Az elmúlt évtizedben a felnőtteknek szóló animációs tartalmak az aranykorukat élik, hiszen olyan kritikailag elismert zseniális alkotások láttak napvilágot, mint a BoJack Horseman, az Archer, a Rick and Morty, A kék szemű szamuráj vagy éppen az X-Men ’97 (csak hogy néhányat említsek). Miközben a stúdiók jó ideje nagy energiákat ölnek a játékadaptációk készítésébe, aminek köszönhetően olyan műveket kaptunk kézhez, mint a zseniális Cyberpunk: Edgerunners, az Arcane, a The Last of Us és a Castlevania vagy éppen a Fallout széria.

Pontosan ezek miatt nem aggódott senki, amikor a Netflix bejelentette a nagysikerű Robbanó Cicák társasjáték felnőtteknek szóló animációs adaptációját. Az előzetesek is egy beteg, ám de kellő társadalomkritikával megfűszerezett alkotást sejtettek nekünk, hogy aztán akkorát koppanjunk, mint a Gladiátor 2 előzetese a Kanye West számával a múlt héten. Ha valaki nem ismerné a sorozat alapjául szolgáló társasjátékot: röviden orosz rulett macskákkal és kártyákkal, bővebben pedig ebben a cikkben olvashattok róla.

Visszatérve a sorozatra, a Netflix alkotásának a címén kívül sok köze nincs a játékhoz (néhány easter egg azért felbukkan néha). A története szerint Isten túl sok hibát követett el a mennyek birodalmában (vad bulik, iszákos lett, kiirtotta véletlenül az unikornisokat, vagy például megengedte az embereknek, hogy tökfűszeres dezodort találjanak fel). Így a mennyek tanácsa összeült és a mindenható Urat a Földre száműzték, hogy megtanulja, hogyan segíthet ténylegesen az embereken és miképpen válhat jobb istenné. Ehhez pedig macskává vált, mert így tud a legközelebb kerülni az emberekhez. Így kerül egy családhoz, hogy rajtuk keresztül váljék jobb „emberré”, természetesen az erejének egy részét megőrizhette, hogy csodák útján segítse a nem éppen százas család életét. Viszont, hogy ne legyen egyszerű dolga felbukkan a Sátán is (fekete macska képében), aki a családon keresztül próbálja a démonjait lenyűgözni, akik szerint a Pokol Ura ellustult és tohonya lett. Így hát elkezdődik a macska játék a Sátán és az Úr között a család szeretetéért.

Higginsék, így hívják azt a családot, amelyre rátalál a macska testben lévő Úr és Sátán. Ha van a televíziós történelmében idegesítő, sablonos és unszimpatikus család akkor azok ők. Az anyuka, Abbie, az amerikai haditengerészet egykori kommandósa, aki a leszerelése után állatbefogóvá vált. Legnagyobb problémája, hogy a hadsereg után nem talál célt az életében és így csak bolyong az állatok után céltalanul. Kétségbeesetten próbál annyi célt találni a családi életben, mint amennyit a katonaság adott neki. Teljesen érthetetlen módon feleségül ment a lúzer Marv-hoz, aki a helyi élelmiszer boltot vezeti (ahol matrac méretű steakeket árul, mert ez valamiért viccesnek számít a készítők részéről), és hatalmas társasjáték rajongó, viszont a családban senki nem szeret vele játszani, mert mindent túlbonyolít. Fiúk, Travis, elkötelezte magát, hogy TikTok sztárszerűség lesz az által, hogy arról élőzik, hogy miképpen eszik. A lányuk Greta pedig a tipikus meg nem értett zseni tinédzser, aki mindenkinél okosabb. Az a baj a velük, hogy egyikük sem szerethető vagy éppen mély, egybites sablon karakterek, akiknek a problémáit már ezerszer láttuk máshol, sokkal jobban kidolgozva és prezentálva (Rick and Morty például).

Ám ezeknél sokkal botrányosabb a sorozat humora. Hiába van tele viccekkel, ha ezek egyrészt nem viccesek és így nem működnek, másrészt bántóan cringe-re sikerültek. A galambokról Isten azt mondja, hogy undorítóak, mégis finomak, „mint egy Las Vegas-i büfé vagy Timothée Chalamet”. A büfének van még értelme, de Chalamet? Aztán ott van a visszatérő poén a „mindenhatóság/impotencia” viszonyával (azért nem működik a hatalma vagy arra metafora, hogy isten impotens), amit itt azzal csavartak meg, hogy Isten ezt félreérti és azt hiszi meddő. Nem, ez nem vicces. És hiába próbálkozik Tom Ellis, mint Isten (fun fact a Lucifer sorozatban ő volt a Sátán), ha a szájába adott poénok nem viccesek, a helyzetkomikumok pedig végig kínosak.

Összegzés

Akik a társasjáték humorát vagy lényét várták a Netlfix sorozatától, azok bizony hatalmasat fognak koppanni. A Robbanó Cicák egy elhúzódó végbél tükrözés, ami, mint tudjuk se nem vicces és se nem kellemes. Ahelyett, hogy a készítők játék szellemiségét (Fallout vagy éppen Castlevania) és kreativitását próbálták volna megfogni, a saját fejük után mentek, aminek az végeredménye egy fárasztó és fantáziátlan produkció lett. Egy újabb példa arra, hogyan lehet egy márkát és egy terméket kiüresíteni és elérni azt, hogy a nézők a végén csalódottan álljanak fel a képernyőjük elől.