Ritkán fordul elő, hogy egy adott alkotásból még ugyanabban az évben több rész is megjelenjen. Azonban a Netflix-nél úgy döntöttek, hogy több különböző alkotásukkal is ezt teszik. Közülük az egyik a méltán elhíresült 365 nap című alkotás, amelynek alig pár hónappal az előző rész megjelenése után most itt van a harmadik és vélhetően utolsó része is. Korábban írtunk már egy cikket erről az úgynevezett alkotásról, így az abban foglaltakra nem kívánok majd különösebben kitérni. Viszont mivel ez kifejezetten egy olyan jellegű alkotás, ezért szükséges, hogy bizonyos dolgokról tabuk nélkül lehessen beszélni. Szóval csak úgy, mint az előző cikk esetében most is ennek tudatában olvassa tovább mindenki ezt a cikket.

Bizonyára sokakat foglalkoztat a párkeresés témája. Általában persze leginkább azért, mert éppen maguk is benne vannak a folyamatban és szeretnék tudni, hogy miként kerülhetnek ki belőle. Természetesen ez olykor számos olyan dologgal is együtt szokott járni, ami nem feltétlenül kívánatos mindenkinek és éppen ezért inkább kivonják magukat a folyamatból. Vagy valami olyan illúzió felé menekülnek, ahol nem kell szembenézniük ezekkel a nehézséggel, így amikor végül mégis kénytelenek találkozni vele, az olyan problémákat jelent a számukra, amiket nem tudnak és sok esetben nem is igazán akarnak majd megoldani. Ezáltal pedig az adott probléma csak tovább fokozódik.

Azonban ami igazán aggasztó, hogy sok esetben a romantikus jellegű alkotások is ezt a jelenséget veszik alapul és mutatják be különböző módokon. Ami egyfelől egyfajta önigazolásként szolgál azok számára, akik eszerint a gondolkodásmód szerint élnek. Másfelől pedig ezeknek az alkotásoknak a hatására sokan afféle követendő mintaként tekintenek erre a dologra és ezáltal drasztikusan megkeseríthetik mind a saját, mind pedig mások helyzetét. Márpedig a 365 nap széria tipikusan egy ilyen jellegű alkotás, ami amellett, hogy egy rettenetesen káros üzenettel rendelkezik, még ráadásul valami olyan kibaszottúl igénytelenül és pocsék módon van megvalósítva, hogy szinte felfoghatatlan.

Természetesen a rend kedvéért azt azért hozzá kell tenni, hogy én személy szerint csak is kizárólag a filmeket láttam, az ezek alapjául szolgáló könyvet nem olvastam és őszintén szólva nem is nagyon tervezem elolvasni őket. Sem a közeljövőben. Sem pedig semmikor máskor. Bár amennyire hallottam, illetve utána tudtam nézni maguk a könyvek is valami hasonló színvonalat képviselnek. Ettől függetlenül, aki szeretné megkapni a teljes 365 nap élményt az nyugodtan tehet velük egy próbát, bár nem hiszem, hogy olyan túl sok élvezetet fog lelni benne.

Minden esetre a 365 nap: Egy újabb nap (istenem ezek a címek) története, vagy legalábbis az, amit annak szeretnének beállítani nem sokkal a második rész eseményei után veszi fel a fonalat és röviden arról szól, hogy Massimo (Michele Morrone) éppen a rivális maffia bandával kialakult helyzetet igyekszik valahogy elrendezni. Eközben Laura (Anna-Maria Sieklucka) a korábbi rész végén szerzett sérüléséből épül fel és nagyban élvezi a luxusélet adta lehetőségeket barátnőjével, Olgával (Magdalena Lamparska). Ám a Nachoval (Simone Susinna) együtt töltött idő emléke folyamatosan kísérti őt, ami lassan a Massimoval való kapcsolatát is kezdi megrontani. Amúgy a rend kedvéért muszáj jeleznem, hogy a cikk a továbbiakban erősen spoileres lesz.

A cselekmény, mint olyan továbbra is rendkívül átgondolatlan és meglehetősen következetlen. Például az egyik pillanatban Massimo még nem akar szexelni Laurával a sérülése miatt, majd aztán a film szerint pár óra már gond nélkül űzik az ipart. Vagy ott van az a jelenet, amikor Laura és Massimo bemegy egy klub elkülönített részébe, ahol van egy privát sztriptíztáncos, mondjuk, hogy miért van egy párnak ilyesmire szüksége azt bevallom sose értettem, de hát ők tudják. Viszont a lényeg, hogy Massimo egy idő után el akarja küldeni a sztriptíztáncost, ám Laura valamiért maradásra készteti, hogy aztán nem sokkal olyan gyilkos pillantásokkal zavarja el onnan, mintha előtte mászott volna rá a párjára.

Ugyanakkor a film, vagyis hát konkrétan ez a rész még ha feltehetően akaratlanul is, de felhívja a figyelmet egy nagyon fontos dologra. Ez pedig nem más, mint a párok közötti kommunikáció. Merthogy a főkonfliktus leginkább itt is abból fakad, hogy a két főszereplő egyszerűen semmiről és semmit sem beszél meg egymással. Helyette csak folyamatosan megy az önfeledt duzzogás meg a legrosszabb szappanoperákat visszaidéző műbalhék. Mint például, hogy Laura megharagszik a férfira, amiért az szerinte a munkája miatt nem foglalkozik vele eleget és ezért akkor ő is inkább a karrierjével fog majd foglalkozni, egy olyan cégnél, amit egyébként Massimo vett neki és feltehetően ő is tart fenn, mert igazából érdemben Laurát nem látjuk bármit is csinálni, ami a cég működtetésével kapcsolatos, csak összevissza bulizik a barátnőjével Olgával.

Egyébként ha már itt tartunk akkor Olga karaktere ebben a részben valami olyan kibaszottul irritáló és nem mellesleg visszataszító lett, hogy az valami elképesztő. Emellett kapott egy teljesen indokolatlan Benny Hill-szerű tetőről menekülős-testőrrel kergetőzős jelenetet, amit feltehetően poénnak szántak, de inkább kínosra és röhejesre sikeredett. Arról nem is beszélve, hogy Olga és Laura helyenként valami olyan szinten túl tolják az elkényeztetett partiribancot, hogy az már sokszor önmaga paródiája.

Ám akkor ott van még a film, illetve talán az egész alkotás legdrámaibbnak szánt része a Nacho karaktere által biztosított szerelmi háromszög. Az már önmagában véve is elég felháborító, hogy a férfit úgy akarják szimpatikusnak meg vonzónak beállítani, hogy egyébként morálisan megkérdőjelezhető dolgokat tesz és csak úgy újfent megjegyezném, hogy a pénze abból van, hogy a családja kiskorúak prostituálásával foglalkozik. Meg számomra és feltehetően mások számára is rendkívül ellenszenves lehet, hogy amúgy tudatosan és némileg egyébként gusztustalanul giccses módon nyomul egy férjezett asszonyra.

Persze azt azért fontos megemlíteni, hogy megcsalás és megcsalás között is van különbség. Sőt én személy szerint abban is hiszek, hogy az ilyesfajta cselekedeteket adott esetben még akár meg is lehet bocsátani. Viszont ami ebben a filmben történik az egyértelműen az elítélendő és megvetendő kategóriába esik. Meg őszintén szólva bevallom sose értettem azokat az alkotásokat, amelyek romantikus formában igyekszenek bemutatni a megcsalást. Egyfelől mert maga az üzenet is káros. Másfelől pedig az adott karakter vagy karakterek iránti szimpátiának is általában annyi szokott lenni.

Ha pedig már üzenet. Nos a 365 nap alkotások morális oldala eddig sem volt éppenséggel a toppon. Sőt, mondhatni kifejezetten károsnak nevezhetőek. Ám ebben a részben van egy olyan jelenet, amikor Laura párkapcsolati tanácsot kér az anyjától és anyuka valami olyan felháborító baromságot mond neki, miszerint a jó párkapcsolat/házasság titka az, hogyha a nő önző és a saját vágyait olykor a kapcsolata elé helyezi. WTF!!!! Na és mi van a férfiakkal? Ők talán nem lehetnek önzőek egy kapcsolatban? Ha pedig mindkét fél önző lesz és csak a saját magával foglalkozik, akkor ki törődik majd a kapcsolatukkal? Kétségkívül ez egy borzalmasan káros üzenet, amiben az a legaggasztóbb, hogy valószínűleg van befogadó közönsége.

Azonban ami az egész alkotás sokak számára legérdekesebb pontja, azok az intenzív és explicit szexjelenetek. Nos ezekről annyit kell tudni, hogy továbbra is vannak. Bár mintha valamivel kevesebb lenne belőlük, mint a korábbi részekben. Meg a nagy részük igazából nem is feltétlenül indokolja a 18-as karikát. De hát ugye a marketing. Mondjuk szerintem sokakat még mindig inkább a gyönyörű tájképek és a szép autók izgatnak fel a leginkább, mert ha valamit azt azért meg kell hagyni, hogy a 365 nap filmek baromi jól vannak filmezve.

Ami pedig a film befejezését illeti az egyfelől meglehetősen vontatott, bár azért próbáltak valamiféle feszültséget belecsempészni limitált eredményességgel. Másfelől volt pofájuk lezáratlanul hagyni az egészet, aminek az oka mint kiderült, hogy lesz majd egy negyedik rész is. Ugyan nem tudom, hogy az alapanyag mennyire teszi ezt indokolttá, habár a Hobbit óta tudjuk, hogy ez ritkán szokta visszatartani a filmkészítőket. Persze vannak itt még olyan dolgok, amikre ki lehetne térni, például az a bizonyos álomjelenet, de ez a széria már így is annyi sebből vérzik és annyian rugdossák, megjegyzem jogosan, hogy embernek már nincs kedve bántani.

VÉGSZÓ
Ez alkotás úgy ahogy van egy rakás szar. Ugyan megpróbálják a lehető legszebben tálalni, de attól ez még az marad, ami. Mondjuk én személy szerint még mindig nem ezt tartom a létező legkárosabb alkotásnak, viszont valahol azért kíváncsi lennék arra, hogy mekkora sikerre lenne ennek az alkotásnak hogyha moziba küldték volna.