Január 7-én ünnepelte Nicolas Cage Oscar-díjas színész az 52. születésnapját. A méltán elismert színművész, rendező és producer születésének évfordulójából a Kritizátor bemutatja a Next, a holnap a múlté című filmet (2007).

Történet és kidolgozás

Cris Johnson (Nicolas Cage), akit egész Las Vegas csak Frank Cadillac néven ismer egy kis bűvészműsort vezet a nagyvárosban. Ám a képességei nem érnek végett az emberek szórakoztatásánál. Ő ugyanis képes belelátni a jövőbe. De csakis a sajátjába és csak 2 perccel előre. Adottságait a lehető legjobban tudja alkalmazni a maga hasznára, így az FBI felfigyel rá és megkérik segítsen elhárítani egy nukleáris terrorista merényletet Amerika ellen. Ám a ravasz Cris bizalmatlan az emberekkel szemben. A történet fonala még korántsem ér véget…

Rövid, tömör de igen lényegre törő leírása volt ez a történetnek, melynek alapját Philip K. Dick író Az aranyember című novellája adta. Habár az eredeti mű és filmünk története közt lényeges eltérések vannak a két alkotás filozófiája gyakorlatilag ugyanaz. Ki ne lenne kíváncsi a saját jövőjére, hacsak egy pillanattal előbbre is? Nos a két mű ezen a ponton érintik egymást, jóllehet a körítés és az atmoszféra igazából különbözik, mégis ugyanazokkal a kérdésekkel állítja szembe a közönségét.

A film főszereplője, Cris Johnson kezdeti narratívájából ismerhetjük meg az elénk táruló körülményeket. A vásznon történő események tempója, már az elejétől kezdve kemény iramot diktál, nem csoda, hisz egy nagy volumenű és fontosságú témát kellett az alkotóknak beleszorítaniuk az alig több, mint másfél órás játékidőbe. Mondanom, se kell az megoldás a lehető legprecízebb módon lett végrehajtva. Ebben az esetben nem kifejezetten a film filozófiájából fakadó komoly megvalósításra gondolok. A mű igen erős hangulat és atmoszférakeltési képességekkel rendelkezik, melyek hatására az egész alkotás az elejétől a végéig izgalommal és érdeklődéssel tölti meg nézőjét. Itt külön rá kell térni a vágások fontosságára, hiszen e téren található a film legnagyobb erőssége. „Frank Cadillac” különleges talentumait maga a néző is átérezheti, sőt átélheti. Bizonyos jövőbe látó jeleneteknél mi magunk is a főszereplő bőrébe bújhatunk, és láthatjuk az egyes történések végkimenetelét „bűvész” barátunkkal együtt. A mű teljesen bevonja nézőjét ebbe a légkörbe, mindezt úgy hogy észre sem vesszük, és már szemünk előtt is a jövő ezzel együtt pedig a csavar részesei is lehetünk. De túlesnek-e ezzel a ló másik oldalára? A válasz nem! Nem fedik fel előttünk már az elején a film összes titkát, szépen adagolva kapjuk az különböző információkat és kiegészítéseket, míg a végén már csak külső szemlélőként figyeljük az eseményeket. Vagy mégsem??? Ez a megvalósítás az alkotók részéről igen zseniális, megfelelően éles helyzeteket és feszültséget generálva tartja fent a hatást. Cris profi módon használja ki képességének minden adottságát, generálva ezzel az újabbnál újabb érdekes fordulatokat. Itt nyer végleges értelmet főhősünk elgondolkodtató monológja: „Különös dolog az idő. Valahányszor belenéztünk megváltozik. Mert belenéztünk. És ez mindent megváltoztat.”

Mindezen zseniális húzások ellenére sem kíván filmünk több lenni, mint egy elgondolkodtató akciófilm. Mint ahogy fent említettem, egy ilyen nagy horderejű filozófiát belesűríteni másfél órába igen nehéz feladat. Bebizonyította, hogy a kevesebb néha több. Nem elkápráztatni akar minket, pusztán elgondolkodtatni egy kicsit, szórakoztatni, kikapcsolni. És ha ebből a szemszögből nézzük akkor sikerült a lehető legtöbbet kihozni belőle. Cris karakterének kidolgozása lehengerlő, hiszen egy teljesen átlagos gondolkodású ember nem átlagos képességekkel. Zsenialitásával és profizmusával már az elejétől kezdve megszeretteti magát a nézőjével, a vele való azonosulás így egyszerűbb. Nicolas Cage a tőle elvárható módon remekül hozza a szerepét, az egész film az ő figurájára van kiélezve. Jessica Biel és Julianne Moor színésznők karakterei, habár átlagos szerepkörűek mégis jól azonosultak velük. Nélkülük üres lenne a produkció.

Összegzés

Nicolas Cage immáron több mint 30 éve van a pályán. Mára mindenki ismeri és idézi filmjeiből vett monológjait, eszmefuttatásit. Ő az akinek narratívája teszi a filmjeit érdekessé. A Next című fim méltán szerepelhet a dicsőségfalán, hiszen a mű igazolta, hogy a kevesebb néha több. A film remekül kelti a feszültséget és izgalmas atmoszférát képes maga köré építeni. A zseniális vágások és a néző bevonása teszi ezt az alkotást felettébb izgalmassá és így végig képes fenntartani a figyelmet. A másfél óra játékidő bővel elég neki, hogy kitűzött céljait elérje. Isten éltesse hát sokáig színészünket!