A Larry, avagy a dadogó borsodi rapper srác története Bernáth Szilárd bemutatkozó filmje. Az előzetesben a Vilmányi Benett által játszott huszonegy éves Ádámot látjuk, aki a nehéz vidéki élet mellett, társadalmi kitaszítottságával is meg kell küzdjön, melyek elől hobbijába, a rap szakmába menekül. Tényleg csak ennyi lenne? Egy dadogó rapper sikertörténete, hogy miként jutott el vidékről a nagyvárosba és futott be, mint sikeres rapper? Nyilván nem. Nem úgy emlegetnék, mint az utóbbi idők legerősebb magyar filmje, ha csak ennyiről lenne szó. De mitől is ilyen lenyűgöző és erőteljes Bernáth Szilárd bemutatkozó alkotása?
(tovább…)Mostanság valahogy nem tudok olyan karakterről szóló képregényhez nyúlni, ahol az egykori kiötlés és keletkezés kapcsán ne sejlene fel a Lee-Kirby páros sziluettje. A ma estére szánt beszámolóm tárgyának főszereplője, és ez nekem is újra felfedezett tény volt, szintén a néhány sorral fentebb említett halmazba tartozik. T’Challa király, Wakanda védelmezője ugyanis, korát jócskán meghaladva, még a Fantasztikus Négyes 52. számának lapjain lépett be a Marvel ikonikus alakjainak táborába, egészen pontosan 1966-ban. Érzékeltetésképpen, mennyire foglalta el a tudatalattim nagy részét az, hogy ma erről a 6 részes, kerek egészként itthon a Bubi Bolt által kötetbe rendezett futamról fogok cikkezni, megemlítem: előző éjszaka nem más, mint Stan Lee bukkant fel álmomban. Ugyan elújságoltam neki, hogy borzasztóan hiányolják a rajongói, de felvázolta; a túlvilágon remekül megvan, állandóan partikra jár és valami hihetetlen olcsón vesztegetik arrafelé a hamburgert és a sült krumplit…
A Star Wars egy olyan dolog, amiről meglehetősen sok mindent lehet beszélni, különösen mostanában. Így hát a Kritizátor szerkesztőségének néhány tagja összeült és tartott egy rövid kibeszélőt. Ebben többek között érintve lettek a korai Star Wars-os alkotások. Filmek, könyvek, videojátékok mi egymás. Emellett természetesen szóba kerültek a Disney által eddig kiadott alkotások is, mint például a The Mandalorian és az Andor. Valamint a közeljövőben esetlegesen megjelenő alkotásokat és egy lehetséges irányvonalat is érintettünk. Ha kicsit lejjebb görgettek megtaláljátok a YouTube-ra és a Spotify-ra feltöltött adást is.
A virtuális jövő érthető módon nagyon régóta érdekli az embereket. Bármennyire is furcsa, de már 1968-ban is létezett egy erre a célra létrehozott eszköz. Mert ugyan ki ne szeretne egy, a valódival megegyező világban lenni egy ideig? Ezt a témát karolta fel és fűszerezte meg a Sprawl-trilógiával ismertté vált William Gibson, a 2014-ben megjelent A periféria című könyvével. Az Amazonnál pedig úgy döntöttek, hogy bár Gibson műveit nehéz képernyőre vinni, de ők mégis megbírkóznak ezzel a lehetetlennek tűnő feladattal. A cikk minimális spoilert tartalmaz. Csak saját felelősségedre olvasd el! Azzal mindenképp jobban jársz ha előbb megnézed a sorozatot és után térsz vissza a cikkhez.
Talán ez az egyik legismertebb idézet a James Bond történetekből. Rengeteg helyen előfordult már, aminek semmi köze a brit titkosszolgálat emberéhez, mégis olyan ikonikus mondat, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezen kívül talán csak a bemutatkozás, a “Nevem Bond, James Bond.” mondat, amit még többen idéztek már életükben. Bár az emberek többsége a filmekből ismeri a karaktert, azt már kevesebben tudják, hogy könyv és képregény is van belőle, sőt nyomtatott formában volt előbb. Most pedig egy új képregény arculattal is találkozhatunk, mely kicsit modernebb körülmények között ad új kalandokat az ikonikus karakternek.
Vannak olyan karakterek, amelyeket sokszor átszoktak dolgozni. Ilyen például a Mikulás, avagy másnevén Télapó figurája is. Mikulás volt már kedves öreg bácsi, félreértésből azzá vált elvált apuka (ala Télapu), szuperhős és mágikus erejű varázsló. De még mutáns és/vagy akár gonosz entitás is. Illetve olykor felnőtesebb jellegű tartalmakban is fel szokott tűnni. Azonban Hollywood úgy gondolta, hogy eljött az ideje Télapóból John Wick-et csinálni. Egyébként nagyon várom már a John Wick negyedik részét, ám addig is itt van nekünk a Vérapó.
Az Addams Family és Tim Burton rajongói már régóta boronálják össze a különc családot a különc rendezővel. A groteszk látásmódjával, filmjei semmi mással össze nem hasonlítható vizualitásával, a sötét fantasykről és kísértethistóriákról elhíresült Burton arra teremtetett, hogy egyszer bemutassa a saját interpretációját a galád családról – természetesen, hisz egész karrierje fehérre mázolt arcú és karikás szemű kitaszítottakról szólt. Rajongói körökben ráadásul évek óta kedvenc színészeit is előszeretettel kasztingolják egy Addams Family-filmbe, Johnny Depp Gomezként és Eva Green Morticiaként való ábrázolása gyakran visszatér különböző filmes fórumokon. Végül a Netflix jóvoltából a legújabb feldolgozás nem film, hanem sorozat formájában érkezett, és nem az egész családra, hanem kizárólag Wednesday-re tette a fókuszt, Tim Burton pedig a nyolc részes évad első négy részében rendezőként vállalt szerepet.
Amikor annak idején a Disney átvette a Star Wars-t és bejelentették, hogy eltörlik vagy legalábbis semmisnek veszik az addig megjelent összes alkotást, amik nem a filmek sokakban felmerültek bizonyos ellenérzések. Ugyan a rend kedvéért azért azt is hozzá kell tenni, hogy ezek az alkotások sokszor elég ellentmondásosak voltak, illetve a színvonaluk sem mindig volt éppenséggel minőségi. Persze aztán a Disney apránként azért csak-csak visszahozott bizonyos elemeket mint például Thrawn főadmirálist, Revant vagy a Solo gyerekeket. Igen, ez a Han Solo egyik gyereke átáll a sötétoldalra dolog sem a Disney saját ötlete. Végül aztán a Disney csak megtalálta a módját, hogy miként csináljon egy teljesen saját és a korábbi alkotásoktól nagyrészt független dolgot és ez lett a High Republic, vagyis magyar nevén a Köztársaság Fénykora című széria.
A Star Wars végre felnőtt. A Zsivány Egyes már megpendített húrokat egy sokkal inkább realisztikusabb, és sokkal kevésbé idealistább messzi-messzi galaxis-újraértelmezésből, de az Andor még elődjénél (aminek gyakorlatilag az egyik főszereplője köré szerveződő előzménysorozata) is messzebbre megy. Sokkal részletesebben és elmélyültebben mutatja meg a Zsivány Egyes azon aspektusait, amik annó érdekessé tették Gareth Edwards filmjét, gondolok ezalatt a lázadók morális dilemmáira (megfosztva a lázadást annak romantikájától) és a birodalmi hierarchián belül lejátszódó hatalmi játszmákra.
A holdra szállás meg sem történt, Kennedy elnököt az amerikai kormány gyilkoltatta meg, a repülők kondenzcsíkjában lévő kémiai anyagokkal mérgezik az emberiséget, a világot pedig gyíkemberek, illuminátusok és más titkos társaságok irányítják a háttérből: mindenki találkozott már a felsoroltakhoz hasonló, az egészen hihetőtől a minden valóságalapot nélkülözőig terjedő összeesküvés-elméletekkel. Egy pillanatra függesszük fel a kételyeinket, és játszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha ezek egytől egyig mind igazak lennének? Ha ezzel megvagyunk, akkor képzeljük el, hogy mekkora meló lenne mindezt titokban tartani? Erre a koncepcióra épít a Gravity Falls alkotóinak új animációs sorozata, az Inside Job.
