Baljós idők köszöntöttek Westerosra miután a háború lassan a végéhez közeleg. Bár a harc a trónért még folyik, ezúttal minden a jövőt beárnyékolni hivatott, mely nagyobb konfliktust ígér, mint az Öt Király Háborúja. Az HBO által vezényelt sorozat eljutott ahhoz a ponthoz, hogy egy – Trónok harcához képest – nyugalmasabb időszakkal felvezesse ezt, ahogy azt a 4. és az 5. könyv is tette. Ez a két kötet előszó egy nagyobb viharhoz, s ezt a tulajdonságot a sorozat is átvette. Míg az első három könyvhöz az utóbbi kettő nem ért fel, úgy jelen esetben is elmondhatjuk, hogy az 5. évad elmarad az előzőktől. De hogy rossz lenne ettől?

Ahogy megszokhattuk, az 5. felvonás is ugyanott veszi fel a szálakat, ahol az előző abbamaradt. Királyvárban kaotikus helyzet alakul ki, a Falon a csata sebeit nyalogatják, míg Tyrion Lannistert (Peter Dinklage) beimportálták a Keskeny-Tengeren túlra, ahol Daenerysnek (Emilia Clarke) is szembe kell néznie a városban felbukkanó lázadásokkal. Emellett Arya (Maisie Williams) is új irányba tereli életét és északon a Boltonok és Stannis (Stephen Dillane) között élesedik a konfliktus. A cselekmény ezúttal még jobban eltér a könyvekből megismert történetszálaktól. Ez nem feltétlenül zavaró, hiszen rengeteg karakter mutatkozott be ezekben, melyekre kétséget kizáróan nem lett volna idő. A sorozat pedig maradjunk annyiban, hogy máshogy közli azt, amit szeretne mondani, és ehhez bizony egy időlimitnek is meg kell felelnie. Így a változtatások többsége jól sikerült, ami alól kivétel – többek között – maga Dorne.

Bár ezt nem illene felemlegetni, hisz továbbra is egy kisképernyőre készült változatról van szó, de Dorne minden szempontból elmarad írott megfelelőjétől. Ezzel pedig nem is akadhatna gond, azonban az írók a szériához képest is egydimenziósra írták meg az arab ihletésű területen zajlódó cselekményeket. Mind a Homokkígyók, mind Ellaria és Doran herceg (Alexander Siddig) ha fél órát szerepelnek a 10 órás évad során és megjegyzendő soraik száma se lépte túl azt a fogalmat, mely után érdemben bizonyíthatták volna színészi értékeiket. Dorne kultúrájának mellőzése és a politikai viszályok hiánya egyértelműen az évad legkiaknázatlanabb szegmenseit alkotják.

Maga az 5. évad története meglehetősen lassan indul be. Érdekes nézni az újabb politikai játszmákat, a kiépülő vallási uralmat, Tyrion kalandjait, azonban a néző az 5. vagy a 6. rész környékén már azért meg-megjegyzi: ez szép és jó, de már a félidőnél vagyunk, érdemben pedig semmit nem haladtunk előre. Ezt ellensúlyozandó az utolsó négy epizód teljes mértékben kárpótol. Mind a Tűz és mind a Jég világa bemutatkozik a néző számára, melyekből főleg utóbbi egész estés mozifilmeket megszégyenítő harcba torkollik. Ismét fogunk örülni és szomorkodni karaktereink miatt. Ezzel a kiakadás faktort is bőven megtartja a Trónok harca, csupán a mennyiséget teszi alacsonyabbra.

A Trónok harca 5. évada igazi vihar előtti csendet mutat be, mely az előző évadok fényében helyenként unalmasnak és vontatottnak tűnhet. Ellenben szükséges, hisz valamivel fel kell építeni mindazt, ami vár ránk a továbbiakban. Az utolsó részek az egész sorozat legjobb epizódjai közé írták be magukat. Nem kizárt, hogy az évad további eseményei inkább a nagy egészben fognak lényegi értelmet kapni, mint a jelen pillanatban is a varjak lakomájának számító Westeroson.