Miyazaki Hayao mester mára már a japán animés körökben igazi sógunnak számít, hiszen az keze alól rossz nem kerül a filmvászonra. Olyan nagy és emlékezetes produkciókat köszönhetünk neki, mint A vadon hercegnője, Nauszika – a szél harcosai vagy éppen A vándorló palota. A vasárnap az utolsó lehetőség a kikapcsolódásra, úgyhogy mindenki figyelmébe szeretném ajánlani (nem csak azoknak, akik még nem látták) e heti filmünket, a Chihiro szellemországban-t.

A történet egy kislányról, Chihiro-ról szól, aki épp egy költözés kellős közepén utazik szüleivel új otthonába. Út közben eltévednek és egy elhagyatott kis városkában találják magukat. A kedves szülők találnak egy elhagyatott éttermet, ahol furcsamód friss ételeket szolgálnak fel. Elkezdenek lakomázni, amikor Chihiro eltűnik. Találkozik Haku-val, aki a segítségére siet ám elkésnek és az éj leple alatt a furcsa városkában szellemek bukkannak fel. Chihiro-nak az az egyetlen esélye, ha hallgat Haku-ra és munkát vállal Yubaba boszorkány fürdőjében. Így tán megmentheti szüleit és visszatérhet világába. Vajon sikerrel jár a kislány és hogy oldja meg az új környezet adta problémákat?

Mondanom se kell, hogy ez az anime minden téren – értem ez alatt a technikát és a történetet egyaránt – a lehető legjobban és legtudatosabban van felépítve. Az elején egy teljesen átlagos családdal, teljesen átlagos környezetben kezdünk. Ezen a ponton még nem ad semmi lényegeset a film, ám egy ponton, áttérve szellemországba gyökeresen felfordul minden. Chihiro nem érti hol van, fél és teljesen kiszolgáltatott. Persze mindezt olyan jól átadja, hogy magunk is képesek vagyunk azonosulni a szereplővel, hiába nem jártunk még szellemországban, de hasonló helyzetben viszont igen. A sztorit maga Miyazaki írta és rendezte, így nem csoda, hogy minden ötletét és kreativitását beleadta, ugyanakkor a sok éves tapasztalat (a 70-es évek óta gyárt rajzfilmeket) is a segítségére volt. A történet nagyon jól fel van építve és a karakterek a lehető legváltozatosabbak, jellemük teljes mértékben kidolgozott, így könnyű velük azonosulni.

Miyazaki csapata a vizualizáció terén is hatalmasat alkotott. Ebben az animében a hátterek mesterien kidolgozottak, a lehető leggyönyörűbb festményekkel operálják a történéseket. Remek hangulatot teremtenek. A már-már védjegyévé vált karakterdizájn részletes és finoman megmunkált. A műben szereplő lények nagyon ötletesek és az ójapán rézkarcokat és festményeket elevenítik meg átlépve a kreatívság határain. Ha már a vizualizációnál tartunk, akkor ejtsünk szót az ábrázolásról is. Minden helyszín és esemény alapos és érdekfeszítő. A mester belevonja nézőjét a munka világába, a fürdőt, mint munkahelyet a lehető leghitelesebben mutatja be nekünk. Miyazaki nemcsak a gyerekeket célozza meg, hanem a felnőtt korosztályt is, hiszen ezzel a helyzettel ők tudnak a legjobban azonosulni. Ehhez hozzátartozik, hogy az ábrázolásnak van egyfajta morbidsága, amely ad némi keménységet a sztorinak, még jobban kihangsúlyozva, hogy ez a mű a nagyokat is megszólítja.

A film zseniális történetfelépítésének köszönhetően az üzenete bárkihez elérhet. Chihiro-n keresztül a felnőttek láthatják régi önmagukat és a gyermekek tanulhatnak belőle, hogy jó felnőttek legyenek. Remek párhuzamot von valós világunkkal, és bemutatja életünk első nagy megpróbáltatásait és sikerélményeit. Ezzel egy időben felhívja figyelmünket az emberiség legnagyobb hibáira, ahol a vállalatok egyre nagyon követelményeknek teszik ki dolgozóikat és befolyásos személyek irányítanak valamennyiünket. Egy olyan világban, ahol testvér a testvérrel harcol, ahol a pénz és hatalom érdekében a legravaszabb eszközök is bevethetők, ott csakis saját erőnkből érvényesülhetünk és leküzdve minden akadályt ami elénk kerül és ha elég kitartóak vagyunk, akkor biztos sikerrel járunk. 

Mindez az én szubjektív üzenetfelfogásom. Ha még nem láttad, vagy csak nagyon rég volt már, akkor melegen ajánlom Miyazaki Hayao mester Oscar-díjas alkotását kicsiknek is, de főleg nagyoknak, hiszen Ők képesek felfogni a történet nyújtotta valós értékeket.