A slasher alműfaja egyértelműen a 80-as évek elején volt a csúcson. Egymás hegyén-hátán érkeztek a különféle szúró-vágó eszközökkel támadó rémek, az esetlenül egymásba és a veszélyes csapdákba botladozó tinik, a mészárlásokat nagy nehezen túlélő final girl-ök, a szintetizátoros aláfestő zenék és a vibráló, valódi kuriózumként szolgáló főcímek. Az évek alatt pedig egy-egy, a mai napig is igényes és valóban minőségi darab is napvilágot látott, amik valami többet tudtak adni egy egyszerű vérzuhatagnál. Ilyen volt Wes Craven kisvárosi rémálma (Rémálom az Elm utcában), Bőrpofa napfelkeltés haláltánca (A texasi láncfűrészes mészárlás), valamint Clive Barker legendás agyszüleményeinek, a cenobitáknak a gyönyörkertje.
Az animáció egy meglehetősen időigényes és költséges művészeti forma, és ez hatványozottan igaz a stop motion technikával készült alkotásokra. De ha jól csinálják, akkor a végeredmény önmagáért beszél: ahogy az élettelen bábok megelevenednek a szemünk előtt, az maga a varázslat. Éppen ezért amikor egy olyan veterán rendező, mint Henry Selick (Karácsonyi lidércnyomás, James és az óriásbarack, Coraline és a titkos ajtó) több mint egy évtizednyi kihagyás után egy új filmmel tér vissza, arra mindig érdemes odafigyelni. Lássuk hát, hogy sikerült a Jordan Peele-lel (Tűnj el!, Mi, Nem) közösen készített Wendell és Wild!
Egyre gyakrabban száll le a köd az utcákra és hullanak a megsárgult falevelek. Sült gesztenye és tök illatát hozza a hűs őszi szellő, mécsesek pislákolnak a néma sírokon. Kezünk egyszerre fáj a fagytól és az égető hőtől, mert hiába gyújtottunk már számtalanszor mécsest, az ember akkor is ember marad, és el-elcsesz dolgokat. Olyan meghitt ez a csend, csak az árnyékban mocorog valami. Érezzük, hogy figyelnek. A gesztenyét és a tököt poshadt víz és vér szaga váltja fel, a szél elfújta a gyertyákat, és már készülünk is a jumpscare-re. Bizony egyre inkább válik a Halloween és a Spooktober itthon is kultúránk részévé, ami a horror műfaj kedvelőinek valóságos csemege, akárcsak Guillermo del Toro Rémségek tára című történetcsokra, ami idén nálam elvitte a prímet.
(tovább…)A Trónok harca siralmasan sikerült nyolcadik évadának hideg lehelete mai napig kísért. A modern popkultúra egyik legsikeresebb fantasy adaptációjának méltatlanul sikerült befejezése úgy tűnt, hosszú időre a sírba teszi George R. R. Martin eposzi történetét. Mind a stúdió, mind pedig a rajongók oldaláról nézve. Több mint három évvel később, ezért is egészen hihetetlen ma már arról beszélni, hogy Martin remekműve nem egyszerűen csak feltámadt halottaiból az előzményként is felfogható Sárkányok házával, hanem bizonyos szempontból vizsgálva máris túlszárnyalta azt. Figyelem! A cikk spoilereket tartalmaz a Sárkányok háza első évadának cselekményére nézve! Így, ha még nem láttad az évadot, csak a saját felelősségedre olvass tovább!
Amikor annak idején a Star Wars-os alkotások átváltottak az animációs formára sokan ellenszenvvel viszonyultak hozzájuk. Azonban ahogy telt az idő a közönség egyre inkább megkedvelte ezeket az alkotásokat. Persze megvannak a maguk hibáik és egyesek továbbra is elvből nem nézik ezeket az alkotásokat. Viszont akárhogyan is áll ezekhez az alkotásokhoz az ember, azt mindenképpen el kell ismerni, hogy ezek a kvázi mesék igenis hozzátesznek a Star Wars világához. Ennek pedig ékes példája a Tales of the Jedi, avagy magyar címén a Jedihistóriák.
Halk megjegyzés: a fordítók ezúttal sem voltak a helyzet magaslatán (szemforgatós emoji).
Amennyiben szoktátok követni az oldalt, talán még emlékeztek rá, hogy a mára összehívott titkos értekezletünk alapját szolgáltató képregény kis hazánkban eddig megjelent két kötetéről is nekem volt szerencsém írni korábban. Ezért tehát az HBO Max streaming platformra készült, élőszereplős adaptáció felütése kapcsán már nem mennék bele mélységében ugyanabba a problémakörbe, amelyet anno kiveséztünk. Ehelyett egy kisebb összehasonlítást és sarkalatos pontokon való vizsgálatot tartanék megfelelőbbnek, hogy érdemi újdonsággal szolgálhassak a korábbi szösszeneteket kiegészítve. Amondó vagyok azonban, hogy rögvest rugaszkodjunk is el a mozgó szerelvény tetejéről, amolyan titkos ügynökökre jellemző, lezser eleganciával.
Mindig azt halljuk, hogy a gyermekek sokkal nyitottabbak, ők még „nem veszítettek el a látásukat”. Rengeteg cikk van ebben a témában, néha elég hátborzongató történeteket ismeretetőek is akadnak. De ha még nem is hiszünk benne, akkor is el kell ismernünk, hogy ők valóban nagyobb képzelettel rendelkeznek, mint mi, felnőttek. Elég csak a képzeletbeli barátokra gondolni. Akik lehet annyira nem is képzeletbeliek? Mindenesetre Gregus Gábor könyvében nagyon is valódi, létező teremtményekkel találkozhatunk, akik itt élnek köztünk. Legyen szó akár tündérről, akár a múltunk egy-egy ismert alakjáról.
Tegye fel a kezét, aki nem szkeptikusan, kitörő lelkesedéssel és a Trónok harca csúfos vége után is őszintén várta a Sárkányok házát! Valószínűleg elég kevesen vannak, akik az ‘anyasorozat’ után tényleg minden korábbitól eltekintve vágtak bele George R. R. Martin Tűz és vér című könyvének adaptációjába. Az HBO azonban merész volt és úgy gondolták, hogy nem hagyják veszni az egykori aranytojást tojó sárkányukat. És milyen jól tették! A kritika a lehető legkevesebb spoilert tartalmazza. Szóval ha nem vagy csak pár részt láttál a sorozatból is nyugodtan elolvashatod.
A teutoburgi csatában Róma megsemmisítő vereséget szenvedett a germánoktól. Látszólag. Romulus népe azonban csak az alkalomra vár, hogy megbosszulja legiói elvesztését. Armenius és társainak kalandjai folytatódnak a Barbárok második évadában, ám a Netflix (sajnos) nem maradt hűtlen az őt körülvevő negatív előítéletekhez.
A 2022-es év meglehetősen erősnek bizonyul sorozatok terén. Persze vannak olyan alkotások, amelyeket sokan jobban vártak illetve várnak, még ha végül az adott alkotás nem is feltétlenül képes teljesíteni a feléje támasztott elvárásokat. Lásd például a Kenobi vagy a Gyűrűk ura sorozat. Személy szerint én az idei évben a See, avagy magyarul a Láss című sorozat harmadik, és mint menetközben kiderült egyben befejező évadát vártam legjobban. A sorozat első és második évadáról már bővebben is írtam, így aki szeretne egy teljesebb képet kapni erről az alkotásról, annak előbb azokat ajánlom.
