Az etnikai villongások, a szélsőséges ideológiák és az ezekből fakadó erőszak számtalan filmest ihletett már meg, gondoljunk csak az abszolút kultuszfilmnek számító Amerikai História X-re vagy az ausztrál Romper Stomper-re. Az ilyen témájú alkotásokat szinte mindig botrány övezi, hiszen ezt a jelenséget rendkívül nehéz pártatlanul tálalni a nagyközönség számára.
Miként korábban a District 9-nal kapcsolatban, úgy most sem szeretnék mély szociológiai értekezésbe kezdeni, ez legyen a szakemberek dolga. Vessünk inkább egy pillantást Goda Krisztina legújabb filmjére, a Veszettekre!

A filmet egy premier előtti vetítésen elsők között sikerült megtekintenem, ahol maguk az alkotók válaszoltak a nézők által feltett kérdésekre.

História
A Veszettek története egy fiktív vidéki városban, Tarnádban játszódik. A városka magas munkanélküliséggel és közbiztonsági problémákkal küszködik. A cselekmény központjában álló Madaras testvérek édesapja börtönben ül, mivel elbánt a birtokát háborgató tolvajokkal (ugye milyen ismerős). A testvérek és fiatal haverjaik a bűnözésbe menekülnek, amíg a város új rendőrfőnöke, a Fenyő Iván alakította Ács János hirtelen célt nem ad életüknek. Az új rendőrkapitány kopasz önvédelmi klubot szervez a fiatalokból (ettől lesz Tarnád igazán TAR), akikkel hamar rendet vágnak Tarnád utcáin, ám a régi problémák helyébe nem sokára újak lépnek…

Nagy elődök nyomdokában
A film alapjául Czető Bernát László Kakukk című kisregénye szolgált, de több ponton is mutat hasonlóságokat az Amerikai História X-szel (pl. a testvéri szál) illetve A hullám című német filmmel, de nyilvánvaló eltérések is vannak az említett művektől. Az Amerikai História X sokkal jobban rámegy a szélső-jobboldali gondolkodásmenet bemutatására, amelyet helyenként frenetikus monológokkal, párbeszédekkel és alakításokkal prezentál nekünk. A Veszettek kevésbé koncentrál az ideológia ismertetésére, de a Históriához hasonlóan megpróbál komplex képet alkotni a problémáról. Nem holmi primitív gyűlöletkampányt látunk, mint a Rasszizmus szívás videókban, hanem komoly ok-okozati összefüggéseket és a Veszettek ilyen szempontból felér a História X-szel is. Nincs sarkítás, „nincs szegény szerencsétlen cigányság és gonosz magyarság”, a karakterek árnyaltak, jó és rossz pedig mindenféle bőrszínben feltűnik (az ilyen témájú filmek gyakori hibája ugyanis az egyoldalúság, pl. a Romper Stomper esetében is).

Más téren persze a Veszettek gyengébben szerepel, a polkorrektség sajnos olykor a hitelesség rovására megy. A filmben ugyanis a cigányokat következetesen a „telepieknek” nevezik, a cigány illetve a roma szó egyetlen egyszer sem hangzik el! Ha már valaki erről a témáról készít filmet, akkor merje már kimondani a C-betűt!  Ez számomra olyan, mintha a Django elszabadulból hiányozna a niggerezés vagy a Schindler listájából a zsidózás. Az említett alkotások épp elementáris kegyetlenségük miatt ütöttek akkorát, ettől hatottak igazán élőnek.

Színészek, karakterek
A szereplőkben én kellemesen csalódtam (persze azért nem Edward Norton volt a viszonyítási alap). Fenyő Iván meggyőzően formálja meg Ács Jánost, aki meglehetősen árnyalt karakter. A film elején szerintem nincs néző, aki ne szimpatizálna vele, hisz fegyelemre, rendre és egészséges életmódra tanítja a fiatalokat (a drogok elleni harc pl. egyértelmű pozitívum). A film végére azonban kimutatja a foga fehérjét. A fiatal Madaras testvéreket alakító Klem Viktor és ifj. Vidnyánszky Attila ígéretes tehetségek. Törőcsik Franciska korrekt alakítást nyújt, bár bőrszíne alapján nehezen hihető róla, hogy roma származású lenne. Györgyi Annára és Nyári Oszkárra szintén nem lehet panaszunk, kellő alázattal támasztják alá a főszereplők játékát, ahogy a város ifjait alakító srácok is. Helyenként nehezíti a színészek kibontakozását, hogy a dialógok és monológok néha kissé papír ízűek.

A film technikai oldala
A Veszettek technikai oldalán erősen érződik, a magyar filmekre sokszor nem igen jellemző „befektetett energia szaga”. A film forgatása szokatlanul hosszúra 73 naposra nyúlt és az utómunka sem két napot vett igénybe.
A fényképezés abszolút igényes, a helyszíneket jól válogatták (főleg Várpalota és Kazincbarcika), a vágás viszont helyenként talán egy picit kapkodó a verekedős jeleneteknél (valószínűleg ezzel is próbálták ellensúlyozni azt, hogy a szereplők egyike sem egy Chuck Norris). A film azért így sem szégyenkezhet harci jeleneteivel, melyek nyersek és zsigerien erőszakosak.
A zene szintén megfelelő hangulatot ad a kemény történethez, de emlékezetes Hans Zimmeri dallamokat azért ne várjunk. A hangok viszont szó szerint ütősek és gyomorba vágóak.

Összegzés
Bár a Veszettek nem nevez meg konkrétan egyetlen létező személyt, pártot vagy szervezetet, természetesen találhatunk áthallásokat a valóságra vonatkozóan (sokszor erősen szubjektív, hogy ki mit lát bele egy ilyen történetbe). Azon természetesen lehet vitatkozni, hogy a film tanulsága, üzenete mennyire fedi igazából a magyar realitást, mennyire eltúlzott, illetve mennyire számít relevánsnak (ez már csak azért is kényes kérdés, mert a film elkészültét a Filmalap több mint 700 millió forinttal támogatta).
A Veszettek valószínűleg jobbról és balról is megosztó fogadtatásban fog részesülni és a leghangosabban valószínűleg azok bírálják majd, akik nem is tekintették meg.
Minden negatívuma és esetleges csúsztatása ellenére a Veszettek így is egy velőtrázó és pergő filmként írható le. Nem annyira a szélső-jobbról és a rasszizmusról szól, hanem a gyűlöletről és önbíráskodásról általában. A filmről és a témáról kialakult viták pedig remélem, hogy nem hátráltatni, hanem segíteni fognak minket a bemutatott problémák kezelésében és orvoslásában.

Bár lehet túl naiv vagyok…