Manapság a tévésorozatok egyet jelentenek a bőség zavarával. Azoknak, akik egy jó műsört akarnak kifogni, bőven van hová nyúlniuk, főleg a streaming szolgáltatások bejövetelével. Ebből kifolyólag pár évad után az ember felteszi önmagának az alapvető kérdést: érdemes ezt még néznem?

A CW csatorna DC-adaptációi 2012-ben indultak az Arrow című szériával, és lássuk be, nem kevés idő telt el azóta. Ez persze akaratlanul is magával hozta a minőség ingadozást, arról nem is beszélve, hogy jelenleg öt, illetve a Batwoman indításával hat címet futtat jelenleg. Madártávlatból nagy különbség nincs is közöttük, jogos tehát a kérdés, miért is kellene nézi ezeket a sorozatokat? Felteszem jómagam is, évről évre, és egyre nehezebb egyenes választ adnom. Persze hatalmas rajongója vagyok a képregényeknek, meg azok adaptációinak, de ez sokszor gyenge érvnek tűnik, mikor van több száz másik sorozat, amit követhetnék, időm meg szinte nulla. Arról nem is beszélve, hogy már csak a szuperhős zsánert nézegetve, egyre bővül a paletta.

Amit viszont a Marvel sikeresen megvalósított a nagy vásznon, azt a CW szuperhős történetei megtették a televíziók képernyőjén. A decemberben érkező éves crossover, amiben a különböző címek karakterei átugranak egymáshoz, azért lesz különleges, mert a Crisis on Infinite Earths című képregény sztori inspirálta. Az 1985-ös limitált részes sztori célja – melyben az akkori DC karakterek összefutottak egy világmegváltó esemény miatt – az volt, hogy egységesebbé tegyék a kiadó univerzumát. Az eredmény egy hatalmas nagy reboot lett, és ezt persze a kiadó már azóta többször is eljátszotta. Hogy az Arrowverse atyaúristene, Greg Berlanti mit tervez a crossover után a sorozatok sztorijával, azt csak találgatni lehet, de én nagy változásra nem számítanék. A Supergirl ugye egy másik csatornáról költözött ide, és a történetében úgy olvasztották be a többi cím világába, hogy Superman unokahúgának élettere szimplán egy párhuzamos univerzum. Supergirl kapott egy kütyüt, amit a Flash ügyeletes agytrösztje, Cisco készített, mely segítségével ide-oda lehet mászkálni a világok között, ha megjön az éves összeröffenés. A Flash karakterei rutinosak voltak már a másik szuperhős városába való kirándulgatásban, elvégre is az Arrow pár része szolgált nekik backdoor pilotként. A Legends of Tomorrow szintén a két sorozat karaktereiből verbuválódott össze.

Az egyetlen sorozat, amely idáig nem mutatott semmi jelet arra, hogy karakterei ugyanabban a világban ténykednének, az a Black Lightning. Idáig, ugyanis ez az idei közös kaland során megváltozik. Tippre Supergirl univerzuma is beolvad majd a többi közé, hogy koherensebb legyen az egész, de ez egyelőre csak az én találgatásom. Idén ugye az Arrow leköszön, de a tavalyi crossoverben behozott Batwoman indul a saját szériájával, a kérdés viszont még mindig áll. Érdemes mind a hat sorozatot követni?

Batwoman

Az Arrow-t már többször vádolták azzal a gyakran teljesen jogos dologgal, hogy lényegében az egész sorozat egy Batman pótlék. Ha ez igaz, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy a Batwoman pedig egy Arrow pótlék lesz így első ránézésre. Igen, mindenki egy denevérember sorozatot vár, és kiabálhatjuk, hogy ez csak egy bazári trükk a Batman helyett, de az igazság az, hogy Kate Kane karaktere megáll a saját lábán, ahogy teszi ezt jó ideje a képregények lapjain. Annak, aki látta az előzetest, egyértelművé vált, hogy a diverzitás jegyében indítja a csatorna. Azonnal meg is jelent a sok komment a neten, hogy ha ennyire tolják a feminizmust a sorozatban, akkor mehet a kukába az egész. Aztán most, hogy lefutott a pilot, ezek a kommentelők meg is lepődhettek, ugyanis az első rész alapján nyoma sincs semmi ilyennek.

A pilot gyorsan lefekteti az alapokat, és számomra ez volt az egyik gyengesége, igaz, teszi ezt semmivel sem rosszabbul, mint tenné bármelyik másik testvérsorozata. Nyilván mit nyávogok én itt, ez a CW, nem az HBO. Az első öt percben megismerjük Kane-t, hogy valami trauma gyűri gyerekkorából, bemutatják a főgonoszt és a romantikus szálat. És szó szerint mindezt az első öt percben. Azért nem annyira vészes a dolog, mert nem unalmas, vagy szájbarágós mindez. Kate Kane éppen valami kiképzés félén van, de haza kell térnie, mert egy régi szerelme bajba kerül. Aztán persze kiderül, hogy Batman lelépett a városból, így valakinek át kell vennie a denevérjelmezes igazságosztó szerepét. Az már a rész elején kiderül, hogy Ruby Rose elbír a szereppel. Most tegyük félre, hogy alkatilag nem támogatta meg semmi a harcművészete hitelességét, de tudjuk, hogy nem minden a méret. A verekedések amúgy teljesen rendben voltak számomra, nem tűntek túlzónak, igaz, az Arrow kevésbé hitelesebben, de látványosabban viszi véghez ezt. A másik „nagy” név Dougray Scott, aki Kate apját játssza, és egy félmilitáns szervezetet is vezet, mely rendet tart a városban. Az egyik problémám az volt, hogy Scott kicsit se kapott nagyobb jelenetet, persze ezt gondolom még orvosolják később, meg hát azért elég sok mindent el kell mesélni egy nyitó epizódban. A kérdés, ami felmerült bennem, hogy magáról a szervezetről miért nem tudunk meg többet az alapokon kívül? A rendőrség szerepe azért lett kiiktatva, hogy ne kelljen vesződni az ottani ismertebb karakterekkel? Ha már itt tartunk, megismerjük persze a tipikus főszereplőt támogató barátokat is, de ezekről a szereplőkről sem tudunk meg veszettül sokat.

Luke Fox ismert lehet a képregény olvasók számára, ő Lucius Fox fia. Itt persze mindösszesen annyit tudunk róla, hogy ismeri Batman titkát, de hogy honnan és hogyan, arról nem esik több szó. Kate féltestvérét is megismerjük, de ott sem tudunk meg többet a két szereplő kapcsolatáról például. Ez a nüansznyi felületesség ugyanakkor nem árt az első résznek, mert sokkal pörgősebb lesz tőle az egész, karakterizálni meg később is lehet majd. A Batwoman előnye, hogy egy meglepően tisztességes iparosmunka lett a pilot, egy egész jó hangulat keretében. Persze a hátránya az, hogy ettől nem nagyon több, ezt meg már láttuk párszor. A második rész se nem ront, se nem javít a helyzeten, körülbelül ugyanazt szállítja. Mindenesetre optimistán tekintek a sorozatra, mert benne van az ígéret, hogy az Arrow helyébe léphet idővel.

Supergirl

Ez okozta tavaly a legnagyobb meglepetést, mert sikerült némi társadalomkritikát belecsempészni, aminek én rettentően örültem. A diverzitás és a szegregáció témája persze aktuális volt, ahogy manapság a közbeszédben is, de a sorozat nagyon jól nyúlt hozzá, korántsem erőltetve a dolgot. A készítők nyilatkozata alapján idén a technológiát veszik górcső alá, illetve annak hatását az emberekre. Ebből nem sokat láttunk azonkívül, hogy megjelent a sztoriban egy digitális kütyü, ami amolyan modern Google Glass, kontaklencse változatban. A nyitó epizódban egyébként ugyanazt eljátssza a Supergirl, mint a Batwoman tette, kb. két perc alatt szintre hoznak mindenkit, akinek fogalma sincs, hová keveredett.

A részben megkapjuk az aktuális epizódnyi ellenfelet, aki legalább annyira izgalmas, mint egy lejárt kefir. A lényegi téma inkább azon volt, hogy Lena Luthor még mindig meg van sértődve, mert a barátnője nem mondta el neki, hogy ő Supergirl. Ettől Lena átmegy főgonoszba, a főszereplőnk meg még mindig teketóriázik a színre lépéssel. A legnagyobb bajom ezzel gyakorlatilag ugyanaz, mint a Trónok Harca utolsó évadával. Jó ötlet lenne Lena kisasszonyt a családi elmebetegséget és világuralomra törést elkerülni akaró jó szerepéből a gonoszba taszítani, de az egész el van cseszve, nincs felépítve. Az sokkal logikusabb lett volna, ha a kibékülésük után Lena küzd a lelkiismeretével, hogy „jaj, majdnem gonosz lettem”, mintsem hogy folytatja az utat a női Lex Luthorrá válás felé. Kapunk két új szereplőt is, akik számomra egyelőre feleslegesnek tűnnek. Staz Nair egy beképzelt riportert alakít, akinek csak a sztori számít. Vele nem tudom, mit kezdenek, most csaj „jelen volt”. Julie Gonzalo karaktere, Andrea Rojas (Acrata) viszont megkavarja az állóvizet, mikor átveszi James Olsentől az újság vezetését. Az új irányvonal ellen minden újságíró lázad a lapnál, ami érdekes konfliktus lehetne, ugyanakkor a csaj kicsit karikatúraszerűre sikerült.

A rész egyébként abban is hasonlít a Batwoman pilotra, hogy nagyjából ugyanazt a közepes minőséget hozza, maximum itt nincs az újdonság ereje. A felvázolt konfliktusok egyelőre nem érdekelnek különösebben, persze ez lehet személyes hiba is. Tavaly meglepően jó részeket hozott Superman unokatesója, remélem idén is eljutunk oda. Mellesleg a szakadt köpeny miatti ruhacsere egy vicc. Négy évadot túl élt az a vacak ruha, most meg új kell. Az igazi indok amúgy, hogy Melissa Benoist fázott a forgatáson, mert Vancouver hideg hely.

The Flash

Úgy néz ki, az évadnyitó elején lévő „elmesélek mindent, amit tudnotok kell”, betegség. A Flash elején is ez történik, bár mondjuk nem túl zavaróan. Az évad új gonosza Sendhil Ramamurthy karaktere, Dr. Ramsey Rosso, aki Caitlin régi ismerőse, és személyes okok vezérlik a rossz útra. Na meg persze, hogy valahol mélyen biztosan kettyós rendesen, mert melyik gonosz nem az? Mindenesetre sikerült egy olyan színészt leakasztani, aki kellően karakteres ahhoz, hogy jó legyen nézni a képernyőn. Nagyjából megtudunk mindent róla, kérdés, hogy mennyire lesz jó évados gonosz belőle, elvégre még senkit nem láttam, aki Reverse Flash nyomába ért volna. Mondjuk Tom Cavanagh alakítását nehéz tetőzni.

A rész gonosza itt sem több, mint Hitchcock híres McGuffinja, egy fekete lyuk. Tényleg, egy fekete lyuk a gonosz. Na, mindegy. Amúgy érdekes koncepció lehetett volna, illetve volt is, de az időhiány miatt eléggé „csak volt, hogy legyen valami” érzést keltett bennem. Az érzelmi konfliktust egyébként az adja, hogy az előző évadban Barry és Iris lánya feláldozta magát, ők pedig nehezen dolgozzák fel ezt. A dolog tetszett is volna, ha nem megint egy rész alatt vezetik fel, majd oldják meg a konfliktust, mindezt megint úgy, hogy egy harmadik karakter erkölcsi/érzelmi leckét nyom le a konfliktusban lévő szereplőnek. Tavaly például Iris és a lányának feloldatlan konfliktusát részeken keresztül vitték, ami jót tett a sorozatnak. Nem éreztem azt, hogy olyan részeket kapok, mint egy instant leves, amihez forró víz kell és kész is. A Caitlin – Killer Frost zűrzavarra szót sem érdemes vesztegetni, megint kitaláltak egy lényegtelen problémát a kettő körül, a rész végére fel is oldották, tipikus Flash. És ha már tipikus dolgoknál tartunk: Cisco megint ledarált egy csomó áltudományos dolgot, csak hogy behozhassanak némi Deus Ex Machinát. Sajnos ezt hívják lusta írásnak. Amúgy összességében nem volt rosszabb, mint egy átlagos rész. Ugye idén a Flash elég komolyan felvezeti a crossover témáját, szóval érdekes lehet még az évad, ha normálisan tudják majd adagolni a dolgokat, és a lényeges témákra koncentrálnak majd, nem a helykitöltésre.

A második rész már jóval érdekesebb problémát vezet fel, melyben Barrynek meg kell birkóznia azzal az érzéssel, hogy a szerettei megmentéséhez meg kell halnia. Igen, a téma ugyanaz, mint az Arrow esetében, a kérdés persze az, hogy melyik karaktert áldozza fel a CW. A válasz persze nyilvánvaló, hisz míg az íjászunk leköszön, addig a sprinterünknek valószínűleg lesz egy új évada. Persze a nyilvánvaló túl egyszerű megoldás lenne. Ne felejtsük el, hogy az Arrow idén 10 epizódot hoz, és a crossover rész valahol a nyolcadik Arrow-t öleli fel. Két rész eléggé soknak tűnik, hogy a címszereplő halálával foglalkozzon.

Black Lightning

A Black Ligthning több szempontból is különbözött társaitól. Egyrészt az afro-amerikai közönséget célozta meg elsősorban, nem csak szereplői, de sokszor mondanivalója miatt is. És igen, volt neki, még ha kicsit kiszínezve, kilúgozva is. Emlékszünk az első évadban a feketék helyzetére, ami finoman megjelent? A másik, hogy Jefferson Pierce és családja még csak jelét sem mutatta annak, hogy ugyanabban az univerzumban létezne, mint a többi jelmezes. Illetve hazudok, voltak apró utalások a párbeszédben, de még a készítők is többször megerősítették, hogy külön világot építenek. Ez persze rettentő jót tett a sorozatnak, ami sokkal több drámát vonultatott fel, mint akciót és könnyebben is építette a konfliktusait.

Idén mindez kicsit megváltozik azzal, hogy valamilyen formában a Black Lightning is csatlakozik a crossoverhez. A történet amúgy már az új évad első részével egy kicsit szintet lépett, a Markovia-i figurák bevonásával jóval globálisabb dolgokról játszódnak le Freeland városában. Jefferson és családja most már a kormánnyal és a külső fenyegetéssel néz szembe a családi konfliktusok és városiak megmentése helyett. Bár szerintem első rész alapján nem mondhatjuk, hogy ez rossz lenne, félek, nehogy túl hasonlóvá váljon a Flash-hez például. A második rész után viszont jóval nagyobb félelmem az, hogy a sorozat felvillant egy olyan tulajdonságot, amit már láttam más Arrowverse sorozatban is, ez pedig a totojázás. Míg Jefferson és felesége kicsit parkolópályára van rakva a kormány fogságában, a fő események a lányaikkal, pontosabban azok közül is Anissával történnek. A most éppen Black Bird alteregó alatt tevékenykedő lány amolyan ellenállást képvisel, és menekíti a metákat, vagyis a szuperképességekkel rendelkező egyéneket. Ez persze nem egyszerű dolog, a kormány emberei szó szerint megszállták a várost. Anissa karaktere elég jó jellemfejlődésen ment keresztül idáig, testvérével ellentétben, akinek a nyavalygása engem már kimondottan idegesített néha. Hogy idén mennyire teszik próbára a két lány közül bármelyiket, azt még nem látom. Jennifer kevésszer jelent meg, akkor sem láttam milyen irányba akarják vinni azon kívül, hogy önfejűsködött.

Anissa nehézségei ugyanakkor érdekesek lehetnének, rengeteg potenciál van a karakterben. Jefferson és Lynn között viszont feszül az ellentét, de az egész kicsit karakteridegen Lynn-től. Miért is védi ennyire most a kormányt? Lehet valami felett elsiklottam, bár meg kell hagyni az első rész infó csepegtetése kicsit zavaros tudott lenni. Williams parancsnok szerepében kaptunk egy új rosszfiút, akit lehet gyűlölni, bár két epizód után még mindig csak egy sablonos gonosz, nem több. Összességében nem volt rossz két epizód után a Black Lightning nyitánya, ha rendesen halad előre a történet majd és megkapjuk azt a karakter drámát, ami eddig olyan jól állt a sorozatnak, nem pedig egy helyben topogás lesz, meg kerülőutak a sztoriban. Ami viszont plusz piros pont, hogy úgy néz ki, idén se visszakoznak a társadalmi kritikáktól majd.

Arrow

Bamm! Az egész CW csatornás, szuperhősös mizéria idén letudja az utolsó évadát, és első rész alapján köröket ver mindenkire. Pedig nem történtek veszett nagy dolgok, ha csak a sztorit magát nézzük. Oliver halála ugye elkerülhetetlen lesz majd, ezért elbúcsúzott az előző évad elején a családjától, hogy végső küldetésre induljon a Monitor társaságában. A rész elején a Föld-2 nevű párhuzamos földön köt ki, ahol Oliver Queen nem került haza a szigetről (vagy a fene se tudja, hol van).

Az Arrow itt be is csúsztatja a problémát a küszöbön, kezdve ott, hogy izgalmas kérdéseket vet fel, hogy az ikonikus Slade Wilson maszk helyett miért Batwoman maszkja van átlőve a szigeten, de válaszokat nem kapunk. A legnagyobb probléma viszont, hogy elvileg ez ugyanaz a párhuzamos világ, ami a Flash-ben is annyiszor megjelent. Arról nem beszélve, hogy a rész vége is sok szereplő sorsát teszi függővé. AFföld mellesleg teljesen különbözik attól, amit a Flash során megismertünk. Hogy ez történetmesélési hanyagság, vagy tudatos koncepció, arra nincs válaszom. Ennek ellenére a nyitó epizód nagyon jó volt abból a szempontból, hogy nálam a nosztalgia faktor működött rendesen. Folyamatos visszautalásokat kaptunk az első évad elejéről, és jó pár ismertebb szereplőt is visszahoztak. Az állandó szereplők betuszkolása már viszont nem tetszett annyira, kicsit sok volt belőlük. És említettem az elején, a sztori nem volt túlkomplikálva, mégis logikus felépítésű, tiszta írásnak tűnt számomra.

Negyven perc alatt végig fenntartotta az érdeklődésem, az akciók jók voltak és nem tudtam kisakkozni, mi fog történni. A jövőbeli szál erőltetése viszont teljesen felesleges volt, Mia Smoke és díszes társasága érdekes karaktereknek tűnnek, de amúgy nem értem miért voltak itt, azon kívül, hogy legyen mivel kitölteni a játékidőt. Várjunk csak! Ja igen, tervben van egy spinoff sorozat ezzel a szállal. Így már érthető. Az, hogy az Arrow utolsó évada a Crisis esemény köré épül, úgy néz ki jót fog tenni a szériának, de nem akarom elkiabálni.

Végszó

Bármennyire is szeretnének különbözni a CW sorozatok egymástól, valahol érezni mindegyiken, hogy a recept ugyanaz. A karakterisztikusságuk viszont sokszor tetten érhető, ami azért jót tesz nekik, de sokszor viszont nem több, mint célcsoport behatárolás. Azokban a pillanatokban, mikor engedik elmélyíteni a karaktereket és adnak egy csipetnyi társadalomkritikát a sztorinak, nagyon érezni a minőségjavulást. Persze lehet engem átkozni, hogy mit akarok többet egy jó kis agykikapcsolós szórakozásnál.

És valahol igazat is adok ezeknek a hangoknak. Ezek a szuperhős sorozatok nem többek, mint némi rágógumi az szemnek, de mikor valamelyik bedarál három plusz évadot már, a készítők rákényszerülnek a fejlődésre, különben kasza alá kerül a sorozat. Bár a Legends of Tomorrow, ami a legerőteljesebben különbözik a többitől még nem bújt elő, de elmondható, hogy a CW szuperhősei idén, ha nem is rontottak a bizonyítványukon, nem is győztek meg, hogy miért érdemes folytatni őket. Mint egyszerű szórakozás, megállják a helyüket. Mint minőségi szuperhős sorozat? Az már más kérdés.