Ahogy haladunk előbbre az őszben, egyre sűrűsödnek a hűvösebb napok. A korai sötétedés miatt pedig egyre gyakrabban azon kapjuk magunkat, hogy inkább otthon maradunk. Bekuckózunk egy jó könyvvel, vagy filmet, sorozatot nézünk. És ugyan miért ne döntenénk úgy, hogy újra elővesszük gyerekkorunk kedvenc meséit? Mi már hatodik alkalommal nézzük meg, hogy mit is szerettünk piciként. Ezúttal Aerons-t, a legújabb tagunkat kértem meg, hogy meséljen arról miket nézett gyerekként.

Dragon Ball

Nem túlzás azt írnom, hogy a Dragon Ball képernyőre kerülésével lett az anime mint műfaj közismert Magyarországon is. Legyen szó általános vagy középiskolásról gyerekről egy biztos: iskola után mindenki rohant haza Dragon Ballt nézni. Az eredeti sorozatban a gyerek Goku a Sárkánygömbök után kutat, hogy megidézze a kívánságteljesítő Sárkányt. Az epikus harcok, a humoros jelenetek és a karakterek fejlődése mind hozzájárulnak a sorozat népszerűségéhez. Aztán jött a Z, amely már komolyabb és véresebbre sikeredett, mint az anyasorozat. Dermesztő vagy Vegeta kendőzetlenül és brutálisan irtották a népeket, a harcok erőszakosabbak lettek és akár tíz részen is tartottak, miközben a bolygó egy percen belül megsemmisült a sztoriban. Ezeket a változásokat már az ORTT nem tudta figyelmen kívül hagyni, és már ezért is le akarta tiltatni a sorozatot ám az utolsó koporsószög az a bizonyos eset volt, amikor is állítólag egy kisgyerek kiugrott a tizedik emeletről remélve, hogy jön érte a varázsfelhő, ami persze nem jött és a gyerek szörnyethalt. És bár a legenda úgy szól, hogy betiltották a sorozatot, valóságban csak éjfélre száműzték, ahol már senki nem nézte, így az RTL végül levette a műsorról. Évekkel később a Viasat hozta el újra a magyar nézőknek az egész szériát, sajnálatos módon a nem éppen minőségi francia fordítást figyelembe véve. Ezek ellenére a Dragon Ball hazai népszerűsége töretlen és egy generáció meghatározó animeje volt, akik mai napig szívesen gyűjtögetik a sárkánygömböket és ha kell közös mozisásokat szerveznek a sorozat filmjeihez.

Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal

Selma Lagerlöf Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal című meseregénye 1907-ben jelent meg a svéd könyvesboltokban. 1980-ban aztán svéd-csehszlovák-japán rajzfilmsorozat készült a kalandos történetből. Hazánkban nyolc évre rá került bemutatásra és azóta is rendületlenül újra és újra a tévék képernyőire tűzik a szolgáltatók. Nils Holgersson, a kisfiú, aki egy törpe varázslata által a vadludak világába kerül, egy olyan mesében él, amely tele van kalanddal és tanulsággal. Vándorlása során bejárja Svédország gyönyörű tájait, és barátságokat köt különféle állatokkal. Ahogy Nils egyre inkább felnőtté válik, ráébred a felelősség és a természet tiszteletének fontosságára. Így Selma Lagerlöf meséje nem csupán egy egyszerű kaland, hanem egy felnőtté válás története is. Ráadásul a mese nagyon jól bemutatta a XIX. századi svéd társadalmat és annak az ipari forradalomhoz való viszonyát. Bizonyos változások elkerülhetetlenek, azonban a svéd kultúra, a népi hagyományok megőrzéséhez ugyanúgy fontos, mint a modernizáció, illetve a fejlődés.

Inuyasha

Van olyan anime rajongó, aki nem ismeri az Inuyashát? Szerintem nincsen hiszen a Naruto-hoz, a Dragon Ballhoz vagy a Bleach-hez hasonlóan ez is egy kultikus alkotásnak számít a műfajon belül. Az Inuyasha története egyszerre játszódik a múltban és a jelenben, középpontjában a fiatal Kagome áll, aki egy varázslatos kút segítségével a jelenből visszautazik a feudális Japánba. Itt találkozik Inuyashával, a fél-démonnal, aki végigkíséri őt az izgalmas kalandjaikon. A Szent Gyöngy keresése során nemcsak a gonosz erőkkel harcolnak, hanem saját érzéseikkel is megküzdenek. Az anime a barátság, a bátorság és a szerelem fontosságát járja körben, miközben lenyűgöző csaták és érzelmes pillanatok sorát kínálja a nézőjének. Típusát tekintve az Inuyasha is shounen anime bár nem kifejezetten never ending mint az elején említett három másik társa hiszen jóval rövidebb náluk. Annak ellenére, hogy sokunk fiatalkorát határozta meg ez a sorozat, sajnos a százhatvanhét részéből mi magyarok csak száztizenhármat láthattunk magyar szinkronnal az RTL Klubon és az Animax-en egyaránt.

Hey Arnold!

Az a mese, amely egyszerre volt tanulságos és végtelenül szórakoztató, annak ellenére, hogy nem voltak benne epikus küzdelmek, varázslények vagy bármilyen hihetetlennek tűnő elemek. Egyszerűen a tinik problémáiról szólt, nagyon valóságosan és emberien. A Hey Arnold! a városi élet izgalmait és kihívásait mutatja be, ahol a fiatal Arnold mindig barátai segítségére siet. A sorozat a gyermeki fantázia és ahogy már fentebb is írtam az élet tanulságait ötvözi, bemutatva a barátság és az összetartás erejét. Arnold és barátai mindig új kalandokba keverednek, legyen szó iskola utáni programokról vagy különleges ünnepekről. A sorozat egyedi karakterei és humoros történetei miatt mindig is egyszerre szólt a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt.

Fecsegő tipegők

Azt hiszem, nem kell bemutassam a Fecsegő tipegőket, főleg azoknak nem, akik a 90-es vagy 2000-es elején években voltak gyerekek. A Fecsegő tipegők tanulságos történeteket mesélnek a barátságról, a segítőkészségről és a közösség fontosságáról. Minden epizód egy új felfedezést kínált, miközben a karakterek közötti interakciók vidámsággal és szeretettel töltenek el minket. A sorozat egyszerű, de mély üzenetei miatt a legkisebbek is könnyen azonosulni tudnak a szereplőkkel, ahogy a felnőttek is. És talán egyetlen egy olyan mese, amelynek a legsötétebb teóriai vannak. Az egyik legsötétebb: Tommy, Chuckie, Phil és Lil közül már egyikük sincs életben, mindegyikőjük a születésükkor elhunytak. Egyedül Angelica az, aki életben van, és a többiek pedig csak az ő képzelgései. Tommy apukája, Stu pedig azért van állandóan a pincében, ahol gyerekjátékokat építget, amit pedig azért csinál, mert nem képes feldolgozni gyermeke elvesztését. És bár sokáig úgy tűnt a teória valós koncepción alapult, az alkotók 2016-ban tisztázták, hogy nem így van.