Utoljára a Rami Malek féle Blackout hangjátékot vettük gorcső alá. Elkerülhetetlen volt, hogy előbb- utóbb írjunk a hazai szegmens ígéretes játékosáról. Az Odabenn egy veszélyes, de izgalmas jövőképet varázsol elénk, mi pedig nagy izgalommal vetettük bele magunkat ebbe a világba.

Számítógép a zsebedben

A Blackout kapcsán kifejtettem, hogy maga a műfaj mennyire vagány, és mekkora relevanciája van a felélesztésének. Szia mobilnet, és zsebben hordott médiamindenes, leánykori nevén mobiltelefon! Igen, ha felpattanunk valamelyik tömegközlekedési eszközre, az emberek nagy része vagy a mobilképernyőre mered, vagy a távolba, amint fülébe két parányi hangszórót beszuszakolva hallgat valamit. Ez a valami többnyire zene, de a poadcast térnyerésével és minőségének egekbe szökésével  ebben sem vagyok már biztos. Ennek a képzeletbeli halmaznak a mezsgyéjén helyezkedik el valahol a hangjáték. Persze volt anno nálunk egy Szabó család, meg Szíriusz kaptiány, és bár utóbbi 2007-ben ért véget, a technika ezen lépcsőjét nem érhették meg.

Míg pár éve elvétve akadt egy – egy könyv, aminek megjelent a hangoskönyv változata, mára tucatjával talál az ember magának élőszóban előadott történeteket. Ha utazás közben, vagy akár edzés közben vagyunk, tökéletes társ lehet egy poadcast rész, vagy egy hangoskönyv. Miért ne lehetne akár hangjáték is ez? De, ahogy az Odabenn készítői is felteszik a kérdést, mi is az a hangjáték? Nem fogom bevágni ide a Wikipédia ide vonatkozó szövegét, egyezzünk ki abban, hogy mind tudjuk miről is beszélünk. Viszont innentől kezdve tudjuk azt is, hogy egy hangoskönyv, és egy hangjáték nem ugyanazon a pályán játszik. Az Odabenn történetének  “filmszerűsége” frissen hat, már csak azt a tényt is figyelembe véve, hogy az angolszász nyelvterületeken élők mennyivel jobban el vannak látva a műfaj képviselőivel. 

• 

Athias és a félresikerült kirándulás

Nyilván a történet mesélőinek jóval nehezebb dolguk van, mintha csak egy regényszerűen megírt sztorit kellene felolvasniuk, ugyanis a dramaturgiai szabályok itt másként működnek. De kezdjük az elején! Nagy Borús Levente, az Odabenn megálmodója a történetet a sci-fi óceánjára bocsátotta, és elmondása alapján ez koránt sem véletlen. Szerette volna, ha a hangjáték egy populárisabb irányt vesz fel, mint a hasonszőrű társai. A sztori a jövőben játszódik, mikor is a föld lakhatatlanná válik, és az emberiség a túlszaporodás helyett a meddőség problémájával néz szembe. A gazdagok persze lelépnek a földről, a szerencsétlenebb társaikat hátrahagyva, hogy majd visszatérjenek alkalomadtán, egy kis túrára és szórakozásra.

Hogy mit takar ez a szórakozás? A hátrahagyott jóemberek mellett szörnyek is ólálkodnak a bolygón, lélektelen abszorbok, akiket az úri közönség kedvükre gyilkolászhat. Mikor a főszereplőnk, a fiatal Athias megérkezik apja társaságában a földre, az egész kirándulás félrecsúszik. Annak ellenére, hogy az alapsztori nyomokban emlékeztet a The 100 című sorozatra (vagy könyvre, ha úgy tetszik), és mellette persze ezer másik sci-fi ponyvára, az alapok elég jól le vannak fektetve. Nyilván nehéz elkerülni a kliséket egy ilyen sztoriban, de sosem ezek gáncsolják ki a történetet. Az események persze egy-két szóból maximumra kapcsolnak, ha elindítjuk az első részt, de ez nem meglepő, lévén az egyes epizódok nagyjából harmincperces idővel operálnak.

A földiek és az égiek

A sci-fi környezet izgalmas, ugyanakkor nem a legkönnyebb terep, hisz az egyedi világ, az akciódús sztori nehezebben jön át egy hangra épülő történetmesélésen. Itt picit néha megbicsaklik az Odabenn, kicsit káoszosnak éreztem azokat a részeket, ahol lövések és kiáltások dzsungelében nem tudtam éppen ki-kivel van, persze itt könnyen lehet, az én készülékemben van a hiba. A párbeszédek viszont jól felépítettek voltak, és a “nyugisabb” részeknél rögtön vissza is rázódtam a  sztoriba. Az első rész végén belépő narráció sokat segített amúgy, de néha sablonos leírásnak hatott,  kiegészítésnek csupán a hallottakhoz.

A másik, ami megnehezíti a sci-fi terepen lépkedést, hogy egy ismeretlen világba érkezik a befogadó, és az információ csepegtetést ilyen csak módjával ildomos alkalmazni. Ezeket az akadályokat azért nem veszi olyan rosszul az Odabenn. Ami viszont különösen tetszett, hogy a hangok jól el lettek találva, az írás során, nem mosódott össze egyik karakter sem. És itt most nem a szinkronra gondolok elsősorban, hanem a szövegre. A karakterek mind egyedi hangot kaptak, és érződött, hogy egy földön rekedt nem úgy beszél, mint a főszereplőnk, vagy az apja. 

A stábról. Az Odabenn technikai oldalról rettentő nagyot dobbant. A szinkronra eleve nem lehet panasz, a hangok baromi könnyedén eladják az egészet. A teljesség igénye nélkül, olyan színészeket találunk, mint Peller Anna, Nagy Sándor, Lauronyecz Réka. Érdemes rácsekkolni a hangjáték hivatalos honlapjára, megnézni a többieket.  És mellettük! Kiemeltem Nagy Borús Leventét, mint az egész megálmodóját, de nem egy one man show-ról beszélünk, saját írói stáb dolgozik a sztorin.

De egyébként érződik a komoly hozzáállás, Facebook, Instagram, saját honlap, profi grafika. Hogy hibátlan lenne a hangjáték? Persze nem, de olyan szintű profizmus és lelkesedés áll mögötte, ami előtt nehéz nem megemelni a kalapot. De nem ez rántja fel. Az, hogy mennyire hiánypótló, még neme emelné ki alapvetően a sorból, de a készítőknek nem kell szégyenkezniük arra, amit leraktak az asztalra. Nekünk fogyasztóknak pedig nem lehet rá panaszunk. Az Odabenn egy könnyű, sci-fi ponyva szórakozás, amit jó elővenni és ellazulni benne. Több ilyet a házba!