A nemrég megjelent az I Care a Lot, vagy magyar címén Fontos vagy nekem akár egy olyan film is lehetne, amit ország-világ imád. A témája érdekes és fontos, a szereplőgárdát pedig Rosamund Pike mellett Peter Dinklage is erősíti. Ennek ellenére a film nem aratott egyöntetű sikert. Sokan kedvelik, de legalább ennyien kárhoztatják is különböző okokból. Az előzetes után megpróbálom elmondani, mi lehet az ellenérzések oka.

A Pike által játszott Marla Grayson idősgondozást vállal, mégpedig nagyüzemben. Üzlete kifejezetten embertelen: a gondjaira bízott idős embereket gyakorlatilag idősotthonba záratja, és kiforgatja vagyonukból. Egy napon viszont olyan áldozattal hozza össze a sors, akinek a kisemmizése szokatlanul nagy bonyodalmakat okoz.

Az első probléma az I care a Lot működésével a főszereplő személye. Marla Grayson pont az a kiállhatatlan, törtető, manipulatív pszichopata nőszemély, aki Rosamund Pike színészi képességeihez és karakteréhez valahogy remekül passzol. Ennek ellenére mégsem tudja elvinni a hátán a filmet. Karaktere egyfelől teljesen azonosulhatatlan, szurkolni ezért nehezen tudunk céljai eléréséért. A nézők nem kapnak igazi kapaszkodót, aminek segítségével kicsit megbocsátóak lehetnénk  bűnei iránt. Ettől még persze működhetne a karakter, ha mondjuk az elvtelen nyomulásához sikerülne valami megkapó, vitára ingerlő, egyedinek ható ideológiát gyártani a karakter számára. Marla Grayson viszont sajnos csak az önfelmentő, szívtelen érdekemberek legelcsépeltebb “érveit” tudja mantrázni. 

A főszereplő másik említésre méltó tulajdonsága, hogy egy másik szép nővel él boldognak tűnő párkapcsolatban. Az internet népének természetesen több sem kell ennél, hogy elővegye a feleslegesen erőltetett feminizmus vádját (néhány más hasonló jellegű vádponttal együtt). Ezek a kritikák talán túl sokat láttak bele ebbe az alkotásba. Egyszerűen nem áll össze az egész egy jól működő történetté, aminek kirajzolódna a karaktereivel kapcsolatos mondanivalója. Senki nincs olyan érdekesre vagy komplexre megírva, hogy bárkiben bármiféle erős érzelmet tudjon kiváltani, ami miatt ezt-azt másként gondolhatna a film megtekintése után.

Nem propagandafilm ez, hanem egy trendinek tűnő elemekből ötletszerűen összerakott furcsa massza. A készítők alighanem abban reménykednek, hogy pusztán furcsasága okán érdekesnek találhatják majd néhányan. Valódi érdemi tartalom viszont nincs, csak itt-ott egy kicsit rosszul előadott polgárpukkasztás, vagy mai kifejezéssel triggerelés. A tartalomhoz pedig méltó lesz a forma is. Ahogyan nem rajzolódik ki semmiféle határozott állítás, ami mellé a film oda akarna állni, úgy műfaji besorolása is meglehetősen kérdéses marad. Egy darabig talán leginkább fekete komédia szeretne lenni, egy ponton pedig átváltani látszik a bosszúfilm alműfajára. Sajnos viszont az előbbihez poénokra, utóbbihoz pedig azonosulható sértett félre volna szüksége. 

A film készítőinek talán fontos volt a közönségük, de annyira láthatóan nem, hogy egy erős koncepciót következetesen végig vigyenek, ezzel pedig minőségi élményt tudjanak nekik nyújtani. Filmjük egy hosszúra nyújtott, kicsit kaotikus, itt-ott talán érdekes, de összességében hangulatilag rosszul eltalált és elnyújtott történet lett. Pike és Dinklage elkötelezett rajongói számára azért akad néhány erős pillanat, más említésre méltó pozitívumot viszont sajnos nem tud felmutatni.