Sabrina a tinédzser boszorkány, az Archie képregények cuki mellék karakteréből nőtte ki magát egészen odáig, hogy napjainkban véres és sötét sorozatban bizonyítsa igazát, mely most elérkezett a záró akkordjához. De valóban olyan cuki volt, és most valóban annyira véres? És milyen volt a záró évad?   

Először is le kell tisztáznunk, hogy sem a képregénybeli Sabrina, sem maga Archie és díszes kompániája nem volt annyira édes és ártatlan, főleg azt a korszakot tekintve, mikor kapott egy teljes rebootot a képregény. A karakter egészen pontosan 1962-ben debütált a képregények lapjain, és nem is tervezték hosszú életűre, ám az olvasóknak sikerült annyira megszeretniük, hogy 1971-ben már önálló sorozatot kapott. Ez egészen 1983-ig futott, majd az 1996-os szitkom sikereit meglovagolva, 97-ben újraindították.  Az élőszereplős sorozat egyébként egy tévéfilmmel indított, majd ezután epizodikus formában egészen hét évadon keresztül húzta. A filmben eredetileg Charlene Fernetz és Sherry Miller alakította a nagynéniket, ám őket a sorozatra lecserélték.

A szerepeket, Caroline Rhea és Beth Broderick kapta meg, egyedül a Sabrinát játszó Melissa Joan Hart maradt eredeti szerepében. Neki egyébként az elején meghallgatás sem kellett, hogy megkapja a szerepet, az édesanyja volt a show producere, és nála voltak az Archie képregények adaptálásának jogai is. A sorozat egészen 2002-ig életben volt, és még egy kis botrányt is kavart, mikor a címszereplő 1999-ben igen pikáns fotókkal került a Maxim címlapjára. Melissa Joan Hart később bevallotta, hogy éppen a Plaboy villából érkezett a fotózásra, és eléggé elszállt állapotban kapták lencsevégre, pár darab ecstasy tabletta miatt. Annak ellenére egyébként, hogy a karakter az Archie képregény spinoff karaktere, a szitkom során egyszer sem kerülnek említésre annak szereplői.

A 2013- ban kiadott Afterlife with Archie nevű képregényben egy alternatív valóságot mutattak be, ahol Archie és barátai otthonát, Riverdale kicsiny városát, zombik támadják meg. Ez volt mellesleg az első olyan cím a cég történetében (Archie Comics) amely nem feltétlen a gyerekeket célozta meg. Sabrina itt a hatodik részben tűnik fel, hogy visszahozza Archie halott kutyáját az életbe, szerencsétlenségükre zombi formában. A karakter szereplése annyira jól fogadott volt, hogy 2014-ben elindult egy saját címe, a The Chilling Adventures of Sabrina, mely a karakter életét veszi górcső alá a hatvanas években, mikor is eléri a tizenhatodik életévét és választania kell a boszorkány élet, és a normális élet között, élén a szerelmével Harvey-val.   

Az új sorozat ugyanezen a címen és alapötleten indult el, és jutott el négy évadig (ami a furcsa számozás és felosztás miatt valójában csak kettő), és a Netflix el is kaszálta. Ellenben a készítőknek volt lehetőségük a tisztes befejezésre. Vagy volt lehetőségük a tisztes befejezésre? A Chilling Adventures of Sabrina nem csak a képregényként, de a sorozatként is az Archie, pontosabban a Riverdale vadhajtásaként jött létre. Eredetileg a CW csatornára lett fejlesztve, hogy az ott kimondottan sikeres Riverdale testvére legyen, de aztán a producer Greg Berlanti és a sorozat showrunnere, vezető írója Roberto Aguire-Sacasa a Netflixhez vitte, aminek véleményem szerint, mi nézők csak örülhetünk, tekintve, hogy sikerült egy kicsit tágabb  büdzséből dolgozni. Ez egyébként végig meglátszik a sorozaton, elég tisztességes látványvilágot kapunk, és a cgi-on sem spóroltak. Szerintem nem volt olyan, aki ne lepődött volna meg az anyasorozat ismeretében, hogy a kis szöszi boszorkány kalandjai mennyire különböztek a Riverdale-től. Na persze nem annyira, hogy lerázza magáról annak szappanos fordulatait és jellegét, de mégis egy (az alapnál is) sötétebb és talán jobban megírt történetet mutatott fel.

Persze maradtak a középpontban a szerelmi vívódások, és felnövéskori problémák, de ezen nincs is mit meglepődni, hisz egy tinédzser lány van a középpontba állítva. Az alap probléma, melyre a történetet építették egyébként az utolsó nyolc rész kezdetéig ment, és nagyjából működött is. Sabrina folyamatosan őrlődött a boszorkányvilág és a normális világ között, majd végül ezt egy huszárvágással megoldotta, mikor is bizonyos kényszerű folyamatoknak köszönhetően megkettőzte magát, és úgy döntött az a legjobb, ha mindkét világ életében szervesen részt vesz. Ez egyébként szükségszerű is volt, lévén legyőzte az alvilág uralkodóját, Lucifert, és ő került trónra helyette. A párkapcsolati csiki-csukik mellett, csak a fordulatokban veri meg a Barátok-Köztöt a sorozat. Ennek hatására, az utolsó részeket úgy kezdjük, hogy Kiernan Shipka – aki mellesleg kitűnő választás volt a címszerepre -, két Sabrinát alakít, és teszi mindezt igazán hatásosan. Az persze kevésbé szívderítő, hogy a karakter ezzel elkezdte az ostoba döntések sorozatát, amit a legeslegutolsó epizódig kitartóan folytat.

A befejező évad utolsó fele arra épít, hogy a sztori kissé Hókuszpók karikatúrájára nyomorított főgonosza, Faustus Blackwood segítségével ősi entitások jönnek minden epizódban, akiket a főszereplőknek le kell győzniük. Mellékesen megjegyzem, kár volt Blackwoodért, mert a sorozat kezdetekor meglehetősen hatásos ügyeletes gonosz volt, a sorozat végére pedig ezt rendesen elcseszték, pedig Richard Coyle jóval tehetségesebb színész, mint amennyit kiaknáztak belőle. Ez történt Lucifer és Lilith karakterével is. Mondhatnánk, hogy elérte a Riverdale-kór a sorozatot, ugyanis ahogy haladtunk a végkifejlet felé, egyre inkább véltem felfedezni több és több hasonlóságot a két sorozat között, ez pedig koránt sem elismerés, tekintve, hogy a Riverdale mára egy rossz szappanopera bohózata lett. Persze nem is a rettentő drámai mélységek kiaknázására lett kitalálva az egész, de azért jóval több lett volna a motívumokban, amit a show felvetett, mint amennyit kihoztak belőlük. Sajnos a végére itt sem szólt többről az akció mellett a sztori, mint hogy csinos lányok kavarnak csinos fiúkkal, ez utóbbiaknak pedig egy rész per minimum két  félmeztelen jelenet jut. A család, a vallás és a kettős élet által felvetett problémakör csak úgy lebegett a semmiben.

Mindezek ellenére persze egészen szórakoztató darálás volt az utolsó évad, és még a számomra jóval gyengébb másik fele is. És, hogy ellentmondjak magamnak, még szórakoztatóbb lett volna, ha mindezt nem nyolc részben, hanem mondjuk ötben, vagy hatban teszik meg. Ugyanis a guilty pleasure faktor ellenére is érződött, hogy az íróknak sokszor fogalmuk sem volt mit akarnak, vagy merre tartanak. Még akkor is érződött ez, ha eltekintünk a logikátlanságoktól (amiből akadt pár), és a deus ex machina megoldásoktól. Ez utóbbiak abból keletkeztek többnyire, hogy a történet jellegéből adódóan bármikor elő lehetett húzni a varázslat kártyát, és ez sokszor következetlenséget szült.

Ha a történet folyása éppen úgy követelte, hogy fel kell oldani valami falat, akkor rögtön volt egy mágia általi megoldás a tarsolyban. Némileg kevesebb és jobban átgondoltabb részben ezt el lehetett volna kerülni. Ha őszinte akarok lenni, akkor engem az utolsó előtti meta-rész sem nyűgözött le annyira, mint szerettem volna. Az várható volt a nyilatkozatai alapján, hogy Melissa Joan Hart nem tér vissza kameózni, bár nem is tudom igazából, hogy felkérték-e. Arra emlékszem, hogy olvastam a nyilatkozatát, mely szerint nem nézi, nem is tervezi nézni a sorozatot. A Sabrina a tini boszorkányból viszont a nagynénik visszatértek, mikor is az egyik Sabrina átkerül egy alternatív világba, ahol az egész világ egy stúdión belül létezik, és Sabrina a saját szitkomját forgatja.

Kicsit nekem itt már olyan érzés volt, mintha az írószobába drogot toltak volna, hogy ki tudjanak ötleni valamit. Érdekes, és ahogy az előbb is, ellentmondok magamnak, mert nem volt unalmas vagy nézhetetlen az évad, csak a kevesebb több lett volna. A befejezés is felemás szájízt hagyott, mert a történet lezárása nem volt borzasztó, de jobbal is kijöhettek  volna. Sabrina ugye megmenti a világot, de annak az árán, hogy meghal. Ami mégsem olyan vészes, mert a túlvilágra követi Nick, a sorozat második, és egyben utolsó szerelmi objektuma, akinek egyébként más jelentősége soha nem is volt. 

Az igazság az, hogy jóval lehúzósabb kritika lett ez, mint amennyire szerettem volna. Úgy gondolom ugyanis, hogy akár a befejezést, vagy magát a sorozatot nézem teljes egészében, a Sabrina hátborzongató kalandjai tökéletes agykikapcsolós sorozat, ami alatt ritkán lehet unatkozni, és magasan megugorja a Riverdale által felállított (nem túl magas) lécet. Ennek ellenére többet nem szabad várni tőle, és ahogy azt fentebb többször is írtam, ha kicsit kevesebb résszel operálnának a végére, talán jobban egybe tudták volna gyúrni a végére széteső történetet.