Hervé Le Tellier Anomália című, kritikai elismertségnek örvendő regénye kétségtelenül nem mindennapi olvasmány. Története első ránézésre izgalmas tudományos-fantasztikus nyomozást sejtet. Olvasás közben viszont kiderül, hogy Tellier könyve ennél nehezebben kategorizálható műfajilag. Ami viszont biztos, hogy rendkívül olvasmányos és elegáns fejezetei az élet legmélyebb kérdéseit érintik.

2021. márciusában egy Air France repülőgép utasai óriási viharfelhőbe kerülnek. A vihar mindenkinek emlékezetes marad, de szerencsére nagyobb bajt nem okoz, a gép földet ér. Majd 106 nap múlva ismét. Ugyanez a gép, fedélzetén ugyanazokkal az utasokkal. A történet ennek az anomáliának az előzményeit és utóéletét mutatja be változatos fejezeteiben.

Az utasok természetesen nehezen tudnak mit kezdeni a helyzettel. Mit is lehetne? Próbáljuk csak elképzelni mi mit csinálnánk, ha egyszer csak megjelennénk még egyszer a saját életünkben. Kié ezentúl a házunk és a vagyonunk? Hogyan tudnánk osztozni a párunkon vagy a gyerekünkön? A regény érzékletesen mutat be sok felvetődő dilemmát, amire természetesen általános választ lehetetlen adni. De Tellier művének erőssége pont a kérdésfeltevés.

Minden szereplő a maga addigi életének, az épp adott élethelyzetének és tapasztalatainak megfelelően tudja kezelni ezt a megdöbbentő szituációt. A sorok közt az sejlik fel, nagyon sokat elárul rólunk, hogy mit tudunk reagálni saját magunkra. Van, aki még jobban ki tud teljesedni az őt mindenkinél jobban kiegészítő párja mellett. Egy másik szereplőpáros számára viszont egyértelmű, hogy összesen egy hely van nekik ezen a világon.

Nemcsak a szereplők élete és dilemmái, a fejezetek stílusa is sokszínű. Olvasás közben találkozhatunk thrillerszerű elemekkel és romantikus párkapcsolati problémákkal éppúgy, mint esti beszélgetős műsorral vagy kihallgató tisztek által készített jegyzőkönyvekkel. Ami állandó, az a magas irodalmi színvonal és a lépten-nyomon előkerülő filozófiai kérdések.

Az emberek duplázódása rengeteg dolgot vet fel természetes módon. Mitől leszek én én? Mi a szerepem a világban? Egyáltalán honnan kerültem most elő egy újabb példányban? Egy másik valóságból? De tulajdonképp mi is a valóság? Lehet, hogy szimulációban élünk? És ha igen, számít ez? Ehhez hasonló kérdések cikáznak oldalakon át, biztos válaszok nélkül, de pont ezzel okozva maradandó élményt az olvasónak.

Külön érdekes és izgalmas fűszert ad, hogy a több kis részből összeálló történet egyik mozaikja véletlenül épp egy íróról szól. Aki mi mást írna, mint egy Anomália című könyvet. Az önreflexió, az írás természetéről való gondolkodás és a metanarratívák rajongói is megnyalhatják mind a 10 ujjukat. Utolsó ínyencségként pedig még valós szereplők is felbukkannak szerte a cselekményben.

Nyugodt szívvel merem állítani, hogy az Anomália egy kimagasló művészeti teljesítmény. A sci-fi rajongói is örömmel vehetik kezükbe, de azoknak is jó szívvel ajánlható, akik egyszerűen „csak” egy értékes és elgondolkodtató olvasmányélményre vágynak. Minden bizonnyal még saját magunk másik verziójával felváltva olvasva is nagy élmény.