Tabudöntögetés Nicolas Cage társaságában – History of Swear Words évadkritika
Mindnyájan egyetérthetünk abban, hogy a magyar nyelv az egyik legválasztékosabb szóhasználattal rendelkező nyelv a világon. Operákat és eposzokat megszégyenítő gyönyörűséggel tudjuk kialakítani a mondatainkat, és mindemellett más nyelveket megszégyenítő módon tudunk szidalmazni, trágárkodni és káromkodni. E téren nyugati embertársainknak sem lehet panasza saját nyelvére. Az amerikai angol nyelv is bővelkedik ilyesfajta gyönyörűen megbotránkoztató szójátékokban. Az est házigazdája Nicolas Cage, aki bevezet minket A szitokszavak történetébe.
Bevallhatjuk őszintén, hogy nem mindig sikerül visszafojtanunk a nyelvünkre jött csúnya szavakat. Ha valami fáj, balul sül el, vagy épp hatalmas öröm, éppenséggel extázis ér minket, akkor bizony képesek vagyunk igen ízesen trágárkodni, mások anyját elküldeni melegebb éghajlatra, vagy épp arra biztatni, hogy közösüljön saját magával. Ez így leírva igen bizarrul hat, de ez az igazság, mindenkiben megvan az erre való hajlam. Tény, hogy gyakran hagyja el a szánkat egy-egy szituációban trágár, nyomdafestéket nem tűrő kifejezés, de mégis…
Ki dönti el, hogy az adott szó trágár-e, vagy nem?
Első körben erre keresi a választ a Netflix egész estés dokumentumfilm-sorozata, melynek vezetője nem más, mint Nicolas Cage, kinek szerepei között nem egy olyan karaktert találunk, aki bizony szeret sok embert elküldeni a bús pi… akarom mondani, a fenébe. Magáról a minisorozatról nem lehet oldalakat zengeni, tekintve, hogy az egész dokumentumfilmes műfajba ágyazott szériát egy este alatt el lehet jóízűen fogyasztani. A sorozat 6 része egyenként 20 perces és az összes rész felépítése egyetlen sémát követ végig.
Nicolas Cage pedig kiváló házigazdája a részeknek. A tőle megszokott színpadiassággal, komolysággal és markáns kiállásával igen gyorsan képes hatást gyakorolni a nézőre és rögtön felkelti a figyelmet. Mindemellett remek humorral színesíti a részeket. Függetlenül attól, hogy a sorozat inkább az ismeretterjesztés miatt jött létre, nagyon humoros és vicces is tud lenni. Ez a nettó két óra szinte odaszegezi az embert a képernyő elé.
De miért tud minket ez a széria ennyire lekötni?
A válasz jobbára a témájában rejlik. A szitokszavak története olyan kérdésekre keres választ, amelyet mindannyiunk feltett már magában, és valamennyiünk elgondolkozott ezeken a témákon. Honnan erednek a szitokszavak? Milyen jelentésük volt régen? Ki találta ezeket ki? Még fontosabb: ki döntötte el, hogy az adott szó profán-e, avagy nem? De a legfontosabb: mégis ki hozta egy fedél alá a kiscicus és a női nemi szerv jelentését???
Ne is tagadjuk, erre mind kíváncsiak vagyunk, mert ilyen az ember. A tiltott dolgok megismerése sokkal jobban vonz minket, mint azoké, amik csak egy karnyújtásnyira vannak tőlünk. A sorozat egyébként majdhogynem minden igényünket kielégíti ezen a téren. Mindegyik rész egy-egy gyakran használt szitokszó köré épül és ezeket fejtegetik ki apránként egészen odáig görgetve vissza a kifejezés idővonalát, ameddig csak lehet. Szépen, fokozatosan és időrendben van bemutatva a szavak fejlődése az angol nyelvtanban, hogy honnan kezdődhetett és mikortól számított tabunak az adott lexéma.
A műsorban szótárszerkesztők, nyelvészek, humoristák és színészek szólalnak fel az adott szó kapcsán, nemcsak a történelmi hátterét kutatva, hanem aktuális eseményeket felhasználva fejtegetik a szó régi és mai értelmét. Egy-egy interjú közé bevágódik egy-egy zenei vagy filmrészlet, amelyek rendkívül szórakoztatóak és jól illenek az adott témához.
És természetesen cenzúramentesen.
Szép is lenne, ha egy olyan műsor szövegkönyvét ki kellene cenzúrázni, amely pont, hogy azért jött létre, mert az a küldetése, hogy a trágárkodást bemutassa. A szavak eredete mellett sok más érdekes információval is gazdagodhatunk, például hogy ki a hivatalosan is legtöbbet káromkodó színész a szerepei során. Hogy lett egy becenév általános jelzője a hímvesszőnek?
Vicces, de mégis rendkívül érdekes dokumentumfilm-sorozat A szitokszavak története. Ha csak Nicolas Cage-rajongó vagy és nem vagy otthon a dokumentumfilmekben, akkor nézd meg! Ha szereted az aktuális témákat feszegető ismeretterjesztő alkotásokat, akkor nézd meg! Ha kíváncsi vagy, hogyan alakultak ki a különféle profánságok az angol nyelvben, akkor nézd meg! Ha egy jó humorú és szórakozató esti kikapcsolódásra vágysz, akkor nézd meg! Minden egyéb esetben: kurvára nézd meg!