Az HBO saját gyártású sorozata, azonos címmel, már a második évad közepénél tart, ami azt jelenti, hogy sikeres lehet, hiszen nem kaszálták el az első évadot követően. Jómagam még nem láttam belőle egyetlen részt sem, de kíváncsivá tett a könyv, ami alapján a sorozat készült. És itt gratulálnék az HBO stábjának, hogy egy ilyen lapos regényből ki tudtak hozni valami nézhetőt, aminek ráadásul rajongótábora is van!

A történet valamikor napjainkban játszódik, pontosabban három évvel az Elragadtatás nevű eseményt követően. Hogy mi is az az Elragadtatás? Egy bibliából vett kifejezés, mely szerint egy napon Isten elragadja az emberek egy részét, hogy magához vegye a Mennyei Királyságba. Ez az esemény pedig a XXI. század elején következett be, amikor az emberiség 2%-a egyik pillanatról a másikra eltűnt. A keresztények azonban nem győztek csodálkozni, hiszen nem csak a bűntelenek részesültek az Elragadtatásban, hanem bűnösök, zsidók, hinduk, szegények, gazdagok, stb… azaz nem egy kiválasztott csoport, hanem 140 millió ember, akiben semmi közös nem volt, ami indokolta volna „kiválasztottságukat”. Poszttraumás stressz ért mindenkit, aki itt maradt a Földön, és ők lettek a Hátrahagyottak. Az ő életüket követhetjük nyomon Tom Perrotta regényében.

Elgondolkodik az olvasó, hogy mi is történne, ha az emberiség 2%-a egyik pillanatról a másikra eltűnne. Sima statisztikai adatokat nézve ez 100 emberből 2-t jelent, azaz nagy valószínűséggel mindenki ismerősi köréből legalább egy ember az eltűntek között szerepelne. Az biztos, hogy az első pillanatokban igen nagy sokkhatás érne bennünket, azonban idővel túllépnénk ezen is. Három év után pedig szerintem nagy részben már mindenki visszatérne a normális élethez.

Tom Perrotta pedig igazi drámát csinál az eseményből, egy olyan jelenséget, ami végigsöpör a kontinenseken. Sajnos a pszichológiában nem túl járatos az író, és inkább csak a múlt eseményeiből szemezgetve próbál egy kitalált világot összerakni. Ha figyelmesen olvassuk a regényt, észrevehetjük, hogy a ’60-as, ’70-es évek Amerikáját idézi, a mezítlábasokkal (hippi mutáció), a Bűnös Maradékkal (mártírszekták) és Szent Wayne-nel (elkorcsosult Manson szekta). Egyetlen egy saját ötlet sincs benne, mindössze a múlt újragyúrása és ez sem sikeresen.

Magáról az Elragadtatásról nem tudunk meg semmit. Egy esemény, ami előtt és után is minden megy a maga útján. Persze következményei vannak, de előzményei vagy „utórengései” nincsenek. Az esemény bekövetkeztekor mindenki sokkot kap és hazamegy a családjához, már ami maradt belőle, majd egy-két hét múltával elkezdenek visszaszivárogni az életbe, a munkahelyükre, az iskolába. Nem is tudtam, hogy egy teljesen automatizált világban élünk, ahol ha hazamennek a munkások, attól még gond nélkül üzemelnek tovább az erőművek, a városi ivóvízellátásért felelős szivattyúk, a pékségek, stb… Ugyanis a regényben semmi olyasmiről nem esett szó, hogy akadozások léptek volna fel a közműszolgáltatóknál. Hát nem csodálatos?

Na, de térjünk rá magukra az emberekre, a családokra. A kisváros élete, ahol a történet játszódik szinte gyökeresen megváltozik. Mintha az emberek hite csorbát szenvedett volna, és most mindenki próbál jövőkép nélkül tovább élni. A történet középpontjában a Garvey család áll, ahol az anya csatlakozott a BM szektához…hogy miért is? Mert a barátnőjét követte, aki a lányát vesztette el az Elragadtatáskor. Garvey fia pedig Szent Wayne követője lett. Igen, csatlakozott a Gyógyító Ölelés Mozgalomhoz, mert átbulizta a főiskolai szemesztert és inkább lelépett, minthogy a családja szeme elé kerüljön. Jill, a család jó tanuló kislánya pedig lezüllött, mert az apja nem tudta kordában tartani. Igazi választások, megfontolt, alapos és szívből jövő.

Az egész regény egy felszínes amerikai limonádé. Nincs benne semmi mélység, semmi mozgatórugó, amire az események épülnének. Olyan az egész, mintha búvárként csak az óceán felső 10 cm-ét látnánk, a többit pedig elfedné valami jótékony sötétség. Pedig rengeteg esélye volt az írónak a drámai pillanatokhoz. Szinte adta magát. Miért ment Jill anyja a BM szektához, amikor volt egy családja, akik veszteség nélkül túlélték az eseményeket? Ennyire lapos volt a kapcsolatuk? Vagy látott valamit a BM-ben? Nem tudunk meg róla semmit. Senkiről nem tudunk meg semmit, még arról a masszázsfotelről sem, ami 10000 dollárba került és egy egész oldalt kapott a regényben. De utána eltűnt. Nem segített senkin, nem változtatta meg senki életét, mégis egy egész oldalon az volt ecsetelve, hogy milyen drága, de biztos, hogy ellazítja az embert…

Régen olvastam már ennyire semmitmondó könyvet. Az összes lehetőséget kihagyta az író, amivel közelebb hozhatta volna az olvasóhoz a szereplőket. Ami megmutatta volna, hogy ki miért dönt úgy, ahogy dönt. Helyette kaptunk egy igazán felszínen mozgó szappanoperát, ahol csupa olyan ember szerepel, akinek nincsenek érzései, csak élik mindennapjaikat egyik napról a másikra. Talán még Tom, az ifjú Garvey volt az, akinél valami motivációt láttunk, még akkor is, ha ez egy viszonzatlan szerelem volt. De legalább kitartott az érzése mellett, még akkor is, ha elég idiótán viselkedett.

Azon csodálkozom, hogy ez a regény bestseller lett. Ennyire sok a felszínes olvasó, akinek nem számítanak a dolgok, csak beleshessenek más családok mindennapjaiba? Nem is érdekli őket, hogy kivel mi történik, csak történjen valami? Vagy manapság már mindenre rányomják, hogy bestseller? Stephen King pedig vagy jó pénzt kapott a kritikájáért, vagy fogalma sincs, hogy mi az az Alkonyzóna, mert ilyet kijelenteni, ami a könyv borítóján is szerepel, szentségkáromlás. (A kiragadott idézet:”A hátrahagyottak jobb, mint az Alkonyzóna bármelyik epizódja”-The New York Times, könyvkritika).

Eszem ágában sincs ajánlani ezt a könyvet bárkinek is. Aki kíváncsi rá, az inkább nézze a sorozatot és felejtse el az alapját képező regényt. Van amikor a filmes feldolgozás jobb a könyvnél, és látatlanban ki is merem jelenteni, hogy a sorozat sokkal jobb!

ISBN: 978 615 5331 299
Geopen Kiadó, 2014