Az HBO-nak köszönhetően betekinthettünk a vasárnap induló Westworld negyedik évadába. Az utóbbi idők egyik legnagyobb zajt generáló sorozatának van mit megugrania. A kevésbé rajongott második évad, és a megosztó harmadik után itt a negyedik. Megnéztük, hogyan veszi az akadályokat. Enyhén spoileresek leszünk. 

Az előző részek tartalmából

A harmadik évad leköszönésével a Westworld láthatólag kieresztett, mint egy lufi. A panaszosok már a második évad idején verni kezdték az asztalt, de azt a fajta  közönségsikert mindig nehéz lesz megismételni, amit a sorozat első etapja produkált. A Westworld egy jól átgondolt, érdekes koncepcióval operáló évaddal lépett a dobogóra, második helyre esett vissza a következőnél, és az utolsónál pedig rendesen összemaszatolta a bizonyítványt. Pedig a dolog ígéretesen indult.

Kaptunk egy bontatlan csomagolás Aaron Pault, a felnőtteknek szánt gigantikus játszótérből kiléptünk  a való világba, ami új környezetet adott a nézőknek. A készítők valahogy mégsem tudtak ezzel élni. Pedig személy szerint én jó alapanyag vagyok. Könnyen át lehet verni a sablonos fordulatokkal, nehezen kaszálok. Őszintén szólva, nem okozott csalódást számomra a második évad, úgy sejtettem, hogy a harmadik is tetszeni fog. Aaron Pault amúgy is bírom, kíváncsi voltam itt mit kapunk tőle. 

Kimondom. A Westworld jobban működött volna egy mini sorozatként. Persze a potenciál több benne, és az egész sztori egy gigantikus monstrum, nyolc vagy tizenkét rész kevés lenne elmesélni egy ilyen történetet. Ugyanakkor a harmadik évadnál nagyon kezdett érződni, hogy az írók túlvállalták magukat. Vagy pusztán nem tudták átadni azt, amit igazán akartak. Míg a második évad, vázában az első újra gondolása volt, addig a harmadik már inkább érződött kicsit soft-rebootnak. Legalábbis elsőre. Azzal,  hogy a robotok vesszőfutása áttevődött a való világba, a sakktábla bábui újra sorba álltak egymás mellett.

Aztán fokozatosan kiderült, hogy itt csak újabb rejtély generálás van, és a karakterek motivációi sem lettek izgalmasabbak, érdekesebbek. A szabad akarat témaköre érdekes lehetett volna, ahogy érdekes volt az előtte lévő évadokban is, de valahol mindez csak klisés önismétlődésnek hatott, ahelyett, hogy más aspektusból vizsgáltuk volna az eseményeket. Kicsit olyan érzés fogott el közben, mint mikor több évtizedes képregény históriát tekint át az ember, ahol már mindenki viselte mindenki jelmezét, és minden karakter minimum egyszer feltámadt. Súlytalanná vált picit a halál. A negyedik évad epikus előzetese után viszont felcsillant a remény, hogy a készítőknek van merszük javítani a dolgokon.

Az ártatlan kislány és a barátai

Amint már Jonathan Nolan egyik nyilatkozatából tudni lehetett, Dolores halott. Ez persze nem jelenti azt, hogy Evan-Rachel Wood ne bukkanna fel újra. Christina, Wood új karaktere, egy játékfejlesztő cég írójaként dolgozik, aki valami többre vágyik. Míg a főnökei szerint a népnek akció kell és izgalom, addig új főhősnőnk valami mélyebbre, érzelmesebbre vágyna. Hogy itt valami nem stimmel az nyilván borítékolható. Arról nem is beszélve, hogy van egy zaklatónk is a képben, aki azzal vádolja a lányt, hogy tönkretette az életét.

A West Side Story újrázásának sztárja, Ariana DeBose egy szükségtelennek tűnő lakótársat játszik, de megeszem a kalapom, ha csak azért beleírták a csajt, hogy legyen valaki, akivel meglehet osztani a lakbért. Wood karaktere egyébként több ponton is az első évad műprérijén előbukkanó naiv Doloresre emlékeztet, ami szintén nem lehet véletlen. Aztán egyre inkább úgy néz ki, nem is az, mert a készítők elővették a több évadot megélt sorozatok kedvenc motívumát, a visszautalást. Ha valakinek az első négy rész alatt déjà vu érzése lesz, az nem a véletlen műve.  

Christina a való világban tevékenykedik, ami még több kérdést vet fel. Ki ő? Az viszont nem kérdés, hogy a Westworld képi világára most sem lehet panasz, ahogy eddig sosem volt igazán. A külső környezet valósághű megteremtése talán még több munkát, tervezést igényel, hogy ne olcsó sci-fi jövőkép jellege legyen a városnak. A sorozat ezt az akadályt könnyen veszi. De, ha már a környezetről ejtünk szót, ne feledjük azt sem, hogy már az előzetesben lerántották arról a leplet, hogy új vidámparkot kapunk ebben az évadban.

A szesztilalom idejére dobnak vissza minket, azaz a szereplőket. Akik fájlalták a harmadik évad kilépését a való világba, azok felemás szájízt érezhetnek az új évadnál. A felnőtt játszótérnek most sem lesz akkora jelentősége, mint az első két évadban volt. Persze érdekes lesz nézni, amint Maeve újra bekerül a játékba. Thandiwe Newton most is brillírozik a szerepben, Maeve ugye ismeri a játék minden elemét, mint a tenyerét. Azt is meg kell vallani, egész jó párost alkotnak Aaron Paul karakterével, Caleb-el.  

Drogdílerből katona

Ha már Caleb. Most vagy Aaron Paul játszott rosszul, vagy nagyon félresiklott az egész karakter a harmadik évadban, és a voksom inkább az utóbbira teszem le.  Miután sikeresen forradalmat robbantott ki, Caleb megkapja az átlag életet, mert az ugye előtte is mennyire bejött neki. Nyilván egy poszttraumás katona nem úgy élvezi a nyugodt családi életet, feleséggel meg gyerekkel, mint az átlagember. Amint egy véletlennek köszönhetően fegyveresek bukkannak Caleb nyomára, ő azonnal akcióba lendül. És igen.

Ez a proaktivitás nagyon jól áll neki. Bár maga a poszttraumás probléma felületesen ad  mélységet a karakternek, Aaron Paul sokkal jobb most a szerepében, mint az előző évadban. Maeve és Caleb buddy-cop párosa egy igazán tökös ellenfelet kap. Az idei évad egyik fő gonosza ugyanis újra az ember feketében, Ed Harris. Nem meglepő írói döntés, tekintve a tényt, hogy Harris zseniális színész, és mindig is lubickolt a szemétláda karakterek szerepében.  Hogy a Tessa Thompson által alakított Charlotte itt melyik térfélen játszik, és ott játszik-e biztosan, azt érdekes lesz végigkövetni. A harmadik évadban érdekes színezetet kapott a karakter, remélhetőleg ez nem lesz sutba vágva az évad végén.

Összességében el lehet mondani, hogy az írók nem merték túl nagy gödörbe lökni a karaktereinket, egyiknek sem kell iszonyatos fejlődést produkálnia az évad elején, a problémák megoldásához. Ennek főleg Jeffrey Wright issza a levét, aki ugyanazt a Bernardot hozza, akit eddig is ismertünk. Ahogy Dolores karaktere kifejlődött naivából, harcias és megkeseredett amazonná, úgy Bernard is szerencsétlen sodródó alakból lett az eseményeket jobban irányító figura. Mindez jó, az viszont már kevésbé, hogy a második évad óta ebben a szerepkörben ácsorognak a karaktereink.

Azaz majdnem. Míg Dolores, aki most egy teljesen  új szereplő, visszakapta az első évadból ismert jellemvonásait, addig Bernard afféle próféta jellegű problémamegoldó emberként rohan végig az epizódokon. Egyelőre nagyon más szerepe nincs, mint feloldani egy feltehetőleg az évad második felében előkerülő konfliktust.  A baj, hogy Jeffrey Wright ettől sokkal szélesebb spektrumú színész. Persze a buddy-cop jelleg itt sem marad el. Luke Hemsworth újra Stubbs szerepében, és ugyanazt a célt szolgálja, mint előzőleg. Humort csempészni egy sorozatba, ami elég komor filozofikus gondolatokkal operál.  

https://www.youtube.com/watch?v=2l4tuNYvPa4

Vadnyugat keleten

Míg az első évad elég jól eltudta adni a konyhafilozófiát magasröptűnek, addig ez később csak félvállról odavetve sikerült. Ez sajnos idén sincs másként. Abban ez az évad is hasonlatos a harmadikhoz, hogy a filozófia morzsák csak mutatóban vannak elszórva, kevésbé határozzák meg a fő témát, mint tették azt a sorozat elején. Ez veszettül hiányzik számomra. Az biztos, hogy a sorozat történetileg egy sokkal letisztultabb képet ad, mint az előző évad, ami rettentő nagy pozitívum. Nem akar annyi eseményt és fordulatot belecsempészni, mint tette utoljára, mégis fenntartja az érdeklődést. Sok elem van, ami nem változik a Westworldben. Nyilván, ha annyi mindent kivennének és változtatnának, a sorozat sem lenne önmaga.

A zene most is több, mint  jó, a híres slágerek átiratai még mindig visszatérő elemek, üdv Billie Eilish! A látványra sem lehet panasz, biztos hosszú munkaórákat izzadtak a VFX csapat tagjai. Öröm elmerülni a képi világban. Ami mindig nagy erőssége volt a sorozatnak, az most is előbukkan helyenként, mégpedig a karakterközpontúság. Az már más kérdés, hogy sajnos ezek a karakterek nincsenek igazi konfliktusok elé állítva. Persze rájuk támadnak, harcba keverednek, de egyelőre nem kell olyan morális döntést hozniuk, ami esszenciája lenne a sorozatnak.  A rejtély, a kirakós, ami majd csak a végén áll össze most is érdekes, és az, hogy a történet letisztultabb, jót tesz az évadnak. Igen, a negyedik évad javulás az előzőhöz képest idáig, de még mindig nem az a szint, amit sokan várnak. Hazudnék, ha azt írnám, hogy nem kötött le és nem élveztem, de az évad elkövetkező részeiben sokat kell bizonyítania az íróknak.