Manapság Hollywood-ot, illetve a filmeseket sok vád éri amiatt, hogy csakis folytatásokat, és remakek-et készítenek.Viszont vannak olyanok, akik az elmúlt években ezt sikeresen megcáfolták. A cikk most őket gyűjtötte össze és foglalta egy listába. Természetesen ez szubjektív, és biztos, hogy vannak, akik kimaradtak, pedig megérdemelnék a felkerülést. Na de kik vannak mégis itt és miért?

Robert Eggers

A boszorkány és a Lighthouse után nyugodtan kijelenhetjük, hogy Eggers nagyon ért az atmoszférateremtéshez. Ha műfaj szempontjából akarjuk besorolni a korábban említetteket, leginkább a horrort lehetne mondani, de annak is egy nagyon egyedi változatát. Roppant erős színészvezetés, fantasztikus képi világ, elemezhető képsorok összessége. Ebben a mai filmes dömpingben, ahol tényleg csak Halálos iramban filmek és társaik készülnek, nagyon jó érzés látni egy valóban filmre forgatott, erős forgatókönyvre alapozott alkotást látni. Legközelebb pedig a Northman-t várhatjuk tőle, ami a viking tematikában fog elkalauzolni minket.

Greta Gerwig

Bár színésznőként debütált a filmvilágban, rendezőként is bebizonyította, hogy helye van Hollywoodban. Legfőképp a női sorsok, azok szerepeinek a megkérdőjelezése dominál a műveiben. Ma az erőltetett emancipálódás miatt sok ember felháborodik az álomgyár hozzáállásán, de Gerwig mindezt nagyon értelmesen és visszafogottan csinálja, olyan módon, amit nem lehet nem szeretni. A Lady Bird és a Kisasszonyok után kicsi félelem azért van a Barbie film miatt. Biztos kell ez a világnak?

Jordan Peele

Szintén csak kétfilmes rendező, bár sorozatos múltja van, (Key and Peele; The Twilight Zone) illetve színészként sem utolsó. (Fargo) A rasszizmus témáját ízlésesen kezeli, és helyezi bele különféle műfajokba (thriller általában). Annak ellenére, hogy nevetni bőven lehet ezeken, mégis kényelmetlen nézni mind a Get out-ot és az Us-t. Fontos témák szórakoztató köntösben. Nem is kell ennél több. Producerként tér vissza hamarosan, egy mára klasszikussá váló horror, a Candyman feltámasztására.

Ari Aster

Nagyon nem a jump scare-s horrorok világa az övé. Egyedi hangulat, súlyos témák, nehéz filmek. Szám szerint kettő, de micsoda kettő. Aki valaha látta őket, biztos, hogy nem tud tőlük szabadulni. Persze mindezt jó értelemben, nem pedig egy Saló, avagy Szodoma százhúsz napja szinten. Speciel nekem a Midsommer kapcsán pont Jodorowsky jutott eszembe, de annál sokkal, de sokkal emészthetőbb. Valószínűleg nem lesz sose közönségkedvenc, már-már művészfilmes hajlamaival, de nem hinném, hogy ezt nagyon zokon venné.

Yorgos Lanthimos

A görög, aki Amerikában is megtartotta az egyediségét. Ha Ari Aster-t művészfilmesnek neveztem, akkor Lanthimos pláne az. Leginkább közönségsiker filmje a két évvel ezelőtti A kedvenc. Aki látta és kíváncsi a korábbiakra, az készüljön fel, mert ennél csak elvontabbakat készített. Szabályosan taszítók, mégis mindegyikben van valami, ami miatt nem lehet őket ott hagyni, és újra elő lehet venni, akár elemzés céljából. Van itt modern görög tragédia, párkapcsolat szétesését boncolgató alkotás. Nem éppen közkedvelt témák, de ez a lista majdnem bármelyik szereplőjéről elmondható.

Reisz Gábor

Két film alapján elég nagydolog kijelenteni, de nyugodt szívvel mondom, hogy Magyarországnak megvan a saját Woody Allen-e, mégpedig Reisz Gábor személyében. Keserédes történetei a párkapcsolat utáni pillanatokkal foglalkoznak, aranyos, szívmelengető humorral. Miközben egyáltalán nem maradnak el emberiek és átérezhetők maradni, valahogy mégis erről a kis országról szólnak, annak szépségeiről és hatalmas hibáiról.

Damien Chazelle

Bármi, amihez hozzáér, abból arany lesz. Legyen szó dobolásról, a klasszikus musicalek felélesztéséről, vagy magáról az űrről. Csakis mesterműveket alkotott, elképesztően fiatalkora ellenére. Rendezései ellenére forgatókönyvíróként sem utolsó, elég, ha a Cloverfield Lane 10.-t említjük. Bár Az első ember írásáért nem ő felelt, a következőért már annál inkább, a Babylon képében, melyben Brad Pitt és Emma Stone is kitüntetett figyelmet kap.

Denis Villeneuve

Többször bebizonyította, hogy nincsen számára lehetetlen. A világ egyik legismertebb sci-fijének méltó folytatást csinálni? Pipa. Intelligens ufo-s film? Pipa. Családi drámába csomagolt thriller? Pipa. Szimbólumokba csomagolt, egzisztenciális problémákat feszegető, mindenki figyelmét lekötő alkotás? Pipa. Frank Herbert megfilmesíthetetlennek ítélt könyve? Még nem pipa.

Taika Waititi

Vámpírok, nácik, cápajelmezek, szuperhősök legközelebb pedig focisták. Kell ennél színesebb életmű? Elborult történetek nagyon aranyos humorral tálalva. Még a legvadabban is van valami emberi, ami miatt nem lehet nem szeretni. Bár a Thor eléggé kilógaz életműből, annak ellenére, hogy képes volt arra, hogy ezt a megfáradt franchise-t felrázza és tényleg valami életet, kreativitást tegyen bele. Ez igaz a harmadik részre, és reméljük a negyedikre is az lesz.

David Robert Mitchell

A David Lynch utód, annak ellenére, hogy abból az emberből csak egy van a Földön. A második helyezést viszont Mitchell maximálisan megérdemli. Főként a Kaliforniai rémálom című, igazi neo-noir-horror filmjével. A gonosz igenis létezik, és köztünk van. Lehet, hogy éppen rejtélyes módon követ valakit, miközben bármin és bárkin átgázol. Az is benne lehet a pakliban, hogy a letűnő amerikai álom egy rejtélyekkel teli nyomozásban kerül lerombolásra, miközben a démon a főszereplő sarkában lohol. Négy éves filmkészítői periódusának következő állomása pedig hamarosan következik.