A halál vége Cixin Liu Háromtest-trilógiájának befejező darabja. A könyv 2010-ben jelent meg Kínában, angol fordítását Ken Liu készítette 2016-ban. A regény 2017-ben nyerte el a Locus magazin legjobb sci-fi könyvnek járó díját. Magyarországon 2019-ben jelent meg az Európa Kiadó égisze alatt Dranka Anita fordításában. Érdekesség, hogy az első kötetet Pék Zoltán fordította. Nem érezni olyan nagy különbséget a két könyv nyelvezete között, de mindkét szakember előtt földig hajolok virtuálisan: nem lehetett egyszerű feladatuk!

A könyv egy igazi monstrum. A maga 804 oldalával a trilógia méltó befejezése. A három könyv együtt legalább 15 centi, becslésem szerint 3 kiló és összesen 1862 oldal. Az oldalakat megszámoltam.

Az első és második könyvről írt rövid ismertetőnket ajánlom, mielőtt belevetnénk magunkat a harmadik könyvbe.

A jövő problémái az arcunkba tolva

A halál vége nem csak impozáns mérete miatt nem volt egy könnyű olvasmány. A sci-fivel kapcsolatban gyakran felmerül, hogy a science-fiction írók által lefestett fiktív valóság már mennyire közel van napjaink valóságához. Mennyire fikció még a fikció? Hol lép el a tudomány a ma ismerttől? És végül mi, kedves olvasók, mikor ébredünk arra egy nap, hogy amit olvastunk, az megtörtént már?

Cixin Liu regényének nagysága több dologban rejlik. Egyrészt olyan problémát boncolgat, ami az emberiség számára egy nap, akár nagyon hamar is, aktuális lehet. Másrészt az előző két regényben szilárdan lefektetett tudományos alapokat továbbra is fenntartja és követi. Sőt, tovább is viszi. A ma még csak elméletként ismert fogalmak Liu regényében valós képet kapnak, így az olvasó szeme előtt értelmet nyer a húrelmélet és számos más modern fizikai fogalom is.

A halál vége előtt és alatt

Szeretnék minél kevesebb információt közölni a regény cselekményéről, mást is arra intenék, hogy olvasás előtt tartózkodjon a regény Wikipedia szószedetétől, vagy a könyv hetedik oldalán található idővonaltól, mert ezek akaratlanul is sokat lelőhetnek a cselekményből. Az idővonal míg sok fantasy esetében nagyon hasznos, itt önkénytelen lapozgatáshoz vezetett az én esetemben és egyáltalán nem segítette a megértést, sokkal inkább találgatni kezdtem, hogy “aha, itt akkor ez fog történni”.

A regény némi kitekintés után onnan veszi fel a fonalat, ahol a második könyv letette. Az emberiségnek továbbra is szembe kell néznie a problémával, amit egy idegen civilizáció jelent. A földi társadalom kénytelen egységes álláspontra jutni és együttesen fellépni a fenyegetéssel szemben, hisz a túlélés múlik rajta. Az előző kötetben bemutatott Falképző-projektből ismert Luo Ji az egyetlen, aki jelenleg képes megvédeni a Földet az idegen inváziótól.

Luo Ji azonban öregszik. A társadalomtól elszigetelten él, és egyedül védelmező feladatára figyelve próbálja élesen tartani a határvonalat a Trisolaris és a Föld között. Liu új főhőst emel be. Ezúttal ismét egy női karakter, a fiatal, mérnök Cheng Xin lesz a nézőpont karakterünk. Cheng akaratán kívül hatalmas felelősséget vállal, amikor dolgozni kezd egy olyan tudományos projekten, aminek a célja, hogy az emberiség túlélését segítse. Úgy tűnhet, hogy az emberek képesen technológiailag is tovább lépni, fejlődni és tanulni, ezúttal nem csak a hibákból, de a Trisolaristól is.

A reményteli időszak azonban hamar új fenyegetéssel kerül szembe, és úgy tűnik, az emberiség mindent elveszíthet. Cheng Xin-t pedig utoléri a múltja és a jövője, dönteni kényszerül, hogy felvállalja-e az emberiség megmentésével járó terheket.

Semmi sem tökéletes

A regény során Liu új és új tudományos és kozmikus kihívások elé állítja a társadalmat, a sikeresebb időszakokban az olvasó optimista, reménykedik, hogy van esély a változásra, az író azonban képes pár mondattal szétzúzni a felépített hitet. Ezáltal az olvasó visszakerül a keserű valóságba. A halál vége az emberiség és az értelmes élet küzdelme a fennmaradásért, a legnagyobb fenyegetéssel, a természet és a fizika törvényeivel szemben.

Liu végig feszegeti a tudományban jelenleg uralkodó határait. Itt nincs megoldás, nincs jellemfejlődés, nem enged ki a regényben uralkodó feszültség a történet végén. Az író számtalanszor inkább meséli a tudomány történetét, levonja az erkölcsi tanulságokat, de a cselekményt nem mindig bontja ki annyira, mint lehetne.

Rengeteg, több önálló kötetre elég ötlet van ebben a könyvben. Rendkívül zsúfolt, tele van hosszú leíró részekkel, ahol a tudományt és a történelmet együtt “darálja” a szerző. A korábbi kötetekhez hasonlóan itt is azok a fejezetek a legérdekesebbek, ahol Liu kilép a világból és színes, tanúságos epizódokat mesél el. Ahogy az első kötetben a Háromtest játékot, itt leginkább Yun Tianmeng meséit élveztem a legjobban.

A regény szereplőivel szemben felmerülhetnek már korábban megfogalmazott kritikák. Egy idő után mindegyik karakterben ugyanazokat az idealizált jellemvonásokat fedezhetjük fel. Többek csak sodródnak az árral ahelyett, hogy cselekednének, a jellemük nincs kibontva és nem épül. A leíró részektől nehéz, az olvasás érzete pedig kifejezetten lehangoló. De talán jogos a kérdés, hogy az emberiség utolsó nagy küzdelméről a túlélésért lehet-e máshogy írni?

1862 oldal margójára

A könyv igazi bravúrja, hogy leírja és megmutatja, milyen irányba is fejlődhet a tudomány a jövőben. Mindemellett pedig foglalkozik azzal, hogy az emberiség mennyire ki tud fordulni magából, ha egy idegen civilizációval találkozik. Mindaz a fejlődés, az a konfliktus, amiről Liu ír, könnyen egy nap valósággá válhat.

Ebben a kötetben a korábbiakban szemben már jóval egyértelműbben éreztem a nagy elődök hatását Liu-ra. Gyakran eszembe jutott Arthur C Clarke: Randevú a rámával, Isaac Asimov: A halhatatlanság halála, vagy a 2001 Űrodüsszeia is. Aki a klasszikusokat olvasta már, nem egy gyöngyszemet fedezhet fel A halál végé-ben.

A regényt és magát a trilógiát mindenképpen ajánlom, de csak akkor, ha az ember már ismeri a zsánert. Öröm egy kínai sci-fit látni a hazai polcokon, szép kiadással, igényesen lefordítva. Ugyanígy örülök a kortárs orosz sci-fi könyveknek és bevallom, örömmel látnék több, nem angol vagy amerikai sci-fit is itthon.

Összefoglalva: ha már túl vagy az első két könyvön, mindenképpen olvasd el A halál végé-t is, mert így lesz teljes az élmény. Ha pedig egy új, sokáig kitartó olvasmányélményt keresel, ami biztosan különbözik a korábban olvasott tudományos fantasztikus könyvektől, bátran vágj bele Cixin Liu Háromtest-trilógiájába!

Jó olvasást!