James Gunn szereti az első látásra vesztesnek tűnő karaktereket. Nem véletlen, hogy a Galaxis népszerű Őrzői is egy szedett-vedett, elsőre teljesen diszfunkcionálisnak tűnő csapat. Ettől függetlenül azért csak összehoznak alkalmanként egy világmegmentést. Ezúttal pedig Gunn a formátummal is kicsit vesztésre ítéli csapatát, mikor akarva-akaratlanul a Star Wars Holiday special szellemét idézi meg.
Mihez kezdjen egy ork, ha elege lesz a vérontásból? A legtöbbünknek feltehetőleg nem az ugrik be elsőként, hogy nyisson egy kávézót, igaz? Semmi gond, szerencsére Travis Baldree helyettünk is eljátszott a gondolattal. Debütáló regénye a klasszikus vonalú fantasy és a slice of life történetek mennyei, tejhabos egyvelege. Ez a kombináció már önmagában elegendő, hogy meghökkentse még a sokat látott olvasót is, így már a regény eredeti megjelenése előtt tudtam, ebből a merész elgondolásból én is kérek egy csészével.
Szinte már közhelyszámba megy leírni, de a Kritizátor felületén talán még nem volt olvasható: a társasjátékok világa napjainkban hatalmas fejlődésen megy keresztül. Rengeteg új, modern játék jelenik meg minden évben, ennek köszönhetően pedig egyre többen kapnak rá erre a remek hobbira. Ennek örömére az ünnepekre mi is összeállítunk nektek egy ajánlót a témában. Az alábbi játékokban mindössze annyi a közös, hogy mind könnyen elérhetőek magyar nyelven, egyiket sem különösebben nehéz megtanulni, és mindet jó szívvel tudjuk ajánlani.
James Cameron ellen fogadni olyan, mint abban reménykedni, hogy a rendőr úgysem kapja rajta az autóst a sokadik gyorshajtáson. Eleinte talán úgy tűnik meglehet úszni, de a végeredményen ez alapjaiban nem különösebben fog változtatni.
Szicília: tengerpart, palazzók, napsütés, arancini, amfiteátrumok, maffia, Keresztapa. A Fehér Lótusz második évada Dél-Olaszország festői tájaira invitál meg minket, illetve vagyonos vendégeit, akik történetét ismét egy héten keresztül követhetjük végig a sorozat címét adó szállodában és azon is túl. Mike White szériájának első évada eredetileg minisorozatnak készült, de már az évad vége előtt bejelentésre került, hogy immáron antológiaként folytatódni fog, új helyszínen, új szereplőkkel. Így jutottunk el Hawaii-ról Szicíliába, és így lett a Fehér Lótusz egy szálloda-franchise.
Az Átjáróház Madarász Isti legújabb filmje, ami Veres Attila forgatókönyve alapján készült és végre idén december 8.-án került mozikba egy elég hosszú és zötyögős út után. Aki egy kicsit is nyomon szokta követni a magyar nagyjátékfilmek életét, valószínűleg találkozott már az Átjáróház megpróbáltatásaival. Az út hosszú és rögös volt, a film vezető producere, Muhi András (Larry, A feleségem története, Testről és lélekről) először évekkel ezelőtt hallgatta meg Veres Attila filmötleteit. Muhi választása akkor az Átjáróház tervére esett, amit el is kezdtek fejleszteni a Filmalapban. Madarász Isti rendezőként csak később került a képbe, és ő tette kerekké az akkor már három éve fejlesztés alatt lévő filmet azzal az ötlettel, hogy az eredeti horrorral átszőtt szerelmes sztoriból legyen romantikus vígjáték.
(tovább…)Ritkán fordul elő, hogy ugyanabból a sztoriból két adaptációt is bemutassanak egy éven belül. Idén pontosan ez történt Carlo Collodi népszerű meseregényével, a Pinokkió kalandjaival. De sajnos Robert Zemeckis filmje a többi élőszereplős Disney-feldolgozáshoz hasonlóan csak szolgai módon tudta másolni a klasszikus rajzfilmet, és semmi újat nem tudott hozzátenni az életre kelt fabábu történetéhez. Talán éppen ezért is várták sokan kíváncsian, hogyan fogja újraértelmezni Pinokkió meséjét a fantasy és a horror mexikói nagymestere, Guillermo del Toro (A faun labirintusa, A víz érintése, Rémálmok sikátora).
Teljesen mindegy, hogy egy 20. század eleji, társadalmi hierarchia szempontjából elszeparált, alá-fölé rendeltségre kárhoztatott, de végül megváltással lezáruló leszbikus szerelmi történetről (A szobalány), vagy éveken át tervezett, polipevéssel, fogkitöréssel és vérfertőzéssel megspékelt bosszúról (Oldboy), esetleg a valóságot és a képzeletet összeházasító, teljesen szürreális, ugyanakkor végtelenül szellemes és emberi lázálomról (Cyborg vagyok, amúgy minden oké) legyen szó, Chan-wook Park játszi könnyedséggel képes arra, hogy bármilyen történetet (kicsavart módon ugyan, de) élvezetesen, emlékezetesen és esztétikusan elmeséljen. A titokzatos nő esetén a bűnnel, ármányokkal és erotikával teli világba kalauzolja a nézőjét, de semmitől nem kell félnünk, a rendező ebben a környezetben is meglehetősen otthonosan mozog, elég a Kettős szerepben címre keresztelt, pár évvel ezelőtti, szintén a Park neve alatt kijövő minisorozatra gondolni.
Bármily meglepő bevezetőnek is hangzik ez, de december 8-án idén is megrendezésre került a 2014 óta minden év végén jelentkező The Game Awards, ezúttal ismét a los angelesi Microsoft Theater-ből. És ahogy az lenni szokott idén sem maga a díjátadó volt a legizgalmasabb, hanem a vele járó tengernyi bejelentés, első betekintés, trailer…meg minden mi szem szájnak ingere. MI pedig ismét itt vagyunk és összefoglaljuk a legfontosabb dolgokat egy rövidke cikkben.
Olykor-olykor mindenkinek kell egy szívet melengető mese, karácsony közeledtével pedig különösen. Ha pedig a 2009-es Kells titka társrendezője és a 2014-es A tenger dala animációs részlegén is dolgozó Nora Twomey jegyzi az alkotást, alighanem sok ínyenc animáció-fogyasztó kapja fel a fejét.
