Az 1977-es Csillagok háborúja a premierjekor hatalmas siker volt. Ma már szinte felfoghatatlan az az élmény, ami emberek millióihoz jutott el a hetvenes évek végén. Újra értelmezte a sci-fi és a fantasy műfaját, vett egy klasszikus történetet és űrkalandokkal teli környezetbe helyezte. George Lucas-nak sikerült elérni a célját, hogy egy hatalmas, kreatív világot tárjon a nézők elé. Három évvel később meg is kaptuk a várva várt folytatást, mégpedig az egyik legjobb képében. Viszont előtte elkészítettek egy valamit, ami Star Wars filmként hivatkozik magára, miközben köszönőviszonyban sincs vele.

1978-ban, tévés keretek között bemutatásra került, hálaadás előtt a Star Wars Holiday Special. Történet szerint Chewbacca-t várja otthon a családja. Pont, és ennyi. Se több, se kevesebb. A várakozás ,,izgalmas” percei közt pedig minden megtörténik, amire egyáltalán nem voltunk kíváncsiak és nem is akartunk volna látni. Na de mi is ez? A 77-es klasszikus után nyilvánvalóan megnőtt az igény a Star Wars témájú alkotásokra. Csinálni akartak egy olyan filmet, ami kizárólag csak egy fajra összpontosít az univerzumon belül. Viszont ahelyett, hogy egy kompetens történetet kitaláltak volna, fogtak egy csomó drogot, ami akkoriban divat volt, azokat felszívták és kamerával felvettek mindent, amit éppen láttak. 

Honnan lehetne elkezdeni a filmet kritizálni? Teljesen jogosan merül fel a kérdés, mert megfoghatatlan. Borzasztóan fárasztó és unalmas az egész. Ehhez képest a nyolc órás Sátántangó egy villám által sújtott turmixgép gyorsaságával ér fel. Olyan szinten nem történik semmi, hogy az elképesztő. Másfél órás mindössze, de végeláthatatlannak tűnik. Azt a kevés cselekményt is (már amennyiben annak nevezhető) folyamatosan megakasztják valamivel.  Van itt minden. Random főzőműsor egy négykarú elmebeteg nővel, lila fénnyel megvilágított zenekar, tudatalattiban lévő, gyémántcsillogású énekes.  Ezek még csak az első fél órában vannak, mindössze azért, hogy meglegyen a minimális játékidő a levetítésre.

Nem kell félni, ez még csak a jéghegy csúcsa. Meggyalázás érdekében vágtak be a Csillagok háborújából, teljesen funkciótlanul, csak úgy tessék, lássák módon. Az effektek borzasztók. Egyáltalán nem mentség az, hogy a hetvenes években készült. Már az eredeti alapanyag is rácáfol erre, nemhogy a világ más filmtermései. Egy meghibásodott robottáncnak is szemtanúi lehetünk, de az egész úgy tűnik, mintha valakit megszállt volna egy démon. Mind ezek tetejébe, még ott van az a kicseszett tíz perces, elképesztően ronda rajzfilmbetét, ami annyi pozitívummal jár, hogy felvezetett egy Boba Fett-et a későbbiekre. Semmi más jó tulajdonsággal nem bír, legszívesebben a szemedet akarod kikaparni, amikor meglátod a rajzolt Han Solo-t.

A főszereplőink, a vuki család tagjai pedig szimplán borzalmasok. A jelmezek még hagyján, de annyira érdektelen és idegesítők, hogy az összes hajunk kihullik a film végére. (Már amennyiben ez előtte nem történt meg) Természetesen rövid ideig a már megismert szereplőink is felbukkannak, de körülbelül annyira meglepettek, mint mi, miközben ezt nézzük. Azt se tudják, hol vannak. Lehet nem is akarták tudni.

Tisztában vagyok vele, hogy ez egy bájos, melengető, családi film akart lenni, ami megalapoz karácsonyra. Természetesen mondhatjuk rá, hogy ártatlan, meg nem akar semmi rosszat lenyomni a torkunkon. Viszont, meggyalázott egy készülőben lévő franchise-t, és borzasztó kínokkal teli perceket okoz mindazoknak, akik leülnek elé.

Annak ellenére, hogy Lucas az első és egyetlen levetítés után megpróbálta az összes létező kópiát eltűntetni és megsemmisíteni, rengeteg kalózverzió a mai napig elérhető és megnézhető. Szerencsére vagy éppen, hogy nem, de mindenkinek van lehetősége arra, hogy ezt a hallhatatlan ,,remekművet” lássa.