Nem szeretném elnyújtani ezt a bevezetőt, mivel ez egy újabb tabumentes cikk, amiből egyébként a közeljövőben lesz majd egy másik, méghozzá ezúttal egy könyves cikk. Mindenesetre a rend kedvéért jelezném, hogy ismét egy olyan témáról és egy hozzákapcsolódó alkotásról lesz szó, ami sokak számára esetleg kényelmetlen, felkavaró vagy akár egyenesen visszataszító is lehet. Valamint szokásosan ezek a cikkek meglehetősen szókimondóak is. Szóval ennek tudatában olvassa tovább mindenki ezt a cikket.

A sztriptíz, vagyis a táncos formában és általában zenére előadott vetkőzős műsor szintén egyike azoknak a dolgoknak, amelyek meglehetősen ellentmondásosnak minősülnek. Egyfelől valahol valamilyen szinten mindenki vágyik rá, hogy a részese legyen. Lehetőleg persze a fogadói oldalon. Másfelől viszont a társadalom részéről mindigis egyfajta megvetés per kirekesztés övezte azokat, akik bármilyen formában résztvesznek benne. Pedig fontos leszögezni, hogy a sztriptíz nem egyenértékű a prostitúcióval. Habár igaz olykor van összefüggés a kettő között. És akkor ott van még a rúdtánc is, amit szintén elég gyakran összemosnak ezzel a dologgal.

Emellett a helyzetet és ezáltal a félreértéseket még az is tovább bonyolítja, hogy az általános közhiedelemmel ellentétben a sztriptíznek nem feltétlenül kötelező eleme a teljes meztelenség. Sőt, igazából ez az egész dolog egyik legnagyobb dilemmája, hogy végül mégis mekkora testfelületet hagyjon szabadon. Valamint, hogy mi az, ami még belefér úgy, hogy az ne számítson tényleges szexuális aktusnak. Ugyanis a sztriptíz eredeti célja a csábítás. Illetve az elfojtott szexuális jellegű vágyak felszínre hozása per kiélése. Vagyis ha úgy tetszik egy afféle maszturbációs fantazmagória nyújtása.

Természetesen itt is, mint az oly sok más dolog esetében is, minden egyénfüggő. Hiszen valakinek már az is komoly szexuális ingernek számít, ha hozzáérnek. Vagy mondjuk egy kivillanó bokát, csuklót, netalán dekoltázst lát. Nem is beszélve a feszülősebb, testhezsimuló ruhadarabokról. De mondjuk az is érdekes, hogy valakik bár ugyan megvetik a prostitúció intézményét és még akkor sem élnének ezzel a lehetőséggel, ha egyébként szükségük lenne rá, viszont semmi problémájuk azzal, hogy a részesei legyenek egy sztriptíz műsornak. Bár valahol az is jogos felvetés, hogyha már valaki egyszer pénzt ad ki ilyesmire, akkor ennyi erővel akár kurvázni is elmehetne. Hiszen ott általában jóval többet kapna, szinte ugyanezért az összegért.

Ám ami talán a legfelháborítóbb az egész jelenségben az a társadalom hozzáállása azokhoz a személyekhez, akik az ilyesféle szolgáltatásokat nyújtják. Eleve már az sem mindegy, hogy az adott szolgáltatást nyújtó személy egy nő vagy pedig egy férfi. Gondolom azt mondanom sem kell, hogy a nőket automatikusan pénz és szexéhes ribancoknak bélyegzik, akik a szolgáltatás keretein kívül már inkább senkinek sem kellenek. A férfiakat pedig általában egy semmimáshoz nem értő, bájgúnár díszfasznak bélyegzik. Vagy szimplán csak homoszexuálisnak. Persze ennél sokkal durvább kifejezésekkel.

Ugyan ezeknek a sztereotípiáknak bár olykor van alapja, azonban ahogyan az lenni szokott ez a dolog sokkal összetettebb annál, mint aminek látszik. Így pedig a különböző alkotások is sokszor előveszik ezt a témát és bár ugyan a legtöbbje eléggé ugyanarra a sablonra épül, vagyis hogy egy fiatal nő vagy férfi sokszor akaratlanul kerül bele abba a bizonyos dologba, ám mindezt igazából egy magasabb cél érdekében teszi. Csak aztán jönnek a különböző bonyodalmak, amik általában egy afféle szerelmi konfliktusban szoktak kicsúcsosodni. És akkor ezzel meg is érkeztük a mostani cikk alanyához, a Magic Mike utolsó tánca című alkotáshoz.

A Magic Mike első része még 2012-ben jött ki, amit utána követett egy folytatás 2015-ben Magic Mike XXL néven. Hogy a címben lévő XXL kifejezés mit is akar jelenteni azt szerintem inkább ne firtassuk. Minden esetre a film, vagyis hát filmek meglehetősen vegyes fogadtatásban részesültek. Főként inkább a nőknek tetszett, míg a férfitársadalom, illetve annak egy jelentős része kollektíven elzárkózott előle és megbélyegzett mindenkit, aki látta. Bevallom részben ez a mentalitás tartott távol engem is ettől az alkotástól, viszont felkészülés gyanánt a harmadik rész előtt most megnéztem ezeket a filmeket és hát akkor kimondom azt, amire feltehetően mindenki vár. A Magic Mike 3 egy olyan KIBASZOTTUL KURVA JÓ FILM LETT, amit kár lenne kihagyni.

A történet évekkel a második rész után veszi fel a fonalat és némileg reflektál a jelenkorra is, miszerint Mike (Channing Tatum) igyekszik hátrahagyni chippandale táncos múltját, ám a Covid járvány során tönkremegy a vállalkozása és jelenleg éppen alkalmi munkákból tartja fenn magát. Az egyik ilyen munkája során, ami a rendezvényeken való bárpultozás összetalálkozik az éppen válófélben lévő Maxandrával (Salma Hayek), aki értesülve Mike múltjáról felbérli őt egy táncra majd később megkéri, hogy a férfi kísérje el őt Londonba, ahol egy afféle színházi előadással akar bosszút állni korábbi férjén. Illetve próbálja megtalálni saját lelki békéjét.

Mike természetesen jobb dolga nem lévén belemegy a dologba. Már csak azért is, mert a nő sok pénzt ajánl ezért neki, amire egyébként nagy szüksége van. Azonban menetközben annyira megtetszik neki a feladat, valamint maga Maxandra is, hogy végül már nem is annyira a pénzért, mintsem egyfajta önmegvalósítás per a korábban félresiklott élete újrakezdése iránti vágy hajtja. Ennél jobban belemenni a történetbe már ugyan spoileres lenne, de igazából a cselekmény elég kiszámítható és olyan különösebb csavarokat sem tartalmaz.

Ami viszont a megvalósítást illeti, hiszen lényegében véve egy zenés táncos alkotásról beszélünk az valami fenomenális. Magunk a konkrét táncok iszonyúan jól lettek megkoreografálva. Persze nem titok, hogy szinte az összes táncjelenet át van itatva sztriptíz per chippandale elemekkel, vagyis az egyes táncok során nagy hangsúlyt kap a meztelenkedés és a különböző erotikus vagy legalábbis annak szánt mozdulatok. Ám mielőtt valaki azt hinné, megjegyzem jogosan, hogy ezeket a jelenetek legfeljebb csak a nők és a homoszexuálisok élveznék, azoknak halkan megsúgom, hogy a Magic Mike filmek bizony a hetero férfiszemnek is kedveznek. Méghozzá nem is akárhogy.

Mondjuk azt bevallom sose értettem, hogy ha már adott egy ilyen elsősorban a női közönségre targetált alkotás, akkor miért nem mutogatnak benne, mégha csak elvétve is péniszeket? Legalábbis szerintem elég érdekes, hogy míg a Starz-féle Spartacus sorozatban, ami egy ekte inkább férfiaknak készült, bár a nők számára is élvezhető alkotás bármelyik részében nagyságrendekkel több péniszt mutogatnak, mint az 50 árnyalat, a 365 nap vagy éppenséggel akár a Magic Mike filmekben összesen. Ilyen téren azért kicsit sajnálom a nőket.

Viszont maguk a táncok nemcsak a túlfűtött erotikus jellegük miatt lehetnek élvezetesek. Hanem maguk a konkrét mozdulatok is kimértek és látványosak és nem mellesleg olyan profi módon vannak előadva, hogy az valami lenyűgöző. Nőként azért, mert feltehetően szeretnének valami ilyesminek a részese lenni. Férfiként pedig azért, mert valljuk be valahol szeretnénk mi is ilyesmiket csinálni. Vagy legalább az ezekhez a mozdulatokhoz szükséges fizikai adottságokra vágyunk.

Egyébként a sajtóvetítésen volt egy rövid táncműsor a Hot Man Dance nevű tánctársulat jóvoltából, ahol a film zenéjére előadtak néhány a filmben is látható táncjelenetet természetesen ugyanúgy vetkőzve, bár azért a jó ízlés határain belül mozogva. Ezt persze leginkább a közönség női tagjai élvezték, bár nem tudom, hogy voltak-e ott homoszexuálisok is. Meg az előadás végén a táncosok egy szál vörösrózsát osztogattak a közönség minden tagjának, ami bevallom így heteroszexuális férfiként azért elég furán hatott. Viszont kétségkívül egy kedves gesztus volt.

Emellett, ami még kifejezetten tetszett és nem mellesleg szerintem egy rendkívül fontos dolog volt, hogy alkotás azt is bemutatta, hogy milyen nehéz és körülményes összerakni egy ilyen jellegű produkciót. Pláne annyi idő alatt, amit a film során is meghatároztak. Ugyanis az emberek sokszor elfelejtik, hogy egy bizonyos alkotás, legyen az akármilyen jellegű is, bizony a benne lévők számára inkább kőkemény munka mintsem feltétlen szórakozás. Még ha adott esetben egyébként élvezik is, amit csinálnak.

Valamint, amit a Magic Mike széria nagyon jól bemutat, ahogy az emberek akik ezeket a fajta műsorokat csinálják milyen magánéleti háttérrel és vagy adott esetben milyen személyes traumákkal rendelkeznek. Amiből szerintem az egyik legmegdöbbentőbb, amikor az egyik nagyobb méretű pénisszel rendelkező táncos arról kezd panaszkodni, hogy mennyi visszautasítást kap a nők részéről, hol ott az általános közvélekedés épphogy az ellenkezőjét állítja.

VÉGSZÓ
Igazából ha valahogyan mindenképpen zárnom kellene ezt a cikket, akkor csak annyit mondanék per tanácsolnék mindenkinek, hogy merjenek nyitottak lenni a különböző alkotásokra. Mert soha sem lehet tudni, hogy milyen élményekben lesz részed.