Sokféle klisé létezik, amiből az egyik hogy adott egy a szakmájában, vagy legalábbis az élet valamely területén sikeres, ám ugyanakkor meglehetősen kiégett és komor hangulatú személy, aki egyszer csak összetalálkozik egy vidám, élettelteli és általában együgyű illetővel, majd belekerülnek valamilyen drámailag megterhelő és/vagy életveszélyes helyzetbe, többnyire persze az akaratukon kívül, amiből azután valahogyan ki kell jutniuk és természetesen közben a két fél valamiért egymásba szeret. Persze attól, hogy valami klissés még nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz is. Hiszen megfelelő hozzáállással és kellő kreativitással szinte mindenből ki lehet hozni valami jót, vagy legalábbis valamilyen formában élvezhetőt. Valószínűleg ilyen megfontolásból készülhetett el Az elveszett város című film is.

A történet nem különösebben összetett. Adott a Sandra Bullock által megformált kiégett és a világtól némileg elvonult írónő, Loretta Sage és a könyvei borítójának modellt álló jó lelkű, ugyanakkor kissé együgyű Allan (Channing Tatum), akiről egyébként a könyv férfi főszereplője is mintázva lett. A páros persze nem igazán jön ki egymással, vagyis hát inkább Loretta az, aki nem különösebben kedveli Allant. Azonban az egyik ilyen könyvbemutatót követően Lorettát elrabolja a Daniel Radcliffe által alakított főgonosz, aki megszállottan kutat egy a Loretta a könyvében is helyet kapó kincs után és valamiért a nő segítségét kéri ebben. Allan pedig utánuk megy kiszabadítani a nőt részben azért, hogy bebizonyítsa a nőnek és önmagának is, hogy ő nemcsak egy üresfejű szépfiú. Természetesen az akció félresikerül és a két főszereplő kénytelen együttműködni, hogy kijussanak a szorult helyzetből.

Habár a cselekmény nem kifejezetten izgalmas és teljesmértékben kiszámítható valahogy mégis szórakoztató nézni ezt a filmet. Ugyan a poénok egy része rettenetesen debil és nem is igazán vicces. Bár ezt valahol egyéne válogatja, hogy ki és mit tart viccesnek. Valamint a karakterek nagyrésze is eléggé kretén és leginkább idegesítő, főleg Loretta ügynökének karaktere. Azonban a film valahogy mégis képes egyfajta egyensúlyt tartani a kretén jelenetek, a hellyel-közzel humoros részek és a néhány kifejezetten drámai pillanat között. Amik közül van egy, ami szerintem sokakat el fog gondolkoztatni, vagy legalábbis újmegvilágításba helyez bizonyos dolgokat.

Természetesen a film nagyban támaszkodik a színészeire. Mivel mind Sandra Bullock-nak és mind Channing Tatumnak nem kevés hasonló karaktert kellett már eljátszania, így szinte rutinból hozzák azt, amit kell. Alapvetően a kémiai is jól működik a két színész között, bár menet közben egy másik véleményt meghallgatva bevallom elgondolkodtam rajta, hogy ez mennyire tudható be valójában a két színésznek, vagy inkább a szinkronnak. Emellett habár ugyan Daniel Redcliffe nagyszerűen alakítja az elborult, megalomán, multi milliárdost, de bevallom ő számomra még mindig inkább csak Harry Potter, speciel itt éppen a gonosz, szakállas Harry Potter.

Illetve ahogyan az már az előzetesben is látható Brad Pitt is kap egy rövid szerepet ebben a filmben és szerintem sokat elmond, hogy az ő jelenetei számítanak messze a film legjobb pontjainak. Habár igaz az ő karakteréhez köthető még egy meglehetősen béna poén is. Valamint van még egy stáblista utáni jelenet is, amiről bevallom majdnem le is maradtam, mivel szerintem nem igazán számított rá senki se. Igaz olyan különösebben nem tesz hozzá ehhez az alkotáshoz semmit se, viszont szerintem elég jól összegzi ezt az egész filmet.

VÉGSZÓ
Igazából Az elveszett város egy meglehetősen tucatgyártott romantikus vígjáték, ami egyáltalán nem tekinthető egy maradandó alkotásnak. Viszont egy kellemes kikapcsolódást nyújt mindenkinek, aki bizalmat szavaz neki.