Az elmúlt néhány évben megszokássá vált, hogy a szuperhősök kalandjaiból készülő alkotások folyamatosan érkeznek a mozikba, néha kiemelkedő darabokkal örvendeztetve meg minket, máskor pedig a középszernél maradva. Nincs ez másképpen a streaming felületeken sem, hiszen a képregényes tartalom ide is megállíthatatlanul tódul. Ne értsetek félre, egy percig sem szeretnék hálátlannak tűnni vagy azt állítani, hogy mindez ne hozna magával óhatatlanul is jó néhány igényes, mély tartalmú vagy szimplán csak szórakoztató alkotást, melyek többségére én is tigrisként vetődőm rá a közzététel időpontjában. Ámbátor olykor jól esik egy olyan retró feelinget árasztó művel lazítani a dömping szorításán, mely mégsem ugrat ki a komfortzónából, elvégre a mai napig őszintén lelkesedem a jelmezes igazságosztókat vásznon és nyomtatásban látva, de könnyen emészthető és egyszerű.
(tovább…)Ritkán fordul elő, hogy egy adott alkotásból még ugyanabban az évben több rész is megjelenjen. Azonban a Netflix-nél úgy döntöttek, hogy több különböző alkotásukkal is ezt teszik. Közülük az egyik a méltán elhíresült 365 nap című alkotás, amelynek alig pár hónappal az előző rész megjelenése után most itt van a harmadik és vélhetően utolsó része is. Korábban írtunk már egy cikket erről az úgynevezett alkotásról, így az abban foglaltakra nem kívánok majd különösebben kitérni. Viszont mivel ez kifejezetten egy olyan jellegű alkotás, ezért szükséges, hogy bizonyos dolgokról tabuk nélkül lehessen beszélni. Szóval csak úgy, mint az előző cikk esetében most is ennek tudatában olvassa tovább mindenki ezt a cikket.
(tovább…)A Netflix idén nem kis fába vágta újra a fejszéjét. Videójátékot vászonra adaptálni nem egyszerű feladat. A filmes műfaj egyes korlátai miatt (mint például a játékidő vagy a futó projektek melletti szűkösebb keret) számos buktató állhatja az útját egy ilyen produkciónak. A streaming platform 2022-ben a japán piacvezető Bandai Namco Entertainment videójátékos megavállalat egyik húzócímének történetét kívánja tálalni. A Tekken: Vérvonal című animációs sorozat talán képes lesz egy kicsit kiemelni a címadóját a filmes adaptációk bűzlő mocsarából.
(tovább…)Hiányosságomat elétek tárva kedves olvasók, töredelmesen beismerést téve és fejet hajtva vállalom: szinte egyetlen koreai sorozatot vagy filmet sem láttam a vetítés napjáig, legyen az komolyabb hangvételű vagy viccesebb kicsengésű. Természetesen a stílusjegyekkel tisztában voltam, melyeket megannyi hasonló élőszereplős mű magában hordoz, legyen szó a sajátos humorról vagy a némely esetben maníros vizualitásról. Ezért tehát, néhány évnyi animés tapasztalatot a nagy egészhez adva, nem teljesen a sötétben tapogatózva ültem be a moziterembe. Azonban ami a vásznon fogadott a több, mint két órás játékidő alatt az valahol megdöbbentő, meglepő és kaotikus volt, de tekintsünk a jövőbe és ugorjunk a megértés horizontjai felé!
(tovább…)Kim Stanley Robinson regénye 2020-ban látott napvilágot, hozzánk idén érkezett meg az Agave kiadó gondozásában. A kötet hazai kiadása megegyezik az amerikai borítóval, a vastag gerinc egy meglepően könnyen kézbe vehető könyvet és több, mint 600 oldalt rejt. KSR stílusát és alaposságát ismerve nem lehetett könnyű feladat kötetbe rendezni az író gondolatait, de talán még ennél is nehezebb lehetett átültetni magyarra. Aki már olvasott KSR-tól, tudja, hogy az író rendkívül alaposan, tudományos igényességgel fogalmaz és a közgazdaságtani szakkifejezések sem állnak távol tőle. Ennek ellenére Farkas Veronika fordító és a szerkesztők, szaklektorok kiváló munkát végeztek, KSR hangja hibátlanul jelent meg a magyar kiadásban.
(tovább…)Sokáig nem olvastam el George R. R. Martin Tűz és Vér című könyvét. Úgy voltam vele, a Trónok harca könyvsorozat is várat magára – vagy az író váratja a rajongókat, ugyanis egyben szeretném majd olvasni -, akkor miért éppen az előzménnyel kezdjem. Aztán persze beharangozták az előzmény sorozatot, a Sárkányok házát, de a remény élt tovább, hogy előbb kijön még az utolsó kötet. Ez nem jött össze, ezért aztán mégis kézbe vettem még a megjelenés előtt – ami most, augusztus 22-én lesz elérhető az HBO Max műsorán – a Targaryenek történetét. Mondanom sem kell, nem bántam meg.
(tovább…)A Trónok harca három éve meghalt. Hogy pontosan ki ölte meg, az nagyon jó kérdés. Az elmúlt évtizedben a mennyet és a poklot egyaránt megjáró, munkájukat összecsapó Benioff és Weiss páros? A toxikus, bármiféle váratlan befogadására alkalmatlan, követelőző rajongók? Esetleg magának Westeros világának a szellemi atyja (George R. R. Martin), aki nem volt hajlandó (nem tudja/tudta) befejezni a milliók által imádott regényciklust? De ki ne hagyjuk a gyanúsítottak jelképes kalapjából az HBO csatornát, amely szabad utat adott az apokaliptikus módon átgondolatlan finálénak. Ujjal mutogatások voltak, vannak és még bőven lesznek, egyáltalán nem lenne meglepő, ha bő negyed évszázad múlva tudjuk csak meg valódi okokat, akár egy tényfeltáró dokumentumfilm formájában. A lényeg, hogy a Trónok harca meghalt három éve és a helyét most a kistestvére (ha a történet időrendjét nézzük, akkor az öregapja) veszi át. A cikk minimális spoilert tartalmaz!
(tovább…)Jordan Peele azok közé az elsőfilmes rendezők közé tartozott, akik rögtön tekintélyes rajongótábort építettek maguk köré, és azóta is széleskörű érdeklődés övezi öket, amikor egy újabb premierrel jelentkeznek. 2017-ben a Tűnj el! a kritikai babérokat is learatta, és Peele helyet követelt magának a horror megreformálóinak panteonjában, olyan szintén berobbanó rendezők mellett, mint Ari Aster és Robert Eggers. Ezekre az újhullámos horrorokra általánosságban jellemző a mesteri feszültségteremtés, a horrorklisék jól bejáratott eszköztárának mellőzése, a felszín alatt meghúzódó emberi drámák és erős társadalomkritikai vonulat, valamint a zsánerekkel való játszadozás. A Tűnj el! és a Mi is olyan filmek, amik sokáig hosszas elemzések és viták tárgyai voltak, és többszöri visszanézésre is tartogathatnak mindaddig rejtve maradt utalást, vagy egy azidáig fel nem ismert értelmezést és jelentésréteget.
Az utóbbi évek filmes felhozatala miatt sokunknak már a könyökén jöhetnek a zombik és azok egyéb permutációi. Nem csoda, ha felkapjuk a fejünket egy olyan címre, amely végre nem a húsra éhező élőholtakat próbálja milliomodra is eladni a nézőnek. A Nappali műszak egy mostanra igen háttérbe szorult műfajt igyekszik egy kicsit előrébb húzni. Az, hogy mennyire sikerült ez jól, igencsak megosztó lehet a Netflix felhasználók között.