Esküszöm, szeretni akartam ezt a sorozatot! Mit tudunk róla? A Szérum (Stone in the River) egy külföldi piacra szánt, nyolc részes sorozat. Az alap sztori szerint 1986-ban a csernobili katasztrófa alatt egy hajó eltűnik a semmiben egy csomó emberrel a fedélzetén, aztán napjainkban egy gyógyszercég úgy próbálja megúszni a csődöt, hogy elterjeszt egy vírust, miközben egy szintén sárban lévő kórház gyógyulást kínáló vakcinákat gyárt. Három főszereplőt követünk végig, akik egyre mélyebbre süllyednek az összeesküvések hálójában.

A helyzet az, hogy összeesküvés mániás vagyok, szóval az alap sztori simán megvett. Az már nagyobb baj, hogy csak kimásoltam valahonnan a történet leírását, amit még a marketing alatt kidobtak, az első részből ugyanis nem nagyon esett le a dolog, ez persze lehet az én hibám volt. A rész ugyanis jól indított. Az egyik főszereplő narrál, egész jó dumát nyom, aztán ez kicsit elhúzódik. Tudjátok, ez a nagy ívű, jó hangzású, irodalmi bevezető szöveg, csak sok volt, sebaj. Az első jelenet egyébként ütött. Végignézzük, ahogy a srác nézelődik a kirakatban, és bamm!, egy autó belerohan. Nem számítottam rá, hogy a sztori ennyire pörgős. Aztán váltunk egy fickóra meg egy nőre (másik főszereplő, Angéla), utóbbi elmesél egy sztorit egy kislányról, de valahogy ezt túl hirtelennek és oda nem illőnek tűnik. Nem akarok spoilerezni, a kis mini történet jó volt, de valahogy nem illett a sztoriba, legalábbis nem a film elejére. A fő probléma ott volt, hogy már itt kuszának éreztem a szálakat. Ezután megismerjük a másik főszereplőt is, akit Kálid Artúr (Pierre) alakít. Ennek örültem, mert nagyon jó színésznek tartom, és az is látszik, hogy reflexből hozza az elvárt szintet, de valahogy itt is kuszának érzem a jelenetet, semmi felvezetés, megy is az összeesküvés, pedig semmit nem tudunk még az éppen jelenetben lévő két férfiról. Megkapjuk az első komolyabb akciójelenetet, ami működött, de hát nem értek én a sorozatgyártáshoz, egyszeri néző vagyok. Persze lehet következtetni, tippelgetni – a Sherlock Holmes sem én vagyok -, miközben eléggé ránk zúdítanak mindent, és azt is hirtelen.

Aztán megint az első szereplő, felhívja valami nőci, hogy a fia megtalálta a telefonját a balesetkor és lenyúlta. Hogy miért csak azután keresi fel a fickót, hogy az felépült (gondolom nem öt perc egy olyan baleset után, de sebaj) és hogy honnan van meg neki a telefonszáma, sose tudjuk meg. Egyébként találkozik is a nővel, de a jelenet annyira rövid és hasztalan, hogy kár volt érte odacsődíteni a stábot. Aztán ott van a nővérke, aki Angéla beteg anyjának lop gyógyszert a kórházból, itt már összekötjük a flashback jelenettel a dolgokat. Meg bujkál is ám ez a nővérke, de azért az első jelenetében azonnal elnyomta a randin a palinak az élettörténetét. Ki érti ezt? A nővérke főnöke, Mirkó felfedné az összes rejtélyt a nézőnek, de itt meg úgy érzem, hogy ez lesz az a szerencsétlen, aki akaratlanul belefolyik a dolgokba, és majd jól megszívja mindig. Később kiderül, tévedek. Jön még egy szereplő, fogalmam sincs ki, az Artúrral beszélget, aztán kiderül, ő mentette meg az életét az első jelenetbeli balesetből, mert hát követte szerencsétlent. Hogy miért, azt sem tudjuk meg soha – lehet csak unatkozott vagy nem tudom. Ez se gond – Deus Ex Machina -, de nem vagyok orákulum, csak egy hülye néző, ezt nem képesek felfogni a készítők. Bedobnak az első főszereplőhöz egy nőt, aki rejtélyes, dumál a zöld kabátjáról, és érzem, hogy azt akarják, félelmetes legyen, de nem az. Ja, hogy ő az anyós! Akkor mondjuk mégis, az anyósok alapból félelmetesek. Aztán jön megint ez a Mirkó, kiderül, hogy ő a Darth Vader. Persze neki is kell legyen titka, meg valami köze a rejtélyhez. Bahh! Aztán percenként bedobnak egy vágóképet a kórházról, de feleslegesen, meg jön a cliffhanger, de az nem egy Bobby kilép a zuhany alól jelenet.

Az igazság az, hogy nagyon akartam szeretni ezt a sorozatot, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt ebben potenciál, de az valahol nagyon mélyen. Itt a kevesebb több lett volna. Az se lett volna baj, ha a szereplők nem úgy beszélnek mindig, mint egy királydrámában. Mondjuk az utószinkron is kicsit furán hatott, de ez legyen a legkevesebb, megszokható. Amúgy azt érzem, Kálid Artúr a szegény ember Jason Stathamje is lehetne egy kényelmesebb alapanyagnál. A színészekre amúgy nem lehet panasz, a főszereplő gyerek végig olyan, mintha be lenne szívva, kicsit lassú, de ettől függetlenül mindenki hozta a szintet szerintem. A baj valahol máshol volt. Annak ellenére, hogy rengeteg mindent bedobtak, kicsit lapos és érdektelen lett a dolog. A szereplőkhöz nem tudtam kötődni, felfedezni őket, mert azonnal zajlottak is az események. A dolgok, amik kivétel nélkül mind egy nagy kirakós darabkái voltak. Nem tudsz eljátszani kettő összeillesztésével, mert ott van rögtön a több ezer kirakós darab, és áhh, túl sok, én meg nem a Colombo vagyok, hogy azonnal kiderítsem, mi történik a háttérben.

Kellett volna egy frankó thriller a népnek, mint egy falat kenyér, valami ami megágyazott volna a hazai sorozatgyártásnak, de sajnos nem ez lesz az, úgy érzem. Azért bevizsgálom a többi részt, meglátjuk, mennyit változik a dolog.