Vannak olyan alkotások, amelyek ilyen vagy olyan okból, de annyira jellegzetesek és hatásosak, hogy azok maradandó nyomot hagynak a társadalom kollektív tudatában. Így adott esetben akár azok is ismerhetik vagy legalábbis tudhatják, hogy miről van szó, akik soha egyetlen részt vagy jelenetet nem láttak az egész alkotásból. Ilyen alkotás a Netflix-es Black Mirror is, avagy magyar címén a Fekete tükör, aminek nem régiben debütált a hatodik évadda.
Sokan vártuk, és úgy tűnik, végre valóban megérkezett a nyár. Nekünk könyvmolyoknak persze ez az évszak sem múlhat el minőségi olvasnivaló nélkül; a strandélményhez ugyanúgy hozzátartozik egy jó könyv, mint a naptej vagy a nevezett kötet árával vetekedő balatoni lángos. Annál meg aztán tényleg nincs jobb, amikor a szabadtéri pikniken vagy akár a saját árnyékos udvarunkon élvezhetünk egy izgalmas történetet, esetleg egy pohár (vagy négy) zamatos bort. A hamisítatlan nyári atmoszférát árasztó sztorik igazán hangulatba tudják hozni az olvasót, ezek közül válogattam össze néhányat.
Az idei éveben azt hiszem elmondható: mintha minden jobban klappolt volna a Budapest Comic Con háza táján, mint tavaly. Ez persze részben betudható annak, hogy magunk mögött hagytuk végre a lezárások és maszkok által fémjelzett hacacárét teljesen, nyilván a cosplayerek kivételével, de ők kicsit stílusosabban űzik az álarcos műfajt. Mégis a hangulat, a kellemesebb hőmérséklet, jobb megközelíthetőség, összeszedettebb szervezés valamint helyelosztás sokkal kompaktabb élményt adott az első körhöz viszonyítva. Merüljünk el azonban egy picivel jobban és kezdjük meg az úszkálást a végtelennek tűnő, megannyi földi jót kínáló sorok között.
Nagymértékben szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen az idei évben is voltak olyan kedvesek a Budapest Comic Con szervezői és meghívtak minket becses eseményükre, innen is külön köszönet és tisztelet illeti Vágvölgyi Nikit, aki szuperlelkesen akasztotta nyakunkba a passokat és hozta tető alá mindenkinek az óhajtott beszélgetések színészekkel és képregényes nagyságokkal egyaránt. Lássuk azonban, mit sikerült kifacsarnunk a rendelkezésre álló időből!
Ismét eltelt egy év, nyakunkon az Ünnepi Könyvhét. Az immár 94. alkalommal megrendezésre kerülő, több napon át tartó eseménysorozat valódi paradicsom a könyvmolyok számára: könyvbemutatók, dedikálások, beszélgetések és egyéb programok várják a látogatókat, rengeteg újdonsággal készülnek kedvenc kiadóink. A bőség eme csodálatos zavarában nem olyan nehéz elveszni, ezért összeszedtük, hogy mely SFF kiadványokra lesz érdemes odafigyelni a napokban. A teljesség igénye nélkül, íme a könyvheti kínálat, a műfaj rajongóinak örömére.
Álintellektuális guilty pleasure – így tudnám nagy általánosságban jellemezni Wes Anderson munkásságát. Adott egy zseniális színészgárda fergeteges dialógusokkal, roppant egyedi látványvilággal és bő adag abszurd humorral megspékelve, a történet azonban faék egyszerű és szinte görcsösen mellőz minden kidolgozott, fajsúlyos mondanivalót. Kvázi egy Wishes Örkény, csak sok rajta a pasztellmáz, mondaná a sznob kritikus, teljes joggal. Akkor mégis mi az oka annak, hogy fél Hollywood szeretne dolgozni a rendezővel és a Cannes-i filmfesztivál tárt karokkal várja Anderson legújabb műveit? A kritika nyomokban spoilert tartalmazhat.
Özvegy pszichológus, félárván maradt lányok, elutasító közeg, frusztrált páciensek, feldolgozatlan traumák és egy szekrényben meglapuló szörnyeteg. Az idei Stephen King-adag is megérkezett a mozikba, ami ezúttal nem egy könyvet, hanem egy azonos című novellát vett alapul. Ez a The Boogeyman, magyar címén A mumus.
2018-ban Phil Lord és Christopher Miller véghez vitték a lehetetlent: a Pókember: Irány a pókverzum! olyan egyediséget és frissességet hozott magával, amire már nagyon nagy szüksége volt a megfáradt szuperhősfilm-zsánernek. Az animációra, mint médiumra gyakorolt hatása pedig felbecsülhetetlen, és szinte biztos, hogy nélküle soha nem készültek volna el az olyan filmek, mint a Mitchellék a gépek ellen, vagy a Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság. A kritikai és közönségsiker, valamint a díjeső sem maradt el, ahogy a folytatások berendelése sem. De felmerül a kérdés: hogyan lehet felülmúlni a közel tökéletest? Hogyan lehet emelni a téteket egy olyan film folytatásánál, amire már a bemutatójakor úgy hivatkoztak, mint a legjobb Pókember-film, és úgy en bloc az egyik legjobb szuperhősös film, ami valaha készült? Spoilermentes kritikánkból kiderül, hogy sikerült-e a mutatvány.
Nem semmi ez a mesterséges intelligencia! Lenyűgöző látni, ahogy fejlődik és kommunikál a felhasználókkal. Mi itt a Kritizátornál eddig a horror, a sci-fi és a western műfajából generáltattunk vele toplistákat. Ezúttal egy kissé bonyolult vizekre eveztünk. A filmművészet, ahogy haladt a korral egyre csak döntögette le a falakat, amit elé állítottak. Ahogy a nézők ingerküszöbe is egyre magasabbra teszi a mércét, úgy a filmek is sorra döntögetik a tabu témákat. Ám ez nem volt mindig így.
Rebecca F. Kuang ázsiai-amerikai szerző, a kortárs SFF irodalom feltörekvő csillaga, aki viszonylag fiatalon tette le a névjegyét, és azóta is megállíthatatlan. Rövid idő alatt figyelemreméltó karriert épített, többszörös bestseller-íróként mára olyan rangos elismerések fémjelzik a nevét, mint a Nebula vagy a British Book Awards. Ezzel az összeállítással az ő személye és munkássága előtt szeretnénk tisztelegni születésnapja alkalmából.
