Mielőtt még túl brutálisnak veszitek a címet, és billentyűzetet ragadva vad kommentelésbe kezdtek, engedjétek meg, hogy felvázoljam az alapszituációt. Múlt héten ugyanis már bevezettelek titeket Marcus Lopez Arguello közel sem mindennapi életébe. Főhősünk ugyanis a világ egyetlen bér- és orgyilkosokat képző iskolájában, a Haláltanok Királyi Iskolájában tengeti mindennapjait. Maradjunk annyiban, hogy ebben a suliban rohadt óvatosnak kell lenned, mert sose tudhatod, hogy ki és hogyan támad rád.

A Kígyóverem közvetlenül onnan folytatódik, ahol a Kölykök a fekete lyukból véget ért. Vagyis miután Marcus és Maria végre elszöknének a Farpofa kúriáról Chico levágott fejével, váratlanul meglepetésvendégekkel találkoznak. Az új csapat pedig éktelen haragra gerjed, mivel nemes egyszerűséggel ők Chico apjának közeli barátai. És az öreg El Alma del Diablo bármire képes, hogy megleckéztesse fia gyilkosait, de főleg Mariát. Ez a csöbörből vödörbe helyzet hidegzuhanyként éri főhőseinket, akik magukhoz se tértek az előző gyilkolás után, máris menekülőre kell fogniuk.

Ez a hajtóvadászat ki is teszi a harmadik kötet első másfél fejezetét. Ennek ellenére egy percig sem lesz unalmas, mert az akció remekül pörög, nem ül le egy pillanatra sem. Színekben főleg a fekete, a narancssárga és a piros dominál, amik egy sajátos hangulatot kölcsönöznek a paneleknek. Ez pedig igazán maradandó élménnyé emeli Maria vérengzését, aki félelemetes precizitásával, na és persze tudásával teszi el láb alól egykori fogvatartóit. Rajzolói részről két további érdekes dolog is megjelenik. Ezek közül az egyik egy adott jelenet több kicsi panelra szabdalása, valamint a történet egyes pontjain feltűnő középre helyezett képek. Ez utóbbi a folytatásban is megjelenik, de csak olyan jeleneteknél, amik igazán jelentősek a történet szempontjából.

Ezek leginkább olyan események, amikor látjuk, hogy Marcus egyre méllyebbre süllyed az önsajnálat és a nihilizmus végeláthatatlan mocsarában. Tovább folytatódik hát hősünk pesszimista naplója, amiket egyre több negatív monológ formájában mi is megtalálunk. Ez bizonyos szinte érthető is, hiszen szerelme váratlanul eltűnt, az egykori csapata pedig belső viszályok miatt kilökte kötelékéből az ifjú Arguello-t. De erről később részletesebben is beszélek. Így nincs mást tenni, áldozatul esik az általa hevesen kritizált törzsi ösztönöknek, vagyis annak, hogy tartozzon valahová. Már ez is egy hatalmas lépés: Marcus végre belátja, hogy egyedül nem tud boldogulni a világban.

Az viszont korántsem jó, hogy erre a gyógyírt a drogokban és az eszeveszett bulizásban találja meg. Itt kicsit kisiklik a történet, mert valahogy Remenderék már nem tudnak olyan megkapó drogos tripet szállítani, mint az első kötet LSD-s kalandja. Persze a begombázós, űrben játszódó drogtúra is látványos, de messze alulmarad a korábbi Las Vegas-i kalandhoz képest. A dolog akkor vesz igazán durva fordulatot, amikor az egykori hírhedt KGB ügynök fia, Viktor közli Marcus-szal, hogy tud a korábbi akciójukról, amikor Chico és Lex is meghalt. Ezért két lehetőséget kínál fel Marcus számára. Vagy egykori barátait dobja fel Lin mesternél, vagy saját magát. Ha ezek közül egyiket se lépi meg, akkor ő mindent elmond az igazgatónak.

Na, de álljunk meg egy pillanatra! Marcus azért került szorult helyzetbe, mert nem elég, hogy Maria eltűnt, de Saya miatt felbomlott a barátsága Willie-vel, mivel a leányzó inkább az egykori gengszter fiát választotta a nyafogós Marcus helyett. Ez pedig nem kevés ellentéthez vezet, amit főhősünk egyszerűen nem tud magában helyre rakni. Végső elkeseredésében úgy dönt, hogy Viktor két lehetséges opciója mellett a harmadikat választja, vagyis végez vele. Így pedig megúszhatják a korábbi hibáikat. Ekkor azonban hidegzuhanyként érkezik a bejelentés, hogy az év végi záróvizsgaként az oktatást megérdemlőknek végezniük kell az úgynevezett patkányokkal. Vagyis azokkal a diáktársaikkal, akik a továbbiakban nem jogosultak arra, hogy az iskolában tanulhassanak.

Itt pedig a szó szoros értelmében elszabadul a pokol. A negyedik kötet ehhez hűen maximumra pörgeti a gyilkolást és a brutalitást, ami a különböző halálok miatt lesz igazán változatos. Barátságok, szerelmek és szövetségek mennek tönkre, hogy a káosz közepette kiemelkedjen Marcus szobatársa, Shabnam. Az, hogy ez a testes spicli mégis hogyan került a Királyi falai közé, teljesen érthetetlen. Korábban is tudtam már róla, hogy óvakodik a gyilkolástól, de hogy ennyire szarkeverő legyen, arra nem számítottam. Mintha egy karmester lenne, aki a békés irodájából irányítja diáktársait, hogy ő arathassa le a babérokat.

Marcus Billyvel és Petraval, a gót csajjal szövetkezik, így aki végez velük, az három patkányt is a számlájára írhat. Ezt az agyafúrt triót viszont nem könnyű elkapni. Az embervadászat csak akkor szusszan egyet, amikor a hármas a második részből ismerős Farpofa tanyán lelnek menedékre. Itt megismerjük Billy gyerekkorát, akit apja sosem akart, csak azért nem ölt meg, mert így bármikor szexelhetett a feleségével. De a kis Petra gyerekkora se volt könnyű, mivel katolikus szülei váratlanul beléptek egy halálszektába. Az itt töltött idő során pedig szépen, fokozatosan hanyagolták el lányuk nevelését. Így már négy diák zűrös múltjába tekinthettünk be.

Saya és Willie is külön mellékszálat kap. Mivel hagyták, hogy egykori barátjuk és újdonsult bandája meglépjen, ezért Lin mester hívatja őket. Az igazgató ugyanis azzal bízza meg a duót, hogy végezzenek velük, mivel még egyetlen patkány se hagyta el az iskola területét, így pedig könnyedén lelepleződhetnek. Saya viszont még a megbízás előtt kap hat oldalnyi szólót, ami szoros párhuzamba állítható az előző kötetben Maria vérengzésével. Végül az egész kötet két nagyon meglepő csavarral ér véget, amiket most nem lőnék le. Már csak azért sem, mert én is körülbelül egy óráig sokkban voltam. Annyira pörgős és összeszedett kiadvány lett a Halj meg a kedvemért, ami tényleg felteszi a koronát erre az egész sztorira.

Nem is tudom, hogy innen hova tovább, mivel, igaz, kisebb volumenben, de egy, a Marvel Végjátékához hasonló történetet képzeljetek el. Fantasztikus, hogy Remender és Craig mit alkottak. De a trió legújabb tagját, Jordan Boyd színezőt is ki kell emelni, aki Loughridge-hez képest sokkal markánsabb, élénk színekkel teszi még emlékezetesebbé a patkányok elleni vadászatot. Lényegében úgy is tekinthetünk a Kígyóveremre, mint egy széthulló hős vihar előtti hánykolódása, míg a Halj meg a kedvemért egy könyörtelen, senkit sem kímélő, féktelen tombolás.

Újabb pacsi a Fumaxnak, hogy általuk elolvashattam ezeket a képregényeket. A Kígyóvermet és a Halj meg a kedvemért-et is megtudjátok vásárolni a kiadó webshopjában.

Jövő héten sem maradtok Orgyilkos osztály nélkül, ugyanis akkor a legfrissebb, Körhinta című sztoriról írók.