Animáció

A zene az kell, hogy ne adjuk fel – Az életteli Vivo kritika

Egy gyermekek számára készített animációs film akkor teljesíti be valódi küldetését, ha a története rendelkezik releváns üzenettel a fiatalabb korosztály számára, könnyedén emészthető formában. Egyesek úgy tartják, hogy egy ilyen műnek mind a felnőttek, mind a kisebbek számára értékes mondanivalóval kell rendelkeznie. Én erre azt mondom, nem minden esetben van erre szükség. Vannak történetek, amelyek már azzal is célt érnek, ha a megcélzott közönséget sikerül elérni. Ilyen mai filmünk is, Az életteli Vivo.

(tovább…)
Film

Egy NPC igazi mondanivalóval? – Free Guy kritika

Ismerek jó néhány, videójátékok világában jártas egyént, aki már akkor legyint egy nagyot, amint előkerül a gamer szcéna valamely darabjából készült mozik témaköre. Természetesen minden joguk megvan így cselekedni, hiszen valljunk színt, az utóbbi évtizedek nem igazán kényeztettek el bennünket parádésan sikerült feldolgozásokkal, ugye kedves Uwe Boll? Azonban mostani alanyunk esetében egy kicsit speciálisabb kombinációt sikerült összehozniuk az alkotóknak, sőt odáig merészkednék, hogy egy kifejezetten jó filmet kaptunk, amely fel mer vállalni kritikai szegmenseket nem csak a létező társadalmi rend rovására, de az óriáskiadókéra is. Kövessük a vörös-fekete gúnya helyett ezúttal kékbe öltözött címszereplőnket és escort küldetés jelleggel érkezzünk meg a sárga kérdőjelhez.

(tovább…)
Játék

Mambo Italiano – Mafia 2: Definitive Edition kritika

A klasszikus Mafia felújított változata után folytattam tovább a trilógiát a második résszel, ha már csomagban lehetett őket beszerezni. A Mafia: Defintive Edition után így a a rendkívül fantáziadúsan elnevezett Mafia II: Defintive Edition következett a sorban. Nagyjából pontosan annyira vártam a felújított változatot az első után, mint anno 2010-ben. Akkor az epizód nem tudta megugrani az előd által igencsak magasra tett lécet és habár nem volt rossz játék, de mindenki számára csalódás volt, pláne a fejlesztést övező macerák miatt, melyek rányomták bélyegüket a megjelenésre. Bíztam benne, hogy a felfrissített változat kicsit kellemesebb szájízt hagy maga után. Az alábbi bekezdésekben pedig elmondom nektek, hogy ez sikerült-e neki. Vágjunk bele!

(tovább…)
Képregény

Thorból sosem elég – Thor: A mennydörgés istene 1-2 kritika

Vannak olyan képregény figurák, akiket bizonyos tulajdonságaik miatt egész egyszerűen nagyon nehéz újra gondolni vagy éppenséggel olyan ellenfelekkel szembesíteni, ahol kettejük összecsapásából nem egyértelmű már a legelején, hogy itt bizony a jófiú fog győzedelmeskedni. A Stan Lee, Jack Kirby és Larry Liebert által 1962-ben megálmodott Thor Odinson viszont pont egyike azon képregényszereplőknek, akikért a legtöbb esetben szinte teljesen felesleges izgulni. Merthát isteni mivoltából adódóan, szinte biztosan nem létezik olyan ellenlábas messze az űr végtelenjében, aki akár csak képes lenne arra, hogy valamilyen úton-módon megizzassza vagy épp feltörölje a padlót a mennydörgés nyikhaj s nem kevésbé öntelt istenével.

(tovább…)
Film

Szereted Huey Lewis-t és a News-t? – Amerikai pszichó kritika

Psycho. A megkerülhetetlen filmklasszikus. Aki nem látta, az is ismeri, a zuhanyzós jelenetet mindenképp. Magyarországon csak pár hétig vetítették, különféle erkölcsi, tartalmi okokra hivatkozva a korabeli cenzorok részéről. Nagyon érdekes reakció, hiszen ez a film papíron a légynek se tudna ártani. Jogosan merül fel a kérdés, hogy Hitchcock opusának mi köze a mostani alanyunkhoz? Talán mindössze annyi, hogy mindkét esetben egy-egy markáns protagonista (vagy talán inkább antagonista) elméjében szörnyülködhetünk és bizonytalanodhatunk el, valamint Ed Gein, az ötvenes évek hírhedt sorozatgyilkosának a személye. A közös jellemzők további felsorolása helyett, vegyük elő a Ray-Ban Wayfarer napszemüveget, a csontszínű névtáblát, az esőkabátot, a védő- illetve hidratáló krémet és természetesen a tükröződő baltát és merüljünk el a felső tízezer fellegvárában.

(tovább…)
Játék

Isten hozott a családban – Mafia: Definitive Edition teszt

2002-ben egy kis cseh stúdió megjelentetett egy olyan játékot, mely azonnal elvarázsolta a korabeli gamer világot egyedi, komor történetével, akkoriban párját ritkítóan élethű játékmenetével és az 1930-as években játszódó gengszter körítéssel. Ez volt a Mafia, ami egy olyan időszakban jelent meg, amikor már mindenki GTA Vice City-re koncentrált. De pár hónappal a nagy testvér megjelenése előtt is versenybe tudott szállni azzal, sőt, sokak szerint le is pipálta. De mire is volt jó ez a történelem óra? Csupán arra, hogy 18 évvel később, a játék jogait birtokló 2K és az eredeti Illusion Softworks egyes tagjaiból álló Hangar 13 megjelenteti a nagy klasszikus felújított változatát. Ezen cikk pedig azt hivatott bemutatni, hogy a Definitive Edition méltó lett-e az eredeti játékhoz.

(tovább…)
Film

A jó, a rossz, és a James Gunn – Az Öngyilkos Osztag kritika

Öt évvel ezelőtt a Warner egy hatalmas hibát követett el azzal, hogy megpróbálták (sikertelenül) leutánozni a Marvel Studios egyik legnagyobb kincsének számító rendező, James Gunn egyszerűen leutánozhatatlan stílusát. A David Ayer-féle Öngyilkos Osztag, bár anyagilag ugyan nem állt a földbe, de a közönség, valamint a kritikusok akkor teljesen nyilvánvalóvá tették a stúdió fejesei számára, hogy még egy a Batman v Supermannél is nagyobb fiaskót sikerült összehozniuk, amit még egyszer nem követhetnek el. Vagy ha mégis, ott már a befektetőik jóindulatával, na meg pénzével játszadoznak.

(tovább…)
Film

Egy klasszikus kincsvadász történet – Dzsungeltúra kritika

A Disney egy multinacionális nagyvállalat, ennélfogva semmit sem bíz a véletlenre, ha a profitérdekeiről van szó. A filmjeivel minimálisan sem mer kísérletezni és kockázatot vállalni. A Disney kínálata – beleértve a két legnépszerűbb és legjövedelmezőbb aranytojást tojó tyúkot, a MCU és a Star Wars filmjeit – tervezőasztalon, mérnöki precizitással összerakott fogyasztási cikk, arra kalibrálva, hogy a lehető legszélesebb tömeget szolgálja ki. Jusson minden érzelmesebb pillanatra egy humorosabb, egy lassabbra egy akciódúsabb, egy sötétebbre egy gyerekbarátabb.

(tovább…)