Fantasy műfajában már annyian és annyi féle módon alkottak, hogy szinte minden napos az új név felfedezése. Hiába beszélünk olyanról, aki évek óta aktív, és magyarul is már egy egész trilógiája jelent meg. Most is egy ilyen íróba botlottam bele. Számomra Nora K. Jemisin olyan, mintha most bukkant volt elő a föld alól, miközben első könyvei már megéltek egy évtizedet, de hazánkban megjelent kötetei is hat-kilenc évesek. Miért ennyivel a megjelenés után írok róla? Csupán annyi az oka, hogy ma tölti be 51. életévét. Mi ezzel a cikkel kívánunk neki boldog születésnapot.

Jemisin amerikai író, aki a fantasy és sci-fi műfajában alkot. Számos elismerést kapott már munkájáért. Ezek közül talán a legkiemelkedőbb, hogy jelenlegi könyvével, Az ötödik évszakkal, ami a trilógia első kötete, megnyerte a legjobb regénynek járó Hugo-díjat. De ne szépítsük, nem csak ezzel, hanem az egész sorozat, minden egyes kötetével. Egymást követő három évben is ő hozta el ezt a kitüntetést. Ezzel pedig ő az egyetlen, aki egy trilógia (A megtört föld) minden részével nyert.

Elhelyezés térben és időben

Sok fantasy – és sci-fi – esetén olvasás közben megvan benne a belső feszültség, hogy fogalmam sincs, merre hány óra. Vagyis most éppen mi történik, mi az a kifejezés, hogyan kell elképzelni a világot. Mivel általában ilyeneket olvasok, már felkészülten állok neki a könyvnek, és jegyzetelek. Azonban most ahogy kinyitottam, és megláttam az “Itt állsz” fejezet címet, egyből jó érzésem lett: végre egy könyv, ami kicsit bemelegít a nagy hajrá előtt. Szóval megismertem a világot, megismertem a körülményeket. Aztán mégis voltak idegen kifejezések, ami szintén mozgatta az agyam. Csak nem lehet, hogy egy ilyen jól elindított könyvben mégis jegyzeteljek.

Hamar megtaláltam erre a problémámra is a megoldást. Ugyanis a kötet végén vannak függelékek. Az első az Évszakokat mutatja be. Még ha nem is ad ezzel egy pontos időpontot a jelen történéseihez, egy körülbelüli dátumot már sejthetünk. Ezzel a felsorolással és leírással pedig elég hamar feloldja a cím rejtélyét is. De ez maradjon meg titoknak. A második függelékben pedig további részletes magyarázatokat találunk. Ha nem is minden “idegen szóra”, de sokra egyből megkapjuk a választ. A többit pedig ezen kifejezések olvasása közben értjük meg. Lehet szakmai ártalom is, de nekem nagyon hiányzott az átirányított megoldás, mikor is odaírják, hogy ezt a szót, annál a szómagyarázatnál találod meg.

Szóval már tudjuk a körülményeket, tudjuk, mi az az Évszak, és hogy nem először van világ vége. Vannak hagyományok, utasítások az ilyen esetekre, mondhatni, más felkészültek az emberek erre a forgatókönyvre. Mégis mindenki felbolydul, és azt rebesgetik, ez az utolsó nagy világvége. Ami akár igaz is lehet. Már a bevezető fejezetben megtudjuk, hogy milyen csapások és baljós történések vannak most. Ezzel pedig Jemisin megteremti az egész könyv alaphangulatát egyetlen fejezetben.

Te vagy a történet

Nem túl megszokott az az írásmód, mikor a szerző úgymond kiszól a könyvből. A bevezető részben nem is igazán tűnt fel, hogy azt olvastam, te lásd vagy te tudd. De mikor elkezdődött az elbeszélés, és úgy indított, hogy “ Te vagy ő. Ő pedig te.”; ,majd innentől kezdve folyamatosan azt éreztette, hogy te magad vagy a főszereplő; egyszerre volt hátborzongató és izgalmas. Először találkoztam ezzel az egyes szám második személyű írásmóddal, így szoknom kellett. De mikor ráéreztem az ízére, onnantól azt éreztem: még ilyen könyveket!

A történetről sajnos nem sokat tudok írni. Na, nem azért, mert ne lenne jó. Pont ez a probléma, annyira pörgős és jó, hogy nem akarom spoilerrel elrontani. Persze, az elmúlt években már biztosan sokan olvasták, de a hozzám hasonlók, akik még csak most találkoznak az írónővel, azoknak is kell az élmény. Annyit azért elárulok, hogy nem egyszerű az értelmezés. Már rögtön az elején három szálon követhetjük az eseményeket. Aztán hogy ez hova fut ki? Egyelőre nekem is rejtély, mivel ez csak a sorozat első része.

Mivel csak most ismerkedem az írónővel, közel sem mondhatjuk, hogy születésnapi cikk gyanánt bemutattam az életpályáját. Ettől függetlenül mindenképpen örülök, hogy volt apropóm írni egy több éves könyvről. Személyes véleményem, hogy több figyelmet érdemelt volna. És talán ennek a cikknek a hatására többen találkoznak a nevével. Ha pedig elkezd újra forogni, talán még a többi könyve is megjelenhet nálunk. Amiket ezután a kötet után nagyon várnék már. Meg persze a trilógia folytatását is már bekészítettem a polcomra.