Az HBO új sorozata a templomos rend végső korszakát öleli fel. Szerencsém volt megtekinteni a sorozat első két részét, és azt kell, hogy mondjam, jöhetne még. Főleg azért, mert még nem is az, hogy nehéz, de ignoráns is lenne véleményt alkotni a sorozatról az első két része alapján. Miután remélem mindenkinek tiszta, hogy nem a sorozatról, csak részekről lesz szó, nézzük meg, milyen is volt a Templomosok első két epizódja!

Kép: YouTube

Tehát a körülmények: a sorozat folyamán nyomon követhetjük egy rövid felvezető után, ahogy a templomos rend lovagja, Landry (Tom Cullen) minden áron a Szent Grál keresésére akar indulni, IV. Fülöp francia király (Ed Stoppard) meg akarja erősíteni királyságát, és VIII. Bonifác pápa (Jim Carter) mindehhez segítséget nyújt, a sorozat leírása alapján az elejétől a végéig. A sikeres sablont követve ezt az elég titokzatos korszakot a történelemhűséget megtartva tele rakják mindenféle fikcióval, és ezek is adják a cselekmény jókora részét. Elvégre mi sem lehet jobb, mint a múltban Indiana Jones-oskodni. Na jó, természetesen nem erről van szó, de elővetíti az egyetlen, nem kifejezetten problémámat, csak fennakadásomat a sorozattal kapcsolatban. Mégpedig azt, hogy elég sok pontját hasonlítani tudom valamihez. De mielőtt erre rátérek, mivel alapvetően tetszett a két rész, csak nem nyűgözött le, nézzük meg a pozitívumait.

A szereplőválogatás egyelőre nagyon szimpatikus, a főszereplők meglepően jól hozzák a karaktereiket, habár nem mindenki lett elég sokoldalúnak bemutatva ahhoz, hogy csak a karakterek elvigyék a hátukon a sorozatot. Azonban már így is van olyan, aki miatt érdekelne a következő rész, ilyen Landry, Fülöp király, I. Johanna (Olivia Ross) és Bonifác pápa karaktere (számomra). A díszletek habár néhol még hagynak kívánnivalót maguk után – pár épület falán nagyon feltűnő, hogy díszlet darab, ugyanaz a ló van ráközelítve használva két teljesen különböző esemény során és pár hasonló apróság – összességében nagyon korhűek és remekül visszaadják az elvárt környezetet a sorozat számára.

Kép: YouTube

A következő ami fantasztikusan a helyén volt, azok a hanghatások és a zene. Minden jelenetben a tökéletes mennyiségben és formában jelen van, legyen szó a harcjelenetekről – amik amúgy eléggé explicitek -, a lassabb, de fennkölt pillanatokról, vagy éppen erotikusabbakról. Igen, ilyen is van benne… Ami még figyelemre méltó volt, az a CGI. Nagyon hatásos, hogy egy teljes város és egy sereg fel lett húzva a vászonra, és nem pár beszélgetésből kell elképzelnünk Akko városának ostromát, hanem egy elég grandiózus jelenetben lehettünk szem- és fültanúi. Az egyetlen hátránya a dolognak annyi volt, hogy az én ízlésemnek már túl éles volt a vágás a CGI és az eljátszott jelenetek között. Alapvetően utóbbiban rengeteg közelítést és váltogatást használtak az akció felpörgetése és látványossága érdekében, na meg így a legkönnyebb elterelni a figyelmet kevésbé kidolgozott részekről.

Végül pedig akkor jöjjön a feketeleves. A hasonlíthatóság és az, hogy az események jó nagy részét – megfelelő történelmi háttérrel pedig a túlnyomó részét – előre lehetett látni. Mire gondolok ez alatt? Az erotikus jelenet, habár kifejezetten kulturált volt, a karakterek személyisége szempontjából nem igényelt annyi időt, amennyit szántak rá és emellé még eléggé a semmiből is jött, ahogy néhány kivégzés is inkább vérfürdő akart lenni, mint reális vagy praktikus. Szóval – van egy, a katolikus egyház köré épülő háttér, jó sok titokkal és apró meglepetésekkel (Indiana Jones, Assassin’s Creed?), erotikával (GoT?) és véres gyilkolászásokkal (GoT és Vikingek óta kb minden?). Viszont mindennek ellenére, korrektül össze van rakva. Az előreláthatósággal kapcsolatban pedig: nem tudom, hogy azt akarták-e elérni, hogy a néző okosnak érezze magát, de az egyetlen „váratlan fordulat” is történelem tudással elvesztette az erejét – magyarul tehát: nem kell meglepő fordulatokra számítani.

Kép: YouTube

Záróakkordként tehát: az első két rész nem győzött meg, hogy ez lesz az új Trónok Harca, vagy a Vikingek, de talán nem is akar az lenni. A sorozat bőven kecsegtet elég ígérettel, amiket ha be fog tartani, nagyon ütős történelmi dráma adagot kaphatunk nézőkként, de ahogy a legtöbb sorozatnál, ennél is elég nehéz megítélni, hogy emelni, tartani, vagy csökkenteni fogja-e a szintet. Az biztos, hogy ha lehetőség lenne rá és elég történelem hűre megcsinálnák a hasonló sorozatokat, sokkal élvezetesebb és maradandóbb lenne ilyen formában történelmet tanulni. Igazából ahány ajánló, annyi különböző oldalát fényezi a sorozatnak, úgyhogy a sorozatról ez alapján a két rész alapján még nem lenne illő sokat jósolgatni. Összességében egy teljesen korrekt két részt kaptunk, technikailag ha nem is kitűnő, de jó megvalósítással, eléggé telepakolt, de kellően tömör, csak sokszor túl nyilvánvaló cselekményekkel, jó színészi játékkal, remek akusztikával. Én szívesen várom a folytatást, csak az előre látható események miatt nem merek eszméletlen élményre számítani. Az első epizód december 7-én jelenik meg a HBO GO-n, míg az HBO-n december 8-án debütál, így akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését, annak már nem kell sokat várnia a pilotra.