A Netflix háza táján kisebb szenzáció történt a napokban, ugyanis a Red Notice megdöntötte korábbi nézettségi rekordjukat a filmek terén. Ennek kapcsán merült fel, hogy pár általános tanulságot megpróbálunk levonni a nemrég közzétett, legnézettebb filmeket tartalmazó listájuk kapcsán.
Amikor az első évad elstartolt, szinte azonnali botrányoktól volt hangos a sajtó, hiszen sokan a régebbi fanok közül He-Man, azaz civil alteregóját tekintve, Adam herceg jelenlétének hiányát, illetve Teela főszereplőként való bevezetésének tényét nehezményezték. Nem sokat segített az akkori helyzeten, hogy a sorozat kiötlője és producere Kevin Smith hibásan kommunikált némely információt, ezzel valamelyest félrevezetve a közönséget. Nézzük meg tüzetesebben tehát, mit mondhatunk el a második nekifutás kapcsán, sőt azt is, miként változtat mindez a kétszer 5 epizód teljes megítélésén.
A 2021-es Cowboy Bebop az azonos címen futó 1998-as elődjének Netflixes remakeje. Egy izgalmas Sci-fi köntösbe bújtatott western történet, melyben három mindenre elszánt fejvadász, és kiborg kutyájuk részről részre próbál megélni hivatásából, illetve felvenni a kesztyűt az őket kísértő múltjukkal. Vajon sikerrel járnak?
(tovább…)2017-ben a Ubisoft nagyot fordított legnépszerűbb sorozatának, az Assassin’s Creednek a stílusán és történelmi alapokon nyugvó misztikus sci-fi keverékéből egy már sokkal inkább fantasy-re hajazó irányvonalat vett. Az új stílushoz egy teljesen új történet is dukált, mely a Templomos és Orgyilkos rendek ősi háborújának előzményeit kívánta bemutatni, míg a modern sztori szerint kaptunk egy újabb halálos fenyegetést és egy újabb megváltót. A trilógiát megnyitó I. századi Egyiptomban játszódó Origins-ről és a vikinges záróepizódról, a Valhalláról már írtam nektek korábban, de a legmegosztóbb, középső epizódról, a Peloponnészoszi háború idején játszódó Odyssey maradt csak ki a szórásból.
Vannak olyan nevek, amelyekhez az idők során bizonyos jelzőket társítottak. Ezek hol pozitív, hol pedig inkább negatív vonatkozásúak, viszont általuk az a bizonyos név egyfajta fogalmat képvisel. Ugyan adott esetben ezek lehetnek akár konkrét személyek vagy földrajzi helységek is, azonban általában inkább tárgyak szoktak lenni. Habár az is igaz, hogy olykor egyes tárgyak nevei meg szoktak egyezni bizonyos személyek neveivel is. Természetesen ez sem feltétlenül véletlen, mivel a gazdasági vagy a tudományos élet egyes szereplői gyakorta neveznek el dolgokat saját maguk vagy éppenséggel egy számukra fontos személy után. Az egyik ilyen meglehetősen közismert név a Gucci, amely Guccio Gucci után kapta a nevét és tulajdonképpen a gazdagság és a kifinomultság egyik jelképének számít.
Múlt héten megkezdett értekezésünket folytatva, tovább perdülünk a felvázolt képregénytörténeti szempontból fontos sarokkövek mentén, melyeket a két részes cikkem alanyául szolgáló, születésnapja alkalmából bővebb betekintést is jócskán megérdemlő, Alan Moore művei kapcsán elindítottunk. Ha ezúttal is velem tartotok, ígéretet teszek, hogy eljutunk a bő lére engedett szeánsz végéig, egy plusz érdekességgel zárva a gondolatsort.
(tovább…)Agatha Christie nevét a legtöbben jól ismerjük. A krimi királynőjeként tisztelt írónő vitathatatlanul a XX. század legkiemelkedőbb irodalmi személyiségei közé tartozik, műveit generációk olvasták és szerették. Népszerűsége a mai napig töretlen, neve fogalommá nemesült. Több mint 50 éven átívelő, termékeny karrierről beszélünk, melynek gyümölcse az az egyedülálló életmű, amelyet a világirodalom örökéül hagyott. A Tíz kicsi néger / Mert többen nincsenek ezen alkotótevékenységgel töltött évek egyik, ha nem a legkiemelkedőbb darabja, világviszonylatban a legszélesebb körben olvasott regények közt tarthatjuk számon, nem is alaptalanul.
Az Alien kétségkívül egy kultikus alkotás, ami ugyan eredetileg nem franchise-nak készült, ám végül valahogyan mégis azzá vált. Persze a széria egyes illesztései helyenként hagynak némi kivetnivalót maguk után, viszont az egész alkotásnak van egyfajta sajátos kisugárzása, ami minden hibája ellenére határozottan képes megfogni a közönséget. Ennek oka pedig egyértelműen a címszereplő alien, vagyis alkotásbeli nevén xenomorph, ami nemcsak hogy ikonikusan néz ki, de az egész lény megjelenése valami annyira fenyegető és félelmetes, hogy konkrétan akárhová odateszik az szinte azonnal ijesztővé és visszataszítóvá válik. Ebbe az alapfelállásba érkezett meg Tim Waggoner és az ő újdonsült Alien-je.
Úgy néz ki az idei ősz számomra a sorozatokról és fantasy, valamint a sci-fi műfajoról szól. Az Alapítvány után következett a Dűne, most pedig Az Idő Kereke világába ugrottam egy hatalmas fejest, amiben nagy segítségemre volt a szerdai betekintőnk, ugyanis még nem olvastam Robert Jordan alkotását. Kíváncsi voltam, hogy vajon mégis miről szólhat ez a történet, mert bár a Trónok harca nagyon csúnyán végződött, de ki vagyok éhezve valami jó kis fantasyre. Idén ugyan kaptunk egy érdekes Shadow and Bone szezont, valamint Az Úr sötét anyagai is igyekszik jól szerepelni, de valahogy azokkal nem voltam elégedett. Bár még nagyon bátor ilyesmit kijelenteni, de úgy néz ki, hogy az Amazon sorozata talán betöltheti ezt az űrt.
Töredelmesen be kell vallanom a képregényrajongásom kezdetéhez mérten igencsak későn, talán cirka 4 évvel ezelőtt találkoztam a mester nevével, olyan formában, hogy felismerjem azt teljes alkotói valójában. Mit is értek ez alatt? Természetesen műveinek filmadaptációit, melyeket ő maga szenvedélyesen megvet, annak idején magam is láttam, de hogy olvassam és befogadjam őket eredeti formájukban, arra akkor még a DC és Marvel fő csapásirányainak bűvöletében nem igazán gondoltam. Ma már, talán mondhatom kissé érettebb fanként, szívesebben fogyasztok a zsáner alternatív és elgondolkodtató ágairól, a már-már sokszor kifulladni vélt, megszokott szuperhős eposzok szüneteiben. Ezért vállalkoztam a feladatra, melynek során igyekszem körbeutazni a talán körbeutazhatatlan szerzőt 68. születésnapja alkalmából, akinek rengeteget köszönhet a modern képregényipar.
