Valahogy erről a játékról még nem esett szó az oldalon, de mivel a csapból is az AI folyik, gyorsan figyelmetekbe ajánlom ezt, mielőtt a mesterséges intelligencia átveszi fölöttünk az uralmat (persze csak ha elhiszitek, hogy nem egy AI írta ezt).
Az AI-ról, az emberiségre gyakorolt hatásáról való gondolkodás már több, mint 40 éve jelen van az amerikai filmiparban – elég csak a 2001: Űrodüsszeiára, vagy 80-as évek olyan klasszikusaira gondolni, mint a (Philip K. Dick művén alapuló) Szárnyas fejvadász, vagy az idén 40 éves Terminátor – A halálosztó. A téma tehát már nagyon régóta foglakoztatja a rendezőket és írókat, a filozofikus hangvételű, morális és etikai kérdéseket feszegető szerzői filmektől az akcióközpontú közönségfilmekig a mesterséges intelligencia számtalan manifesztációját láttuk. Volt már ellenség és szövetséges, jelent már meg emberként és csupán hang formájában. Az AI tavalyi közjószággá válását követően a témát övező diskurzusok, az azt boncolgató tudományos és művészeti munkák újabb impulzust kaptak, így nem meglepő, hogy a filmstúdiók is igyekeznek megülni ezt a hullámot. De vajon szorult még mondandó úgy általánosságban amerikai filmbe? Ha igen, azt nem az Atlas támasztja alá.
Nehéz olyan kritikát mondani a Baldur’s Gate 3-ról, ami ennyi idő után még nem hallottunk. Ezért azokra a pontokra szeretnék reflektálni, amik a nagy közönség előtt már elhangoztak, de a saját élményem érdekében megerősítésért, vagy megcáfolásért fordultam már tapasztalt ismerőseimhez.
Évek óta dédelgetett tervem valósul most meg előttetek kedves Olvasók. Szinte a Kritizátor létrejöttével egyidős egy olyan cikksorozat gondolata, amiben olyan sorozatokról, filmekről írok, amik gyerekkorom kedvencei voltak. Ezúttal most a régi, klasszikus rajzolt, animált történetekre gondolok. Ezek a kétezres évek első és második felében mentek olyan csatornákon, mint a Minimax, a Fox Kids, a Jetix vagy a korai RTL Klubon futó Kölyökklub és talán még a TV2-n is futott pár ilyen sorozat. Főleg azért ezeket a csatornákat említettem, mert nálunk nem volt például Cartoon Network. A későbbi cikkekben viszont oda is eljutunk.
(tovább…)A filmrendezők élete izgalmas, érdekes és tele van meglepetésekkel. Sokszor teljes világokat álmodnak meg, forgatnak le és tárnak a mozivásznakon a nagyközönség elé. Ezen folyamatot pedig csak igazán különleges egyéniségek tudják végig megfelelően támogatni, érdemes lehet hát külön is foglalkozni velük egy kicsit. A Mad Max-filmek legújabb része nemrég került a mozikba, így az első kiválasztott rendező George Miller lett.
Új cikksorozat ötletként azon gondolkodtunk a kollégákkal, hogy szélesítjük a blog profilját. Vannak olyan időszakok amikor alig érkezik valami érdemleges hír, ízelítő vagy hasonló ínyencség, ami beleillik a Kritizátor profiljába. Ezúttal viszont mi is csak kapkodtuk a fejünket, hogy mégis mi történik. A cikksorozat ötlete azzal kezdődött, hogy két hete váratlanul fel, majd eltűnt egy kép az internetről. Az infó a Max egyik külföldi sajtóeseményéről szivárgott ki, ami egyebek mellett egy jövőre érkező AZ produkciót, és a 2026-ban debütáló Harry Potter szériát (a gyerekkori énem itt felsikított) is előre vetítette. Ezentúl igyekszünk hetente egy ilyen összefoglalót hozni Nektek. Bár ez a hírek mennyiségétől is függ. De akkor vágjunk is bele!
A CD Projekt Red 2020-as Cyberpunk 2077 játéka olyan hullámokat gerjesztett pozitív és valamilyen formában negatív irányba is, hogy évekre megosztotta a gamer társadalmat és egy rakás érdemi és kevésbé érdemi vitának adott alapot.
George Miller a Mad Max: A harag útja című filmjével megalkotta a posztapokaliptikus akciófilmek koronázatlan királyát. De képes megismételni a csodát a 2015-ös csodát a Furiosával? A fékevesztett akció vagy a lassabb karakter és világépítés áll jobban a szériának?
Miközben az élőszereplős Star Wars-sorozatok rendre megosztják a nagyérdeműt, az animációs sorozatok renoméja mit sem romlott (vagy csak keveset) a Klónok háborúja óta. Dave Filoni évek óta ezer százalékon pörög, ami az új Star Wars-projekteket illeti, ír, rendez, producerkedik, és szállítja az újabbnál újabb ötleteket. Mondhatni ő fogja össze azt az egyre inkább elburjánzó és átláthatatlanná váló világot, amivé Lucas univerzuma az elmúlt tíz esztendőben vált. A Jedihistóriák után, mely Ahsoka és Dooku személyiségének szemszögéből mérföldkőnek számító eseményekről oszlatta el a ködöt, ezúttal két olyan karakter kerül a reflektorfénybe a Birodalmi históriák epizódjaiban, akik egy az egyben Filoni alkotásainak gyümölcsei, és bizonyára sokan fognak velük első ízben megismerkedni.
Nem túlzás azt állítani, hogy a felnőtteknek szóló animációs sorozatok jelenleg reneszánszukat élik, hiszen az elmúlt években egymást követték a jobbnál jobb darabok. De minden ígéretes és egyedi projektre jut legalább egy tucat, egy kaptafára készült másik, amik biztonsági játékot űzve próbálják lemásolni a jól bevált recepteket, aztán végül eltűnnek a süllyesztőben.
