Sokan vártuk, és úgy tűnik, végre valóban megérkezett a nyár. Nekünk könyvmolyoknak persze ez az évszak sem múlhat el minőségi olvasnivaló nélkül; a strandélményhez ugyanúgy hozzátartozik egy jó könyv, mint a naptej vagy a nevezett kötet árával vetekedő balatoni lángos. Annál meg aztán tényleg nincs jobb, amikor a szabadtéri pikniken vagy akár a saját árnyékos udvarunkon élvezhetünk egy izgalmas történetet, esetleg egy pohár (vagy négy) zamatos bort. A hamisítatlan nyári atmoszférát árasztó sztorik igazán hangulatba tudják hozni az olvasót, ezek közül válogattam össze néhányat.

Írásom első részében a számomra legemlékezetesebb nyári olvasmányokat gyűjtöttem össze, amikkel az utóbbi években volt szerencsém találkozni. Rengeteg könyv van a piacon, ami kimondottan a könnyed, gondtalan vakáció-élményt kínálja, általában romantikus műfajban. Mivel nem kifejezetten zsánerem az ehhez hasonló limonádé, ez a kis összeállítás elsősorban nem ezeket célozza meg, inkább a fantasztikum és a rejtélyek felé húz, de igyekeztem változatossá tenni.

Ház az égszínkék tengernél (TJ Klune) – Az első könyvem volt a szerzőtől, és azonnal megszerettem a stílusát. Az utóbbi időben hódít a „cosy fantasy” az olvasók körében, ez itt pedig az egyik iskolapélda. Főhősünk Linus Baker, papírtologató a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztériumban. Szürke és eseménytelen életet él, mondhatni ingerszegény mindennapok követik egymást, egészen addig, amíg megbízást nem kap egy szigeten álló árvaház különleges lakóinak vizsgálatára. Az ott élőkkel aztán merőben másképp alakul a kapcsolata, mint azt tervezte, humoros és szívmelengető történet bontakozik ki a lapokon, csak úgy árad belőle a napfény. Könnyed hangvétele ellenére feszeget komolyabb témákat is, a sztereotípiák kérdéskörét, a sokféleséget és az elfogadást (vagy annak hiányát), az ember útkeresését és a valahová tartozás örökös vágyát. Mindezt teszi egy szerethető, fantasyelemekkel meghintett történeten keresztül.

A hazudósok (E. Lockhart) – Egy magánsziget, egy gazdag család, rengeteg titok. Ezt a regény évekkel ezelőtt olvastam, de a mai napig emlékszem, mekkora katarzist jelentett, amikor összeértek a szálak. Az előkelő család privát rezidenciáján tölti a nyarakat; tenger, napfény, koktélok – de persze a fényűző felszín mögött jóval kevésbé sziporkázó dolgok is felsejlenek, ahogy haladunk előre a sztoriban. A főszereplőt, illetve a fiatal baráti társaságot követjük nyomon, és tulajdonképpen a legelső oldaltól érezzük, hogy itt valami rohadtul nincs rendben. Apró dolgok szúrnak szemet, az egész narratívának van egyfajta nyugtalanító jellege, de be kell ismerjem, akárhogy törtem a fejem, a végére nem számítottam. Aki valami drámaibb hangvételű művet vinne magával a vízpartra, ezt tudom ajánlani.

Percy Jackson és az olimposziak (Rick Riordan) – Ezeket az urakat úgy hiszem keveseknek kell bemutatnom. Ez az a sorozat, amit gondolkodás nélkül bármikor újraolvasnék, és akárki kezébe odanyomnám. Aki egy igazi kalandot keres a strandtáskába, és a fantasy, valamint a görög mitológia sem áll tőle távol, jó helyen jár. Az alapsztori: Percy rájön, hogy az ókori istenek nagyon is köztünk élnek a 21. században, hovatovább, az egyik meglehetősen behatóan megismerte anno a kedves édesanyját, ha értitek. Egyik bonyodalom éri a másikat, szó szerint egy pillanatra sincs nyugalma sem a nagyérdeműnek, sem szerencsétlen Percynek. Emellé vegyük hozzá Rick bácsi visítva röhögős történetvezetését és gördülékeny stílusát, és máris megvan a tökéletes kikapcsolódás.

A Kaidzsú Állatvédő Társaság (John Scalzi) – A legjobb humoros SFF regény amivel az utóbbi időben találkoztam. Elejétől a végéig vicces, remek a stílusa, izgalmas a cselekmény, nem tudnék igazán belekötni. Egy nap alatt elolvastam, magamat is meglepve. A szerző maga egy popdalhoz hasonlította, könnyed és laza, amire néha mindenkinek szüksége van. Főhősünk kajafutárként dolgozik a pandémia idején, na nem a saját szórakoztatására, hanem mert muszáj. Majd összeakad egy régi ismerősével, akinek megdicsőülését és új állását köszönheti; apróbb baki, hogy azt nem kötötték az orrára, új tevékenységi köre mire is fog kiterjedni. Bár az tök jogos, hogy úgysem hitte volna el. Egy repülőúttal és egy világok közti réssel később egy párhuzamos valóságban találja magát, trópusi hőséggel és macskaméretű szúnyogokkal, no meg kaidzsúkkal, akikkel az „állatjogi szervezet” foglalkozik. Nem az a klasszikus strandkönyv, azt megmondom, de aki szereti a műfajt, bitang jól fog szórakozni.

Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában (Benjamin Alire Sáenz) – Aszott, fekete szívem kuglófjának egyik legkedvesebb mazsolája ez a történet. Két fiatal fiú lassan kibontakozó kapcsolatáról szól. Fejlődésregény ez, egy gyönyörűen megírt alkotás a felnőtté válásról, a barátság erejéről, a szeretet számtalan formájáról, fájdalomról és magányról. A ’80-as évekbeli texasi közösségben egy fiatal számára különbözőnek lenni egyet jelent az elveszettséggel. Ez a könyv az énkeresés, a saját identitás megtalálásának története. Ari és Dante kapcsolata, mely lassan, költői szépséggel szövődik egyre szorosabbra, alapvetően határozza meg, milyen emberekké válnak, kik akarnak lenni. A forró nyári napok és a csillagfényes sivatagi éjszakák múlásával az életük és önmaguk igazságait is megismerik. Az egyik legkedvesebb olvasmányélményem, szívből ajánlom.

Nyaraló gyilkosok (Agatha Christie) – Agatha nem titkoltan az egyik örök kedvencem, terjedelmes életművének jelentékeny részét teszik ki az úgynevezett „utazós krimik”, illetve a távoli helyszíneken játszódó regények, hiszen ő maga is imádta járni a világot. A Nyaraló gyilkosok egy ízig-vérig nyári olvasmány, a tökéletes „whodunit” sztori a könnyű rozéfröccs mellé, vagy egy hosszabb utazásra. A szerző leleményességéről csak szuperlatívuszokban írhatnék, ezt most mellőzném, helyette íme még néhány igényes gyilkosság nyaraláshoz: Rejtély az Antillákon, Ház a sziklán, Halál a Níluson, A titokzatos Kék Vonat, a rövidebb történetek kedvelőinek pedig ajánlom a Szentivánéji krimiket, ami kifejezetten egy nyári válogatás Agatha novelláiból.

A Köd Hercege (Carlos Ruiz Zafón) – A szépirodalom felé hajlók figyelmébe is ajánlom ezt a könyvet: egyszerre történelmi regény, kalandregény és fantasy, mindez Zafón egyedülálló tehetségével megkomponálva. A II. világháború idején egy család érkezik a spanyol óceánpartra. Házukban különös, hátborzongató dolgok kezdenek történni, rögtön az érkezésükkor megjelenik egy furcsa macska, és rejtélyes eseményekre derül fény. A nyári hangulattal keveredik a misztikum, nem tartom túlzásnak, hogy időnként egyenesen félelmetes irányt vesznek az történések, a végkifejlet pedig teljesen megdöbbentett. Az első olvasmányom volt a szerzőtől, azonnal megnyert magának.

A boldogságnak nyolc karja van (Shelby Van Pelt) – Ez egy kedves, keserédes történet: egy óceánparti kisvárosban járunk, a sztori fő motívuma pedig egy óriáspolip és egy idős özvegyasszony rendhagyó kapcsolata. Igen, ezt jól olvastátok. Sok mindenről szól ez a könyv, leginkább a gyászról és az emberi állhatatosságról, a barátságról és a reményről. A mágikus realizmus beleszövésével érdekes helyzetet teremt az író: a polip alakjának szinte már emberi léptékű megszemélyesítése révén viszi előre a cselekményt, konkrétan általa derül fény az idős hölgy családjával történtekre. Sajátos megoldás, és egy ponton túl látható, hová fog kifutni a dolog, de mégis különleges olvasmányként maradt meg bennem.

Kotnyeles kölykök (Edgar Cantero) – A lovecrafti horror és a Scooby Doo szerelemgyereke, és megmondom frankón, sokkal több figyelmet érdemelne. Egyszerre vicces és vérfagyasztó, szenzációs a stílusa és a hangulata. ’77 nyarán egy tinikből álló amatőr detektívklub leleplezett egy rémséget, akiről persze kiderült, hogy az anyagi haszonszerzés közelebb áll hozzá, mint a természetfeletti. Eddig ismerős a rajzfilmbe illő jelenet, nem? Évekkel később egyikük körözés alatt áll, a másik gyakorló iszákos, akad, akinek egy elmegyógyintézetben van az állandó tartózkodási helye, és van akinek már a temetőben. Bizonyos furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok miatt azonban kénytelenek újra összekapni magukat, és visszatérni utolsó ügyük helyszínére – ugyanis lehet, hogy mégiscsak sikerült beletenyerelni valami nem evilágiba. Paranormális, humoros thriller, igazi weird fiction, könnyed kikapcsolódáshoz remek választás, bár talán nem ezt olvasnám, ha épp a nagy semmi közepén készülnék kempingezni…

Néhány könyvet ki kell még emeljek, a teljesség igénye nélkül, amelyek számomra a nyár irodalmi megfelelői, ha úgy tetszik. Ezeket azért hagytam a lista végére, mert magyarul sajnos pillanatnyilag nem elérhetőek az olvasók számára, viszont hiányérzettel zártam volna az összeállítást, ha nem beszélek róluk.

Summer Sons (Lee Mandelo) – Az egyik legnagyobb kedvencem, pont. Kétszer olvastam, és még sokszor fogom, ez egész biztos. Árad belőle a fülledt, fojtogató nyári levegő, hamisítatlan délvidéki gótika dark academiával vegyítve, kísértetekkel, családi átokkal, rejtélyekkel, nyomozással, gyors autókkal. És persze a barátokkal, akiket mindez valamilyen formában összeköt. Ez, no meg a büntetőjogilag megkérdőjelezhető életvezetés. Mandelo nagyon tud játszani az ember érzelmeivel, a gyász és az emberi kapcsolatok ábrázolását olyan szinten űzi, amivel sosem találkoztam még. A gyönyörű prózán túl hatalmas erőssége a hangulatteremtés. Nagyszerű történet, minden nyáron újra fogom olvasni.

Malibu Rising (Taylor Jenkins Reid) – A szerző neve ismerősen csenghet, az Evelyn Hugo hét férje és a Daisy Jones & The Six nagy népszerűségnek örvendenek. Ez a regény magyarul még nem jelent ugyan meg, de talán már nem kell rá túl sokat várni. A történet középpontjában a Riva testvérek állnak: szépek, sikeresek, népszerűek és irigyeltek. Nina Riva hírhedt nyárbúcsúztató partiján mindenki ott lesz, aki számít, de az este előrehaladtával a dolgok kicsúsznak az irányítás alól. Mire felkel a nap, az óceánparti villa porig ég, a titkok a felszínre kerülnek, és többé semmi sem lesz a régi. A sztori két síkon fut: az egyiken a parti előkészületeit és magát a nagy banzájt követhetjük nyomon, a másikon megismerjük a Riva testvérek szüleinek történetét, valamint a fiatalkorukat. Egyszerre szívszorító és csodálatos, ugyanakkor végig fordulatos regény, sosem tudni, mi jön a következő fejezetben. A két idősík váltakozása remek dinamikát ad a narratívának, a történet pedig igazán emlékezetes. Tökéletes nyári olvasmány.

This Poison Heart (Kalynn Bayron) – Újabb kötet a méltánytalanul mellőzöttek polcára. A Brooklynban élő Bri különleges képességgel bír: hatalma van a növényvilág felett, a legapróbb magból is a legcsodásabb virág nyílik az érintése nyomán. Nagynénje halála után rejtélyes örökséghez jut, egy házhoz és a hozzá tartozó birtokhoz valahol vidéken. Szüleivel együtt odautazik a nyárra, részben azért, hogy megismerje különleges képességeit. Kiderül, hogy az ingatlannál jóval többet foglal magába az öröksége: egy különös patikát a házban, és egy kertet, benne a világ leghalálosabb növényeivel. Aztán elkezdenek kilincselni a látogatók, hogy a patika főzeteit és elixírjeit vásárolják, majd betoppan egy fiatal nő, aki látszólag sokkal többet tud Bri vér szerinti családjáról, mint ő maga. Kimondottan tetszett a botanika és a boszorkányság egyvelege, Bayron stílusát is csak dicsérni tudom. Ifjúsági könyv, és vannak hiányosságai, ezzel együtt jó kikapcsolódást nyújtott.

Miközben összegyűjtöttem ezeket a könyveket, végigböngésztem a polcaimat, és jó pár kötetet találtam, amit ezen a nyáron szeretnék elolvasni, íme közülük néhány:

Tízezer ajtó (Alix E. Harrow) – Régóta a polcomon van, ideje lesz megismerkednem vele. A történet a 20. század elején indul, főszereplőnk January, aki egy gazdag ember pártfogoltjaként annak birtokán él. A házban rábukkan egy könyvre, amely világok közti titkos ajtókról mesél, és ezzel véget is érnek a gondtalan mindennapok, kezdődhetnek a kalandok. A könyv címkéi között szerepel továbbá utazás, elmegyógyintézet, titkos társaságok, gyilkosság, és mindenféle varázslény, éppen az én ízlésem szerint. Igyekszem mielőbb sorra keríteni.

Papírpalota (Miranda Cowley Heller) – Felkapott regény elég megosztó témákkal; családi viszonyok, párkapcsolatok, házasság és barátság, erőszak. Alapvetően nem mondanám, hogy ez az én könyvem, de annyi jót és érdekeset hallottam róla, hogy muszáj lesz kiderítenem, nincs mese. Ráadásul nem egy romantikus ponyváról van szó, hanem egy komoly kérdésekkel foglalkozó lélektani műről. A helyszíne miatt egyébként is jó választásnak tűnik, ha nyári olvasnivalót keresek, és szívesen kísérletezek. Meglátjuk.

The Girl Who Fell Beneath the Sea – A lány, aki a tenger alá esett (Axie Oh) – Szintén saját polcról, ha majd egy könnyebben emészthető fantasytörténethez lenne kedvem. A távol-keleti hiedelemvilágot mindig is érdekfeszítőnek találtam, ezért amint megláttam, hogy ez egy koreai népmese-átdolgozás, máris kíváncsi lettem. A főszereplő közössége évente áldozatot mutat be a Tengeristennek, és Mina önként áldozza fel magát – így kerül a Szellemvilágba, ahol mindennemű mitikus teremtménnyel karöltve keveredik bonyodalmakba. Kapásból Miyazaki jutott az eszembe, és nem mintha további ösztönzésre lett volna szükségem ezen a ponton, de még az értékelések is nagyon pozitívak. Kíváncsian várom.

Mexican Gothic – Mexikói rémtörténet (Silvia Moreno-Garcia) – A gótikus irodalom nálam mindig betalál, remélem ezúttal sem lesz ez másképp. Noemí a kuzinja segítségére siet, miután levelet kap tőle, amelyben kétségbeesetten számol be körülményeiről. Mérgezésről, szellemekről és végzetről ír, és Noemí vendégeskedése alatt rájön, hogy az egyre hajmeresztőbbé váló házból talán nem is lesz olyan egyszerű távozni. Tiszta Hotel California az 1950-es évekbeli Mexikóban, csak hogy történelmi szál is legyen. Igazán ígéretesnek hangzik.

The Adventures of Amina al-Sirafi (Shannon Chakraborty) – Az írónőt a Daevabad-trilógia Magyarországon is közkedveltté tette, ez a könyv egy új, nagyszabású kaland első felvonása. Amina egy legendás és botrányos karriert tudhat maga mögött, immár visszavonult a kalózkodástól, idejét a családi életnek szenteli. No de mit tegyen az ember, ha visszautasíthatatlan ajánlatot (és nagyvonalú ellentételezést) kínálnak neki? Újra összeszedi a legénységet, mi mást. Hanem aztán rövid úton kiderül, hogy ez a munka nem egészen az, aminek látszik, a tétek pedig magasabbak, mint azt Amina feltételezte. Valódi high fantasy egy igazán tehetséges alkotótól, nemsokára belevetem magam.