Napról napra közelebb kerülünk a Skywalker-trilógia zárórészéhez, és attól függetlenül hogy te éppen az előzmény– vagy a folytatás-trilógiát tartod a sátán teremtményeinek, valószínűleg olvastál és láttál történeteket a fősodorbeli filmeken kívül is, amik után csak a fejedet tudtad vakargatni. Ma megnézünk pár példát hol és miken tud megbukni (néha rendkívül csúfosan) a Star Wars, ha nem figyel oda eléggé.
Valószínűleg saját hiányosság is, de a játék megjelenéséig nagyságrendileg semmit sem hallottam róla. Hosszú a bepótolni való listám, úgyhogy ez is a végére került volna, ehhez képest miután kipróbáltam, amíg ki nem játszottam, szinte csak ezt a játékot vettem elő. Szóval milyen játék is a Control? A cikkből kiderül!
Jó párkapcsolati drámát forgatni kevesen tudnak. Egyrészt rengeteg az elhasznált klisé, igazán új történettel előjönni a témában nagyon nehéz; másrészt pedig könnyű a filmszerűség oltárán feláldozni a jó karaktereket és a hihető dialógusokat. Ezért kell nagyon megbecsülni az olyan filmeket, mint Noah Baumbach Házassági történet című alkotása, ami minden lehetséges negatívumot ügyesen elkerülve, a néző figyelmét végig lekötve jut el története elegáns és szép végkifejletéig.
A Star Wars több szereplőjéből lett popkulturális ikon, gondoljunk akár Han Solóra, akár Luke Skywalkerre – néhány világtól elzárt helyen kívül valószínűleg mindenki hallotta legalább az egyikük nevét. George Lucas világa 42 éve alatt befogadhatatlan mértékűre terebélyesedett, a filmek mellett sorozatok, könyvek, játékok és képregények színesítették és bővítették.
A Star Wars filmek sorsa összeforrt a hozzájuk kapcsolódó játékok történetével. A Skywalker korához közeledve érdekes kicsit feleleveníteni ennek az aranyos, kalandos és persze profitorientált mesének néhány részlegét. Ennek érdekében 10 pontban összeszedtünk pár érdekességet, a messzi-messzi galaxishoz készített játékfigurákról.
Hiroyasu Ishida alkotása klasszikusan az az animációs film, amely gyerekeknek kevéssé, felnőtteknek viszont erősen ajánlott. Ne tévesszenek meg senkit az aranyos pingvinek és a gyerek főszereplő – A pingvinek titkos élete (Penguin Highway) olyan érzékeny témákat helyez középpontba, mint az elmúlás, a kamaszkor, a felnövés, a magány, az igazságtalanság, vagy a bizonyításvágy.
A Luis Bunuelről készült, Salvador Simó rendezte animációs film éppen olyan, mint amilyen a művész élete volt: valóság, álomképek, hallucinációk szédítő egyvelege. Néhol varázslatos, néhol torokszorító, olykor taszító, máskor nagyon emberi – de legfőképpen hamisítatlanul szürreális.
A semmiből érkezett a Netflixre november közepén Sergio Pablos meséje, a Klaus. A spanyol alkotó neve csak elsőre tűnik ismeretlennek, pedig a múlt évi Apróláb is egy Pablos által írt, azonban ki nem adott könyből készült, valamint a Gru eredeti karaktereiért is ő felelt. (Gruék így néztek ki eredetileg.) Az idei évben azonban egy korábbi műveinél káprázatosabb történetettel lepett meg minket. Sergio ugyanis elmeséli, hogy szerinte hogyan született meg gyerekkorunk egyik hőse, a Mikulás.
George Lucas előzménytrilógiája távolról sem hibátlan ugyan, azonban számos erénnyel rendelkezik: a nagyközönség végre közelről megismerte a galaxis működését, a nagypolitikai játszóteret, és mindazt, ami később a galaktikus diktatúra kiteljesedéséhez vezetett. Általa megteremtődött a Star Wars világának mindaddig legszínesebb és legizgalmasabb nagy korszaka, a Köztársaság bukása felé vezető út és vele a Klónok háborúja, ami elmesélhető történetek végtelen potenciálját rejti magában.
A The End of the F***ing World 1. évada kétséget kizáróan egy egyedi hangulatú, gondolatébresztő, bátor és sokszor meglepő sorozat volt. Ilyenkor mindig nagy kérdés (filmek, sorozatok, de tulajdonképpen bármilyen alkotás esetén), érdemes-e folytatni az adott alkotást. Ez sajnos a második évad megtekintése után sem lesz teljesen egyértelmű.
