Pornóba és káromkodásba fulladó jövő – Idols 1. évad 1. epizód kritika
A pornográfia a mai korban is tabunak számít, holott titkon ugyan de mindenki nézett már minimum egy rövidebb videót, vagy találkozott olyan alkotással ami beleillik ebbe a meghatározásba. Ezalatt a fogalom alatt olyan műveket értünk, amelyek nemi szerveket, vagy valamilyen nemi aktust ábrázolnak, hogy azzal izgalmat váltsanak ki a fogyasztóban. A filmművészetben, könyvekben és szinte minden médiumban előfordulnak ilyen történetek. Többek között erről is szól a Kovács Milán és Tebeli Szabolcs ‘Brazil’ által készített Idols, illetve annak első száma.
A történet 2037-ben veszi fel a cselekmény fonalát, amikor fura, megmagyarázhatatlan gömbök jelennek meg az égen, amik világszerte áramszünetet okoztak. A Föld lakossága pedig a hirtelen bekövetkezett történés következtében a hálószobában adta át magát, a szerelem legintimebb formájának. Majd kilenc hónappal később, ahogy azt biológiából tanultuk, nem is olyan meglepő módon gyarapodik a bolygó lakossága. Csakhogy valami hiba csúszott a gépezetbe, ugyanis ezúttal ember-állat hibridek születtek, akiket a történetben csak kimeknek hív. Ekkor jött világra főhősünk Zéró, aki mindössze annyiban tér el egy embertől, hogy szarvai vannak. Kicsit olyan, mintha az átlagember Hellboy-a lenne.
Majd húsz évet ugrunk a jövőbe ahol egy színes-szagos, inger gazdag már-már cyberpunk környezetben találjuk magunkat, ahol a már kamasz Zéró egy Brökföst nevű étteremben dolgozik. Egy váratlan találkozásnak köszönhetően azonban egy új lehetőséggel találkozik, de ezt már fedje homály. Ugyanis itt szeretném megemlíteni a képregény legnagyobb hibáját, ami a szlenggel kevert trágár beszéd. Nem mondom azt, hogy nem szoktam naponta elereszteni pár keresetlen szót, de ezek az Idolsban szinte kötőszavakként léteznek. A faszom, bazdmeg és ezen szavak társai egy mezei a-t vagy azt is könnyedén helyettesítenek. Ez pedig számomra nagyon rányomta a bélyegét a kiadványra. Afelett, hogy sokszor elég szokatlan szlenggel zökkenek ki az olvasásból szinte át is siklok, mert az oké. De ez nekem nagyon nem tetszett.
A helyenként tizennyolc karikás tartalom még működik is, de a trágársággal keverve már nagyon erősen kezdtünk átbillenni a ló túloldalára. Lehet, hogy ez a köznyelv része és csak én élek barlangban, de ilyet még az utcán sem tapasztalok. Viszont a pikáns részek tökéletesen belesimulnak a sztoriba, mivel Zéró is egy pornósztárrá kezd avanzsálni. Teszi mindezt egy olyan helyen, ahol forradalmasítani akarják a szórakoztatást. Ezzel pedig a saját jelenünkből is beemel Milán egy jó adagot a saját történetébe. Hiszen a különféle virtuális és kiterjesztett valóság felé irányuló érdeklődés is egyre növekszik, elég ha csak az Apple Vision-re gondolunk. Sőt! Lehet még a haverotok sem mondata, de már egy jó ideje léteznek olyan tartalmak, amik a VR-t keverik az erotikával. Így pedig már nem is tűnik annyira távolinak Zéróék világa.
A fentebb említett negatívum mellett viszont beszélni kell a pozitívumokról is. Bár (még) nem vagyok valami nagy képregény olvasó, de emlékszem mennyire üdítő volt valamelyik Orgyilkos Osztályban találkozni több olyan oldallal is, amikor az alkotók szakítottak a szabályos panelezéssel és betoldottak vagy egybe mostak egyes történéseket. Ez gyakran az Idols esetében is így van, ami egy sokkal folytonosabb olvasási élményt, ezáltal pedig egy gördülékeny történetmesélést tesz lehetővé. Ezt pedig Brazil rajzai csak fokozzák. Az ő alkotásaival már a kétszeres Alfabéta-díjas Kittenbergerben is találkoztam, amikről a jövőben tervezek majd kritikát hozni. Brazil fantasztikusan jeleníti meg a zsúfolt, emberektől és reklámoktól hemzsegő várost, a történet elején látható szenvedélyes összebújást és lényegében azt, amit Milán megálmodott. Külön érdekes adalék, hogy a kiadvány elején még egy NFC chip is található, amin további érdekességeket találhatunk.
A tájékozott olvasó azért felfigyel azokra a történeti elemekre, amik inspirációul szolgálhattak az alkotóknak, ilyen az Érkezés, a Saga képregény a szintén szarvakkal rendelkező főhős kapcsán, de a Sweet Tooth képregény is eszünkbe juthat. Sőt! Egy panel erejéig sokunk gyerekkorát is megidézik, egyik kedvenc mesénkkel. Mindezek mellett egy érdekes és sok potenciállal kecsegtető történet lett az Idols 1. évad 1. epizód. Csak tényleg egyetlen kérésem van Milánhoz. Ha lehet, akkor kevesebb legyen a káromkodásból és inkább az érthető beszéden legyen a fókusz. És akkor még érdekesebb lesz az, hogy pontosan mibe is keveredett Zéró.
Én pedig ezúton is szeretném megköszönni Kovács Milánnak, hogy elolvashattam a Brazillal közös képregényüket.