A világ tele van borzalmas emberekkel, olyanokkal, akik idegesítenek, kihasználnak, és még ha kedvesek, akkor is annyi borzalmas tulajdonságuk van, hogy tönkretesznek mindent maguk körül. És tudod mi a legborzasztóbb még az életben? A kémia. Az ellen nem tehetsz semmit. Tegye fel a kezét, aki még sosem szeretett bele borzalmas egyéniségű emberbe! Sejtettem. A You’re the worst erről szól: két önző és elviselhetetlen egyéniség egymásba szeret. Hát történhet ennél nagyszerűbb dolog?

A tévézés szempontjából semmiképpen sem. A nem tipikus komédiákat kedvelő emberkéknek is írhatnám ezeket a sorokat, de az igazság az, hogy a You’re the worst jóval populárisabb humorral operál, mint az elsőre látszik, mindezt teljesen egyedi és friss módon teszi. Maga az alapfelvetés is érdekes. Jimmy, az egoista író, aki az egyetlen publikált regénye egyre halványodó sikerén lovagol még mindig, megjelenik Becca esküvőjén. Teszi ezt azon okból kifolyólag, hogy tönkretegye az esküvőt, mert Becca kosarat adott neki, valamint hivatalosan rajta is van a meghívottak listáján. Aztán az esküvő egyetlen hozadéka az lesz, hogy megismerkedik Gretchennel, aki legalább annyira önző és egoista, mint Jimmy. Mit tehet két szarkasztikus, katasztrofális szociális képességekkel megáldott hedoinista ember? Szórakoztató szexuális viszonyba kezdenek, a jelszó: „kötöttségek nélkül”. A probléma akkor kezdi felölteni baljós alakját, mikor ráébrednek az elkerülhetetlen katasztrófára, hogy vonzódnak egymáshoz.

A sorozat két főszereplője borzalmasságuk ellenére valahol szerethető figurák is egyben, hisz egyrészt milyen lenne már az a sorozat, ahol nem kedveljük a karaktereket, másrészt az embernek amúgy is van egy rossz szokása, hogy a negatív hősökért rajong. Arról nem is beszélve, hogy Jimmy és Gertchen életében nem nehéz felismerni azokat a mintákat, amiket mi is elkövetünk olykor, vagy azokat, amelyeket követnénk. Ki ne szeretne kinevetni mindenkit, és tojni a világra annak mindenféle giccsességével egyetemben? Ők ketten ezt teszik, közben isznak és buliznak, élik a saját életüket, ami nem a legjobb táptalaja egy egészséges kapcsolatnak. A sorozat egyértelműen a karakterekre épít, és amitől olyan nagyszerű lesz, az nem csak a két központi, de a mellékszereplőknek is köszönhető. A történet tele van elcseszett emberekkel, akiknek a sorsa legalább olyan érdekes, mint Jimmy és Gertchen sztorija. A lány legjobb barátnője Lindsay, akinél nem lehet érteni, hogy került össze férjével (nem is boldog), vagy Edgar, a kissé esetlen lakótárs, Jimmy legjobb barátja, Becca és Vernon katasztrófális házassága, mind borzalmasak, de rettentő szórakoztatóak is egyben. Ez persze nem lenne elég, ha nem a megfelelő szereplők játszanák őket. Nekem személy szerint egyikük sem volt ismerős a sorozat előttről, de nehéz elképzelni bárkit is úgy, hogy nem a sorozatbeli szerepével azonos. Egyedül a Gretchent alakító Aya Cash szerepelt olyan produkciókban, mint a News Room és a Wall Street farkasa, de csak az IMDB közölte velem, hogy láttam ezekben, nyilván rossz az arcmemóriám. Ugyanakkor Kether Donohue (Lindsay) egyik interjúját nézve teljesen az az érzésem volt, hogy a valóságos énjét játssza és a sorozatbeli az igazi.

A sztori érezhetően rossz emberi tulajdonságokra épít, amin nagyon jól lehet szórakozni, és ez magával vonzza a történet erőteljes szókimondóságát is. Természetből fakadóan olykor kapunk enyhén megbotránkoztató jeleneteket is, de aki ismeri az FX sorozatait, az nem lepődhet meg a stíluson. A stíluson, ami valahol a romantikus komédiák kifigurázása is egyben, egy cinikus átirata valaminek, ami egy másik csatornán teljesen más árnyalatot kapna. Bár a sorozat alapvetően komédia, a drámai rész is erőteljes szerepet játszik. A második évadban például egy olyan vonalat hoznak be, ami központi kérdésként foglalkozik a depresszióval. Ez, vagyis a drámai felhang, meglepően jót tesz a sorozatnak, és jóval nagyobb mélységet ad a karaktereknek, akik ennek ellenére egy percre sem válnak önmaguk paródiájává. Igazából nehéz a rossz tulajdonságok ellenére sem megszeretni ezeket az embereket, bár véleményem szerint ez a dolog igazán csak a második évadra érik be. Az évadokról szólva, a harmadik már zsákban van, és nem tudom elég erősen ajánlani a sorozatot, simán az utóbbi idők egyik legjobbja. Nagyon vicces, szórakoztató és nem finomkodik.