Véget ért a világ legdrágább sorozatának A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűinek a második évada, amely az augusztusi startjával még bizakodásra adhatott okot, mivel a látottak alapján úgy tűnt, hogy a készítőnek sikerült levetkőznie az első évad gyermekbetegségeit. Ráadásul míg az első évad tele volt logikátlanságokkal és csak a térképre tette fel a karaktereket, addig az idei szezon cselekménye felpörögött, és nem egy helyben üldögélt. Sajnos a logikátlanságokból idénre is jutott egy jó nagy batyuval, illetve az előző évad gyermekbetegségeit sem tudták teljesen levetkőzni magukról a készítők, aminek következtében rendre ugyanazokat a hibákat vétették, mint két évvel korábban.

A mostani évad története ott folytatódik, ahol az előzőé közvetlenül véget ért: a tündék három gyűrűje elkészült Sauron (Charlie Vickers) útmutatásainak köszönhetően, bár ő maga nem érintettem meg őket. Közben Mordor megszületett Délfölde helyén. Viszont nem mindenki bízik a gyűrűkben, köztük van Elrond (Robert Aramayo) is, aki mindent elutasít, amihez a gonosznak, ha csak közvetetten is, de köze van. Azonban a tündék fénye kezd kialudni, így hát Gil-Gallad (Benjamin Walker), Círdan (Ben Daniels) és Galadriel (Morfydd Clark), arra az elhatározásra jut, hogy a gyűrűket használniuk kell. Közben a törpök királyságait földrengések sújtják a Végzet Hegye kitörése miatt, aminek következtében a mezőgazdaságuk teljesen elpusztul és így az éhhalál szélére sodródnak. Nori (Markella Kavenagh), Poppy (Megan Richards) és az Idegen (Daniel Weyman) közben Rhún kopár vidékét járja, hogy megtudják honnan származnak az előző évad lidércei. Miközben a helyi Dzsingisz kán az Idegenre vadászik És hát ott van Sauron is, aki a manipulációk mester, aminek következtében rászabadítja az orkok hadát Adar (Sam Hazeldine) vezetésével a tündékre, miközben Celebrimbort (Charles Edwards) manipulálja az újabb gyűrűk elkészítésére. Númenor királyságát pedig trónháború sújtja, miközben egyre inkább eltávolodnak a Valak tiszteletétől.

Bizonyos szempontból A Hatalom Gyűrűi idén egyre inkább magára talált és kezdett már-már Tolkien világára hasonlítani motívumaiban, karaktereiben és nem utolsósorban történetében.  Egyértelműen javult a sorozat a történetvezetés, bár még mindig érezhető az, hogy egyes történeti szálak vagy teljesen feleslegesek, vagy nem lehet őket elhúzni öt évadra. Továbbá határozottan fejlődtek a párbeszédek: olykor meglepően szépek; még ha egy sorozat nem is ér fel Tolkien szövegeihez, azért a dialógusokra érezhetően nagyobb figyelmet fordítottak idén. Nem éreztem azt, hogy egy hatéves gyerek írta volna a párbeszédeket.

DE! Mindezek igazán egyetlen egy sztoriszálra voltak igazán igazak, még Sauron történetére. A készítők parádésan fogták meg a Sauron lényének a legbelsőbb lényegi esszenciáját és adaptálták azt a képernyőre. Ő nem egy hatalmas harcos, aki erőből old meg dolgokat és tűzlabdákat dobál az ellenségeire. Nem, ő egy manipulatív, számító, mindenkit becsapó és irányítani vágyó, végtelenül nárcisztikus, önnönmagát is becsapó intellektuális szociopata zsarnok. Aki meg van arról győződve, hogy amit eltervezett az Középfölde és az ott élő népek javát és érdekét szolgálja. Ráadásul belelát mindenkibe és hamar kiismeri az emberek legbelsőbb vágyait és segít nekik azt elérni.

Sosem hazudik nekik, csak éppen a vágyak teljesítésének ára van, olykor hatalmas és a kívánságok nem éppen úgy teljesülnek, ahogy azt az adott személy gondolta. Ám ezekről ő jóságosan hallgat. Charlie Vickers pedig parádésan alakítja ezt a végtelenül manipulatív, zsarnoki szociopatát, aki mindent és mindenkit feláldoz a céljai elérése érdekében, miközben meg ő maga is elhiszi, hogy ő Középfölde megmentője. Míg Sauron szála izgalmas és érdekesre sikeredett idén, addig a többi szál bántóan semmilyenre, öncélúra és néhány esetben sehová nem tartóra sikeredett. Talán Adar szála, volt egyetlen kivétel, amely a végére értékelhetővé vált, ahogy az egykori tünde egyfajta megváltást nyert a tünde gyűrűknek köszönhetően.

Azonban a törpök, tündék és a númenoriak személyes történetei hamar az unalom tengerébe fulladtak és nem igazán akartak onnan kiúszni. A hobbitok szála pedig idén is teljesen felesleges volt, aminek következtében értékes perceket raboltak el ismételten a többiektől. A két varázsló pedig, ahogy Tom Bombadil is a fansevice túl sok mindent nem adott hozzá az idei évad történéseihez. Itt egyébként ismételten előkerült az előző évad egyik legidegesítőbb aspektusa: még pedig, hogy szégyentelenül lenyúlják A Gyűrűk Ura egyes párbeszédeit, monológjait és jeleneteit. Csak rosszabb kivitelezésben.

Ráadásul idén már nem elégedtek meg A Gyűrűk Ura filmekkel, már a Harry Potterből is ihletődtek pofátlan módon. Ja és még retconolják is az előző évad történéseit is a készítők. Legjobb példa erre Isildur öccse, akit az első évadban halottnak mondtak, itt meg már élő emberként beszélnek róla. Arról már nem is szólva, hogy a készítők úton útfélen felülírják vagy éppen semmibe veszik Tolkien műveinek a történéseit, pedig mint kiderült időközben az örökösök boldogan az áldásukat adják arra, hogy olyan dolgokat is képernyőre vigyenek, amelyeken a jogait nem szerezték meg az alkotók. Csak hát a gőg és én jobbat tudok írni mentalitás ezt megakadályozza és egyszerűbb A Gyűrűk Ura filmek megoldásait lenyúlni, mint valami újat adaptálni.

Ahogy már korábban is említetten Charlie Vickers lopja a showt a többiek elől, ráadásul Charles Edwards Celebrimbortjával tökéletes párost alkottak idén, már-már Tolkien szövegszínvonalához hasonló diskurzusokat folytatott a két karakter egymással, amelyeket öröm volt hallgatni. Így mindenképpen az évad másik kiemelkedő színészi alakítása Edwarshoz köthető, aki bámulatosan jelenítette meg a munkájának élő, fanatikus tünde kovácsot, aki miután rájön arra, hogy milyen ára volt a gyűrűk elkészítésének teljesen összeomlik.  Nem túlzok, hogy ők ketten vitték a hátukon az idei évadot. Sajnos Morfydd Clark továbbra se tud színészkedni, így Galadriel még mindig végtelenül semmilyen és irritáló, de legalább szép. Benjamin Walker Gil-Galladja pedig továbbra is felejthető. A többiek pedig sajnos nem kaptak elég játékidőt ahhoz, hogy érdemben a karaktereik valamerre fejlődjenek, így a színészeknek sem volt lehetőségük bizonyítani.Mert hát a hobbitokra és a neve nincs parasztokra kellett elpazarolni az időt, élükön Cruz Córdova Arondirjával, aki a széria legsemmilyenebb karakterévé vált a közhelyek pufogtatásával.

Technikai oldalról nézve továbbra is minőségi sorozat. A látvány, az atmoszféra, a CGI, a jelmezek egy része, a sminkek, a maszkok, a zene mind elsőosztályú munka. Tényleg, mintha egy mozifilmet nézne az ember. Betétdalokban szerencsére nagyon erős album lett az idei, azonban az új zenei témák az előző évadéhoz képest egyelőre elég semmilyenre sikeredtek.

Arra viszont nagyon kíváncsi lennék miképpen fordulhat az élő, hogy míg az orkok és törpök kinézete A Gyűrűk Ura trilógia szintjén mozognak. Addig Gil- Gallad testőreinek a jelmezei egy mezei falusi cosplayen is cinknek lennének mondhatóak. Vagy mondjuk a beígért epikus ütközetet, hogy lehetett így elrontani. Kezdve azzal, hogy nem három részen át tartott az ostrom, mert a nyolc részes idei évad hatodik részében csak az utolsó öt percben kezdődött el a csata. Ám ami az utána következő részben történt az maga az átgondolatlanság és logikátlanság aranybányája volt, az a tipikus, na így ne írj meg csatát eset következett be. Ha már a készítők annyira a Helm szurdok-i ütközettel jöttek állandóan, akkor igazán szerezhettek volna még statisztákat. Akkor mondjuk nem azt éreztem volna a csata nézése közben, hogy húsz védő tart fel negyven orkot. Aminek következtében semmilyen monumentálist nem éreztem az ostromban, mivel kevés volt a statiszta.

Még a Trónok harca is ügyelt erre az elején, hogy minél több statiszta legyen a képernyőn, jóval kevesebb pénzből. A készítők továbbá arra se ügyeltek, hogy Eregion a korábbi nagy totálok szerint nézzen ki. Ugyanis azok esetében nincs várfala! Folyó védi és ennyi. Itt meg hirtelen egy rész alatt lett fala. Olyan apróságokról meg nem is szóval, mint a lovak és a tündék elsüllyednek a sárban. Bezzeg az ork ostromfegyver meg a troll nem. Ha már troll. Amikorra felvezetése kapott a sárkány evő barátunk, olyan gyorsan meg is halt. Szóval a beígért hatalmas és monumentális csata inkább logikátlan, káosznak tűnt, amelyen még a borzalmas vágások sem segítettek, amiknek köszönhetően sok esetben nem lehetett tudni, mi hol és mikor történik és hol.

Végszó

Jelenleg A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi sorozat egy látványos, ám de közepes iparosmunka, amelyet ironikus módon Tolkien egyik főgonosza, Sauron karaktere ment meg a teljes érdektelenségtől. És ez sem az írók miatt működőképes, hanem mert átemelik a Tolkien műveiben található eseményeket és karakter ábrázolást, amelyek találkoznak egy fantasztikus színészi alakítással. Minden más logikátlan, érdektelen és nem utolsó sorban súlytalannak érződik, miközben a sorozat karakterei meseszép tájakon barangolnak, fantasztikus dallamok kíséretében. Csak hát pont a tolkieni varázs hiányzik az egészből, ami kiemelné a középszerűség csapdájából az egész szériát. Talán egyszer a készítők rátalálnak erre a varázsra, mivel ez a történet sokkal jobb sorsa lenne érdemes, annál, mint amit most adaptálnak belőle.