Az Addams Family és Tim Burton rajongói már régóta boronálják össze a különc családot a különc rendezővel. A groteszk látásmódjával, filmjei semmi mással össze nem hasonlítható vizualitásával, a sötét fantasykről és kísértethistóriákról elhíresült Burton arra teremtetett, hogy egyszer bemutassa a saját interpretációját a galád családról – természetesen, hisz egész karrierje fehérre mázolt arcú és karikás szemű kitaszítottakról szólt. Rajongói körökben ráadásul évek óta kedvenc színészeit is előszeretettel kasztingolják egy Addams Family-filmbe, Johnny Depp Gomezként és Eva Green Morticiaként való ábrázolása gyakran visszatér különböző filmes fórumokon. Végül a Netflix jóvoltából a legújabb feldolgozás nem film, hanem sorozat formájában érkezett, és nem az egész családra, hanem kizárólag Wednesday-re tette a fókuszt, Tim Burton pedig a nyolc részes évad első négy részében rendezőként vállalt szerepet.

Habár a címszereplőn (és Izén) kívül a család többi része alig bukkan fel, azért így is sikerült nagy neveket leszerződtetni: Catherine Zeta-Jones kapta Morticia, míg Luis Guzmán Gomez szerepét (ami a rajongók tetszését elsőre finoman szólva sem nem nyerte el, elvégre legtöbbük számára Raul Julia Gomeze a referencia, de Guzmán jobban hasonlít a családapa eredeti megjelenésére). Wednesday szerepét az a (Zendayához hasonlóan volt Disney Channel-es) Jenna Ortega kapta, aki Hollywood egyik legnagyobb felfedezettje, és filmográfiáját elnézve (szerepelt többek között az idei Sikolyban, az X-ben vagy a Bébiszitter második részében) méltán nevezhetnénk az álomgyár horrorkirálynőjének (de nem tesszük, épp elég, ha a búlvárlapok találnak ki ilyen marhaságokat). Ugyanazt lehet elmondani, mint Tim Burton és az Addams Family organikus szövetségéről, Wednesday szerepét mintha Ortegáért alkották volna, olyan természetességgel bújik bele a bőrébe. Méltó utódja Christina Ricci verziójának (aki szintén szerepet kapott a sorozatban).

A Wednesday műfajilag egy dramedy, egy dark fantasy, és egy krimisorozat egyben, némi coming of age-dzsel megspékelve. A Vermont állambeli Nevermore Akadémián járunk, ami a kitaszítottak iskolája, és ahol a vérfarkasok, szirének és vámpírok külön klikkeket alkotnak. Ide érkezik meg tanév közepén Wednesday, akit előző iskolájából eltanácsoltak, miután öccse zaklatóit egy piranhákkal teli zacskóval örvendeztette meg az iskolai medencében. A Nevermore környéki erdőban azonban különös halálesetek kezdődnek, és a rejtély felgöngyölítéséből Wednesday sem akar kimaradni.

A Nevermore kastélya lényegében egy darkosabb Roxfort, és a misztikumra épülő történet is rokonságot mutat az első kettő Harry Potter-történettel. Wednesday a korábbi adaptációktól eltérően kevésbé szadista, és a karakter szarkasztikus megszólalásai, morbid humora is inkább a nézőknek való kikacsintás, mintsem a történetben meglévő valós személyiségjegy – no persze nem kell attól tartani, hogy ne lenne egyfolytában kioktató a társaival szemben, és ne érzékeltetné egyfolytában intellektuális és morális felsőbbrendűségét, amivel idegeire megy mindenkinek, aki a közelében van. De a karakter azonosulhatóságához (ami abból a szempontból is szempont, hogy ezúttal a protagonista szerepe hárul rá, és több egy gegnél) szükség volt némi nagyobb rétegzettségre.

Ez nem az a Wednesday, aki a 90-es évek filmsorozatában guillotine-nal akarta lefejezni az újszülött öccsét. Ellenben nem is egy átlagos gót kamaszlány, ugyanis neki is vannak iskolatársaihoz hasoblóan különleges adottságai – látomásai révén előre lát bizonyos eseményeket. Idősebb is, mint a karakter megszokott verziója, ebből adódik, hogy a szörny körüli rejtélyen kívül a szokásos kamaszproblémákkal is meg kell küzdenie. A történet remekül egyensúlyozik a misztikum és a karakterdráma között, mi több ezek össze is függnek egymással. Az események menete során ismeri meg saját magát, a jellemhibáit. Wednesday karakterfejlődése adott: egy zárkózott, mindenféle emberi kapcsolatot és érzelmeket megvető lány megtanul kapcsolatokat létesíteni, csapatban dolgozni, és tolerálni másokat.

Tim Burton jelenléte mellett nincs azzal probléma, hogy ne idézné meg az Addams Family-történetek atmoszféráját, sőt, még meg is fűszerezte azt a rá jellemző látványelemekkel és kreatív vizuális megoldásokkal. Wednesday és Enid (Wednesday vérfarkas szobatársa) szobájának kettéosztása egy élénk, színpompás, valamint egy fekete-fehér részre tipikusan ilyen, de említhetném a szörny dizájnját is, ami egyszerre meseszerű és horrorisztikus, mint minden, amit Burton kiad a kezei közül pályafutása során. Danny Elfman zenéje se hiányozhat, ami a lehető legjobb értelemben hozta azt a sejtelmes és varázslatos hangzásvilágot, ami miatt a zeneszerző művei a tolmácsolják legjobban a fülünknek Burton világait. A Wednesday ódon épületekben és titkos termekben, poros könyvek között zajló világa egyszerre humoros és véres, bájos és kegyetlen, akárcsak főhősnője. Wednesday és Tim Burton kollaborációja remekül sikerült, és kiváncsian várjuk az esetleges folytatásokat.