Több hónapnyi várakozás után megérkezett az új évad és vele együtt az új Doktor. Igazából mondhatnám, hogy meglepett a vegyes fogadtatás, de ugyan minek? Minden Doktor teljesen más, Capaldi esetében pedig ez hatványozottan igaz, ha két elődjét nézzük. A sorozat is pont így változik, ezért talán nem is csoda, ha megosztja a közönséget.
Angliát kivéve Észak-Európából igen kevés film lát nemzetközi szinten napvilágot. Ez a jelenség nem éppen a jó filmek hiányával vonható párhuzamba, inkább azzal, hogy az utóbbi időkben nem volt túl termékeny ez a szakma a szóban forgó régióban. Hogy ez rossz dolog-e? Nem mondanám, sőt! Egy igazán kiemelkedő alkotásra éveket is megéri várni, mint fél esztendőnként megtekinteni valami sablonos és unalmas művet. Épp ezért elhoztam a 2013-as év legjobb svéd alkotását, hogy megfigyelhessük, hogyan is mutatják be az északiak a történelmet egy ember életén keresztül. Ez A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann, 2013)
A tökéletes trükknél kifejtettem azt a gondolatot, hogy a rendező szerzőisége hogyan jelenik meg Nolan filmjeiben, és hogy sikerül-e neki összeegyeztetni az európai filmkészítési mintákat a hollywoodiakkal. Az írást azzal zártam, hogy a rendező megtalálta a maga útját a midcultban, a két szemlélet között. A legújabb, Csillagok között című filmjét elnézve úgy tűnik, tévedtem. Christopher Nolan fogságba esett Hollywoodban, a rendezői tér legnagyobb dimenziójában.
A Wachowksi tesók nevét 15 éve örökre megjegyezte a világ. A Mátrix látványban és történetben is olyan komplex és minőségi volt, ami mellett nem lehetett csak úgy elmenni. Senki se értette igazán mit is látott, de joggal gondolhatta, hogy egy korszakalkotó film után lépett ki a moziteremből. Beszédtéma volt akkor, és mind a mai napig az. Talán a mondanivalója lesz egyre aktuálisabb, vagy az összetett szimbólumrendszere ad még több terepet a filmet megfejteni vágyóknak. Mindenesetre elemzés szempontjából nem hálátlan alkotás, vele majd egy későbbi cikkben foglalkozok.
Itt Az öt sereg csatája várva várt előzetese. Decemberben egy újabb korszak ér véget.
Két évvel ezelőtt a Sötét Lovag trilógia záró akkordja hozta el számomra a megfelelő alkalmat arra, hogy először vegyek részt egy éjféli premieren. Nolan a kedvenc rendezőim közé tartozik, az ő Batman revizionálása pedig kiváltképp, így ehhez mért elvárásokkal ültem be az utolsó felvonásra, a Sötét Lovag – Felemelkedésre. A teremből kifelé menet pedig csodálkoztam, ugyanis alig tudtam mit kezdeni a filmmel.
James Lapine és Stephen Sondheim szerzőpáros második musicalje, az Into the woods 1986-ban debütált a Broadway színpadán. Az előadás azóta bejárta az egész világot, sőt, 2014 áprilisától már a magyar közönség is megtekintheti a darabot a Pesti Magyar Színház előadásában. Egy ennyire sikeres színházi mű szinte megfilmesítésért kiált, és Rob Marshall füle igen érzékeny a musicalekre, így nem meglepő, hogy az Into the woods december 25-én debütál a mozikban. A történet szerint a pék és felesége gyermekre vágynak, majd egy napon a szomszédban lakó banya betoppan hozzájuk, és közli velük, hogy a rájuk bocsátott átok miatt nem lehet gyerekük, de a varászlat megtörhető, ha hoznak a banyának: egy tehenet, ami fehér, mint a tej, egy köpenyt, ami piros, mint a vér, egy tincs hajat, ami sárga, mint a kukorica és egy topánkát, olyan fényeset, mint az arany. Az erdőben útjuk során így találkoznak olyan ismert mesehősökkel, mint Jankó, Piroska, Aranyhaj és Hamupipőke. Útjaik, későbbi tetteik és döntéseik nemcsak saját, hanem egymás életére is kihatással lesznek.
Íme egy kulisszák mögötti pillanatokkal megspékelt trailer és pár karakterposzter:
UPDATE: Közben befutott a második, immár teljes előzetes. A tovább mögött ezt is láthatjátok!
Véleményem szerint az ember legjobb, hogy ha kedvenc filmjeit csak hónapok vagy akár évek kihagyásával nézi újra. Ugyanez történt az esetemben az Eredettel. 4 éve akkor még tájékozatlan fiatalként néztem végig Nolan (szerintem eddigi legjobb) filmjét. Csak néztem és ámultam a rendező által felépített világon, a zenén és a színészek játékán. A mi miért és hogyan történt események felgöngyölítése roppant bonyolult feladatnak tűnt, így inkább hagytam is szunnyadni a filmet. Idővel beérett és már sokkal jobban átláttam a dolgokat.
Emlékeztek még a Gruban azokra a kicsi sárga lényekre? Hát hogyne emlékeznétek, hiszen mindenki odavan értük. Minions címmel elkészítették a minyonok eredetét bemutató filmet. Vicces és bájos kis film lesz. A minyonok ugyanis… De inkább nem lövöm le a poént.
Most már talán magamhoz tértem a sokkból és az adrenalin szintem is kezd csökkenni, szóval már tudok róla írni. Még szeptemberben olvastam, hogy külföldön levetítik a Halloween- A rémület éjszakája című 1978-as klasszikust. Reménykedtem benne, hogy az első Alien film sikere után ezt is lehozzák a hazai mozik. Imáim meghallgattattak. Amint tudtam le is foglaltam magamnak a jegyet. Minden előzetes, kép és információ nélkül indultam el a moziba. Belépek a terembe és láttam, hogy vagy 70-80 ember van a nézőtéren.
