A 2021-es Cowboy Bebop az azonos címen futó 1998-as elődjének Netflixes remakeje. Egy izgalmas Sci-fi köntösbe bújtatott western történet, melyben három mindenre elszánt fejvadász, és kiborg kutyájuk részről részre próbál megélni hivatásából, illetve felvenni a kesztyűt az őket kísértő múltjukkal. Vajon sikerrel járnak?

A Netflix híres arról, hogy a rajongók mennyire utálják az élő szereplős anime remakejeiket. Elég csupán a Death Note-ot megemlíteni. Az anime rajongók közönségét mindig is nehéz volt kiszolgálni ezen a téren, és ez a Cowboy Bebopra különösen igaz. Az eredeti sorozat több mint 20 éve készült és épp ezért, volt ideje idealizálódni az akkori rajongók fejében. Ez sajnos kicsiny hazánkban is így történt, mivel a széria le lett szinkronizálva magyarra és épp ezért itthon is megtalálható az OG rajongótábor. Én viszont abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy most találkoztam először az animével és minden hibája ellenére meg tudom érteni, hogy miért szerették annyira, de ettől még nem lesz tökéletes.

Az anime bár eredetileg japán nyelvű, sokkal élvezhetőbb az angol szinkron, ugyanis kifejezetten a nyugati közönség kielégítése  volt az elsődleges cél, mint témaválasztásban, mint karaktereiben, vagy akár a zenék megkomponálásánál. Ez igaz a remakere is, viszont belehallgattam a magyar szinkronba, mivel arra nagyon kényesek a hazai anime rajongók, és sosem felel meg nekik. Ennek ellenére összességében meg vagyok elégedve a munkájukkal. Remekül választottak szinkronszínészeket, mindenki hangja passzolt a karakteréhez, a lip sinc is rendben volt, viszont a fordításokat sokszor nem érzem szükségesnek. Például nem értem Vicious hogy lett Kőszív. Még szerencse, hogy Spike Spiegelből nem lett Tüskés Tükör.

Az újrahasznosítás fontos

Bár szükségesnek nem feltétlen mondhatók ezek a remakek, de annál szórakoztatóbbak tudnak lenni. Sok esetben a legnagyobb probléma velük, hogy figyelmen kívül hagyják az eredeti alkotást, azonban ez itt nem okozott gondot. Kár lenne tagadni, hogy a Cowboy Bebop felett eljárt az idő vasfoga, azonban volt akkora szórakoztató ereje, ami miatt célszerű volt modernizálni a mostani nemzedéknek. Nagyon sok statikus képet tartalmaz, illetve bár nagyon szép a kézzel rajzolt animáció, nagyon drága és időigényes is, ezért sokszor nem engedhette meg magának a stúdió, hogy kibontakozzon.

A remake nagyon jól megállja a helyét, mint önálló alkotás, és nagyon sok olyat pótol, ami az eredeti rajzfilmből nekem hiányzik. Remekül eltalálták a készítők az értékmegőrzés és az újítás közti egyensúlyt. A jelmeztervezés hibátlan, minden karakterről tudtam ki is valójában, amint megjelent. A színészek remekül leadják azokat az energiákat amiket éreznünk kell az alakításukból, sőt sokszor túlszárnyalták az eredeti alkotást. Remek példa erre John Cho Spike-ja, akit bár húsz évvel idősebb színész alakít, mint a régiben, de sokkal jobban át tudja adni azt a kettősséget és melankóliát, amit a karakter képvisel.

 A részek is sokkal hosszabbak, viszont történet kerete megmarad. Tehát minimális változtatásokkal megőrizték az eredeti történetvezetést. Továbbá a filmzenék nagy része is meg lett őrizve vagy újra lett komponálva, hiszen ezek adták meg igazán a lelkét a sorozatnak. El tudom képzelni, mekkora felháborodást keltett volna, ha az eredeti főcímdalt eldobják, majd újat alkotnak.

A sok jó ellenére, amit az újragondolás adott, nem mehetünk el mellette, hogy a Netflix megint csak rajt hagyta a kéznyomát a sorozaton, amik nem vesznek el az értékéből, viszont szükségtelenek. Gondolok itt most például Jet Black rasszváltására, ami érdemben nem ad hozzá a karakterhez, és nem értelmezi át jellemét, csak kell fekete a stábba. Illetve a harcjelenetek dinamikáját teljesen elrontják a vágással. Egy jól megkomponált harcot véleményem szerint a túlzott vágással nem tesznek izgalmasabbá, csak összezavarja a nézőt, sokszor annyira sokat változott a kameraszög, hogy olyan zavartnak éreztem magam, mint akit épp most vernek. Egy statikus kameraszögből is remek harcot tudnak mutatni. Valamint kötelező a néző arcába tolni a szexualitást, méghozzá a Netflixtől jól megszokott 16-os karikával ellátva.

Nézd el neki, a korral jár…

Igazi klasszikus révén nagyon sok minden elévült a sorozatban. A karakterek elég klisések, ezerszer láttuk már a hős szerelmest, az igazságérzet hajtotta ex-zsarut, a vadóc lányt, és a cuki kabalaállatot. Nagyon jól vegyíti a jellegzetes japán fegyvereket és a napszemüveges, zakós, Yakuza szerű ügynököket, ami leginkább a Kill Bill-re emlékeztet, ami részemről jogtalan állítás, hisz a Cowboy Bebop előbb jött létre. Illetve visszaköszön az is, hogy az akkoriak hogyan képzelték el a jövőt, ez különösen abból látszik, hogy sehol egy érintő képernyő, viszont a hologramok és a golyómegállító láthatatlan energiamezők rendkívül mindennapiak.

Összegzés

Lényegében úgy gondolom, hogy a Cowboy Bebop rajongók sokkal keményebben bántak a sorozattal, mint ahogy az rászolgált. A nosztalgia túlságosan megszépítette a sorozatról alkotott általános képet és már az élőszereplős szó hallatán sértődve fordulnak el az ötlettől, és gőggel telve shitposztolnak a twitterre, és már úgy leszavazzák IMDb-n, hogy a trailert sem látták. Egy nagyon kevés nyitottsággal egy olyan élményt szerezhetnének maguknak, ami ha nem is életük legjobb sorozata, de egy kellemes sori-élmény lehetne.

Összességében egy jó animének nagyon oké adaptációját láthatjuk, ami közelebb hozhatja az animét a laikusoknak, vagy az eredeti művet az újabb generációnak, mint ahogy azt velem is tette. Kíváncsian várom az új évadot, ugyanis van még bőven anyag amiből a Netflix dolgozhat, már ha lesz kedvük a sok jogtalan negatív kritika után.