Rakd össze magad – K.A Varsson: Kirakós kritika
Általában egy alkotó törekedni szokott arra, hogy valami olyan újszerű vagy éppenséggel különleges dolgot mutasson a közönségnek, ami szándékai szerint kiemeli vagy legalábbis megkülönbözteti majd őt a többi társa közül. Persze az ennek az érdekében használt eszközök és módszerek sok esetben nem érik el az alkotó által kívánt hatást és inkább érdektelenségbe fullad vagy adott esetben akár még ellenszenvet is kiválthat a közönségben. Viszont vannak olyan esetek, amikor egy-egy ilyen újítási szándék annyira bejön, hogy akár önálló műfajjá, hova tovább akár kultúrtörténeti mérföldkővé is válhat. Lásd például a Gyűrűk ura esete. Valami ilyesmi szándék vezérelhette a Kirakós című alkotás létrejöttét is, ami egy határozottan érdekes módszerrel kíván interakcióba lépni az esetleges közönségével.
Maga az alkotás egy bizonyos K.A Varsson-hoz köthető, aki egyébként egy álnéven író magyar szerző és éppenséggel a Kirakós az első könyve. Állítása szerint két fődolog inspirálta őt az alkotás létrehozásakor. Egyfelől a skandináv típusú krimik, amelyeknek bevallottam nagy rajongója és fogyasztója. Másfelől pedig a különböző szabaduló szobák és az azokhoz köthető rejtvényekbe csomagolt feladványok. Egyébként a könyvet a magyar szabaduló szobákat üzemeltető cég is nyíltan támogatja és van is a könyvben egy hozzájuk köthető igencsak feltűnő reklám.
A Kirakós alapvetően egy több cselekményszálon futó, viszonylag sablonos felépítésű krimi, aminek a különlegességét az adja, hogy a történet során helyenként vannak benne bizonyos interaktív jellegű feladványok, amelyeket adott esetben a közönség tagjai is meg tudnak oldani. Persze az egyes feladványok megoldása nem szükséges a könyv megértéséhez és egyébként a könyv végén lévő függelékekben az összes feladvány megfejtése fel van tüntetve. Valamint a történet során bizonyos szereplők is, ha nem is feltétlenül árulják el a konkrét megfejtését az egyes feladatoknak, azonban adnak hozzá annyi támaszpontot, hogy akár utólag is meg lehessen őket oldani.
Ugyan maga az ötlet, miszerint ilyen módon bevonják a közönséget az adott alkotásba és ezáltal egyfajta plusz élményt nyújtsanak számára, kifejezetten érdekes és elismerésre méltó. Viszont az egyes feladatok megoldása helyenként azért igényel némi előismeretet, vagy legalábbis valamennyi utánanézést és bár nem tartom kizártnak, hogy az ilyen jellegű dolgoknak is megvan valahol a maga közönsége. Ugyanakkor bevallom, hogy nem igazán látom magam előtt azt a réteget, aki hosszabb ideig foglalkozna az egyes feladványok megoldásával. Személy szerint én is megpróbálkoztam néhány feladvánnyal és ugyan volt olyan, amit saját magamtól is megfejtettem, viszont olyan különösebben nem kötött le egyik sem és őszintén szólva én inkább a történettel szerettem volna haladni.
Maga a történet pedig konkrétan arról szól, hogy adott három különböző nyomozó, akik egyszercsak kapnak egy titokzatos emailt, amiben van egy rejtvény meg egy videó, ami az éppen aktuális áldozat kvázi kivégzését mutatja. Természetesen az egyes rejtvények az adott áldozat helyét jelölik, a különböző szálak pedig idővel összeérnek és a végén kiderül, hogy mindhárom szereplőnek van valamiféle kapcsolata az elkövetővel. Azonban az elkövető körüli misztikum sajnos nincs rendesen kidolgozva és aránylag hamar ki is derül az illető kiléte. Illetve vannak bizonyos plothole-ok, vagyis történetbeli lyukak, amelyek ugyan nem befolyásolják az alkotás esetleges élvezetét, speciel nekem is csak utólag tűntek fel, azonban ha valaki jobban beléjük gondol, akkor azért hagynak némi kivetnivalót maguk után.
Emellett az egyes szereplők is bár határozottan kidolgozottak, viszont szinte teljesen jellegtelenek és érdektelenek. Valamint mivel a cselekmény során folyamatosan váltogatva vannak a különböző nézőpontok, így az egész történet nem csakhogy meglehetősen darabos, hanem helyenként kifejezetten zavarossá is válik. Illetve az egyes szereplők közötti úgymond játékidőbeli arányok sincsenek kellőképpen eltalálva. Ugyanakkor az alkotás igyekszik felhívni a figyelmet egy bizonyos problémára, nevezetesen a fiatalkori zaklatás per bántalmazás jelenségére és arra, hogy ez adott esetben milyen dolgokhoz vezethet.
VÉGSZÓ
Bármennyire is igyekszik annak látszani a Kirakós inkább tekinthető egy afféle különleges mintsem egy kiemelkedő alkotásnak. Ugyan magában a műfajban bőven van még potenciál, viszont azt nem tudni, hogy ennek így mekkora közönsége lenne.