A Szamuráj Jack készítőjének esete a jedi lovagokkal
A napjainkban tetőfokára hágó Star Wars őrület jó alkalmat ad arra, hogy felhívjuk a figyelmet egy-egy méltatlanul elfelejtett történetre a messzi-messzi galaxisból. Ilyen például a 2003-as Clone Wars animációs minisorozat, ami mostanra már nem része a hivatalos kánonnak, persze ennek ellenére azért minden rajongó számára kellemes perceket szerezhet.
A sorozat a Star Wars univerzum fejlődése szempontjából is érdekes. A készítők maguk nyilatkozták, hogy annak idején a széria céljai közt volt az is, hogy felmérjék, hogyan reagál a közönség arra, ha új formátumban nézheti kedvenc hősei történetét. Az 1986-ban véget ért Ewoks óta ez volt az első Star Wars televíziós sorozat, nem tudhatták tehát biztosan, hogyan reagál erre a nagyérdemű. Persze azért az erővel való szoros kapcsolat nélkül is érezhették, hogy van okuk reménykedni, és számításaik be is jöttek, ezt jól mutatták például a megnyert Emmy-díjak.
A történet az A klónok támadása és az A Sith-ek bosszúja között játszódik, a klónháborúk különböző frontjain folyó harcokat mutatja be. Ez a helyszínek és karakterek nagy változatosságát eredményezi, ami kifejezetten jót tesz a sorozatnak: láthatjuk Yoda mestert a havas Ilum bolygón, Kit Fisto mestert a Mon Calamari tengereiben vagy épp Mace Windu harcát óriási droidseregek ellen.
A sok helyszínnek és szereplőnek, valamint a rövid játékidőnek és a meglehetősen akcióorientált cselekménynek köszönhetően a nézőnek kevés ideje marad unatkozni. Nagy drámákat a Clone Wars íróitól ne várjon senki, de aki gyors, izgalmas kikapcsolódásra vágyik fénykardokkal és gyorsan fogyó hadseregekkel, az megtalálhatja a számításait. Természetesen az egész sorozaton érződik a nem is titkolt szándék, hogy minél több figurát alapozzanak meg a további eladások céljából, ezért a történet egyszerűsége nem különösebben meglepő, hisz a hangsúly nem ezen van.
Ami miatt mégis valamelyest különleges és egyedi élmény lesz a Clone Wars, az a készítő személye, Genndy Tartakovsky. Neki többek között olyan rajzfilmsorozatokat köszönhetünk, mint a Szamuráj Jack vagy a Dexter laboratóriuma. Aki ezeket a sorozatokat szerette, annak alighanem a Clone Wars is kedvére való lesz, hisz Tartakovsky a saját stílusára formálja a jól ismert karaktereket, így adva egy egyedi, kicsit karikatúra-szerű, de mindenképp nagyon kifejező és szerethető új stílust az addig csak filmekből ismert szereplőknek.
Külön kiemelném még, és minden bizonnyal ez is leginkább Tartakovsky érdeme, hogy a Clone Wars milyen remekül bánik a gonosz karakterekkel. Mind Asajj Ventress, mind Durge, mind pedig az először itt felbukkanó Grievous tábornok démonibb és karizmatikusabb, mint bármilyen más általam látott vagy olvasott történetben.
A Clone Wars természetesen nem újítja meg a történetmesélést, nincsenek benne óriási drámai csúcspontok vagy hihetetlen csavarok, ezzel együtt is egy üde színfoltja a tágan értelmezett Star Wars-univerzumnak. Nem utolsó sorban pedig talán a Clone Wars sikere nélkül a 2008-ban kezdődő, szintén a klónháborúkról szóló sorozat talán el sem készült volna. Ironikus módon vélhetően a 2008-as verzió szorította ki cikkünk tárgyát a hivatalos Star Wars kánonból, hogy ez jó-e így, azt ki-ki döntse el maga.