James Gunn nevét ma már szinte senkinek sem kell bemutatni, aki nagy utat járt be az elmúlt közel másfél évtized alatt. Karrierútja nagyon hasonlít a klasszikus szuperhős történetekéhez, hiszen van benne dicsőséges felemelkedés (A galaxis őrzői 1-2) hatalmas bukás mikor épp menesztették a Disneytől, és persze főnix módjára való feltámadás, amit már a The Sucide Squad, Peacemaker – Békeharcos és persze A galaxis őrzői harmadik felvonása szentháromsága takar. A rendezőre tehát nem lehet azt mondani, hogy valaha is tétlenkedett volna, aki most Peter Safrannel karöltve a DC Studios vezetőjeként élete talán legnagyobb kihívásával néz szembe.

Az ő vállát nyomja a feladat, hogy új életet leheljen a DC-be, ezúttal viszont már egy egységes koncepció által, ahol a forgatókönyv és az alkotói egyéni látásmódja a legfontosabb. Nem pedig azok a fránya kőbe vésett bemutató dátumok vagy épp a konkurencia aktuális lépése. Ugyanis a DCU névre keresztelt új DC mozgóképes univerzumnak nem csak az elmúlt esztendőkben, a DC brandből kiábrándult nézőket kell meggyőznie arról, hogy itt az ideje visszatérni, hanem azokat az új nézőket is meg kell szólítania, akik korábban lehet még sosem találkoztak Batmanen, Supermanen és Wonder Womanen kívül még egyetlen másik DC karakterrel sem. 

Habár a DCU a nagy közönség számára csak az idén júliusban bemutatásra kerülő Gunn által írt és rendezett Superman mozival rajtol el a mozikban, hivatalosan az már decemberben elrajtolt a szintén James Gunn forgatókönyvéből készült Creature Commandossal, ami ahogyan az várható volt nem hazudtolta meg az alkotóját és annak jellegzetes, semmihez sem fogható stílusát. A magyarul találóan csak “Különc Kommandónak” fordított sorozat alapfelállása ugyanis nagyjából hasonló alapokon nyugszik, mint az Öngyilkos Osztagé. Azaz Amanda Waller (Viola Davis) miután az amerikai kormány nyomására többé már nem küldhet emberi foglyokat szigorúan titkos öngyilkos küldetésekre, bár a világ még mindig hatalmas szarban van, így nem emberi, azaz szimplán szörnyként nyilvántartott metahumánokkal próbálja megmenteni az emberiséget vagy legalábbis az USA-t, az újabb elkerülhetetlennek tűnő apokalipszistől. 

A frissen verbuvált csapat tagjai ahogy az a címből már talán kiderült, mindannyian igazi különcök. Legyen szó akár az eredetileg Frankenstein arájának szánt Mátkáról, a kissé fura humorral megáldott Dr. Foszforról, a második világháborús náci gyilkoló gépről G. I. Robotról, a külsőre ijesztőnek tűnő, ám legbelül ennek a totális ellentéteként jelenlévő Nina Mazurskyról, vagy a The Suicide Squad eseményeit sikeresen túlélő Menyétről. Természetesen a szedett-vedett különítménynek most sem lesz kisebb feladata, mint megmenteni a világot, azonban a mindössze hét epizódot számláló első évad jókora részét mégsem ez, mintsem inkább a megalapozásra váró DCU világ építése teszi ki. 

Amivel önmagában véve nincsen különösebb probléma, mivel mindezt a csapattagok egytől egyig tragikus eredettörténetein keresztül teszi meg a sorozat. Ezzel is építve azt a típusú kohéziót, hogy ebben a világban a különleges képességekkel bíró egyének azaz metahumánok már réges-régen a szerves részét képezik az emberek dolgos mindennapjainak, ahogyan a szuperhősök és a velük kéz a kézben járó szupergonoszok. Utóbbiak két fontosabb karaktert leszámítva, akiket a spoilerek elkerülése végett inkább nem lőnék le, csak elvétve vannak jelen, ahogyan a DCU hősei is csak a háttérben, amolyan cameo-k szintjén fognak felbukkanni. Elvégre elsősorban ez még mindig a Különc Kommandó története.      

Akik ismerik a rendező stílusát, azok nem fognak nagyon meglepődni mikor egyesével lehull majd a lepel a kommandó tagjainak eredetéről, elvégre ilyesmit már nem egyszer láttunk a műfajban. Viszont ami miatt nem érezni rajta a fáradtságot az annak köszönhető, hogy Gunn az egyes tragédiák megkomponálása közben nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy azt is a szemünk elé tárja miképpen reagál a szélesebb környezetük mindezekre a sorsfordító pillanatokra, ezzel is újabb mélységeket adva az amúgy sem kétdimenziós figuráinak.

Közben persze mindezt megfejeli az animációs közeg által nyújtott szabadságnak köszönhetően egy jó adagnyi explicit erőszakkal, ami a The Boys és az Invincible után, ez annyira már nem fog frissnek hatni mint egykor. De ezt leszámítva mégis üdítő látni, hogy amennyiben a projekt megkívánja, akkor Gunn DCU-ja sem fog megijedni attól, ha magasabb korhatár besorolással kell ellátnia némelyik portékáját. Természetesen a Creature Commandos a vérbő akciójelenetek mellett a fekete humorral is ügyesen sáfárkodik, és ahogyan azt egy James Gunn produktumtól már megszokhattuk, úgy most sem maradunk kevéssé vagy épp jól ismert popszámok nélkül. Mindezek egyvelege pedig egy olyan vérbő mód szórakoztató és bevállalós animációs sorozatot eredményez, amit akár DC rajongók vagyunk, akár csak most ismerkedünk a szélesebb DC univerzummal, a Creature Commandos biztos vagyok benne, hogy sokaknak jó néhány kellemes percet okoz majd, az egyre inkább egy kaptafára készülő tucat képregényes tartalmak közepette.