Az emberiség bolygónkat romboló hatásáról szóló könyvek okkal divatosak manapság. A témakör természetesen a fikciós műfajokat is elérte, legjobb példa erre az A jövő minisztériuma. Ray Nayler: Az óceán szeme című könyve hasonlóan érdekes és égető kérdéseket boncolgató regény.

Főszereplőnk, Ha Nguyen Con Dao szigetére érkezik. Célja, hogy tanulmányozza az itt megjelent, különösen intelligens polipfajt. Kutatásában segítségére van Evrim, a korszak legfejlettebb androidja. Közösen kell a polipok titkát feltárniuk, ehhez pedig nagyon mély problémákon keresztül vezet az út.

Mondhatjuk, hogy Az óceán szeme valamilyen értelemben a kérdések könyve. Talán az egyre tudatosabbá váló polipokkal a középpontban ez nem is olyan meglepő. Mi a tudat? Hogyan keletkezik? Hogyan tudja egy külső megfigyelő eldönteni, ki tudatos és ki nem? Hogyan tudunk kommunikálni egy tőlünk teljesen különböző élőlénnyel? Képesek lehetünk-e egyáltalán megérteni az ő világnézetüket?

Ha ehhez hasonló dilemmák tengerében találja magát. Nayler, a szerző maga is óceánkutatással foglalkozik, ami egyértelműen hozzáad a mű hitelességéhez. A Nayler által megálmodott szép új világ igen közel van a mi világunkhoz. Technológia szempontjából az ő mesterséges intelligenciáik, drónjaik fejlettebbek. Valamint legjobb tudásunk szerint a mi polipjaink nem készülnek a tudatosság újabb fokára lépni. De a regény lapjain semmi igazán lehetetlennek érződő dolog nem történik. Könnyen elképzelhető, hogy évtizedeken belül Nayler víziójának egy része valósággá válik.

Ami valahol kifejezetten szomorú. Ugyanis Az óceán szeme nem fest túl jó képet rólunk, emberekről. A profit érdekében maximálisan kizsákmányoljuk a tengereinket. Ebben történelmünk során annyi változott, hogy a rabszolgahajókat Nayler történetében már mesterséges intelligencia vezeti. Egymás, és minden más értelmes lény kihasználása viszont a régi. Nayler a kiutat csak egymás megértésében, az empátiában látja. Ugyanakkor ennek nehézségeit is meggyőző alapossággal bemutatja.

Az emberiség története tele van félreértésekkel. Ha pedig egymást sem értjük meg, mi reményünk van egyáltalán felfogni egy olyan elmét, mint amilyen a polipé? Teljesen más közegben mozog, mint mi. Minden karja tulajdonképpen egy-egy önálló egységként funkcionál. Teste alakját a körülményeknek megfelelően változtatja. Milyen gondolatvilágot, nyelvet, kultúrát alakít ki egy ilyen lény?

A könyv a fenti kérdésekre nem ad részletes válaszokat. Túlzó is lenne elvárni tőle. Inkább csak felvillant érdekes lehetőségeket, lehetséges magyarázatokat egy-egy kérdésre, és további irányokat egy esetleges folytatás számára. Persze nem kell megijedni: a polipok és Ha történetének egy fejezete bizonyos értelemben egyértelműen lezárul. De van tere a folytatásnak. Ritkán gondolom így, de ebben a különleges esetben nekem még igényem is lenne rá.

Az óceán szeme egy remekül megírt, gondolatébresztő regény. Tempója nem kifejezetten gyors, de a benne felmerülő filozófiai jellegű problémák lekötik az érdeklődő olvasót egy-egy újabb csavar között. Mert bár a történések nem kifejezetten gyorsan követik egymást, Nayler remekműve bőven tartalmaz csavarokat is. Mindenkinek ajánlom tehát az elmerülést a könyvben, mely az Agave kiadó jóvoltából magyar nyelven is olvasható.