James Bond, Jason Bourne, Johnny English, Austin Powers, őket már mind ismerjük. Titkosügynökök, a titkos hívószóra pedig lelkes olvasók, mozinézők és rajongók ezrei kapják fel a fejüket. Miért? Mert hangosak, szexik, megkapnak minden nőt, megmentik a világot és olyan dolgokat csinálnak, amiket te soha nem fogsz.

Alec Leamas már egy teljesen más karakter. Egy igazi hírszerző a hidegháború idejéből. Alec John le Carré angol író harmadik, és legsikeresebb regényének, az A kém, aki bejött a hidegről, című könyvének főszereplője. Le Carré-hoz hasonlóan Leamas is az angol titkosszolgálat ügynöke. A szolgálatot a regényben egyszerűen Körönd néven emlegetik. A valóságban le Carré az 1950-es évektől kezdve egészen 1964-ig állt az MI5, majd az MI6 alkalmazásában. Harmadik regénye megjelenése után pedig fő állású író lett. A kémregények műfaja megteremtőjeként szoktak rá hivatkozni, az általa megírt történetek sosem valós eseményeket dolgoznak fel, azonban így is sok szakértő állította korábban, hogy regényei igaz eseményeket dolgoznak fel.

Így történt ez A kém, aki bejött a hidegről esetében is. Le Carré, aki akkor még titkosszolgálati alkalmazásban állt, nem egyszer cáfolta nagy közönség előtt, hogy a történetnek bármi köze is lehet a valósághoz.

A regény megjelenése után szinte rögtön bestseller lett, a forgatókönyv-készítés jogait pedig már a kézirat alapján megvette Martin Ritt rendező 1963-ban. Végül csak két évvel később, 1965-ben készült el a film, Richard Burton és Clair Bloom főszerepélésével. De ki is ez az Alec Leamas, akinek a bőrébe maga Burton bújt, sokak szerint Oscart érdemlő alakítást nyújtva? Alec nem nagy kutya. Le Carré sem volt az. Nem menti meg a világot és csak egy egyszerű nőt szeret. A regény kezdete előtt kilenc éven keresztül vezeti az MI6 nyugat berlini irodáját, felügyelete alatt tartva a fallal szétválasztott városban mozgó ügynököket.

Rögtön a nyitójelenetben konfliktus bontakozik ki Kelet és Nyugat között, Alec szeme láttára megölnek egy, a falon átjutni próbáló ügynököt. Alec rögtön Londonba utazik, ahol a korábbi és későbbi Le Carré regényekből ismert Kontroll, a Körönd feje már várja. Kontroll magához ragadja az események irányítását, és két cukorral, tej nélkül elfogyasztott tea után Alec-et, a végtelenségig hajszolt, kimerített, de hűséges ügynökét visszaküldi a hidegbe, a nagyobb jó érdekében. A férfi kérdés nélkül teljesíti parancsnokától érkező utasításokat, hogy elkaphassák Kelet-Berlin és a keletnémet kémelhárítás legrettegettebb vezetőjét, Hans-Dieter Mundt-ot, akinek a kezén már több brit ügynök vére szárad.

Alec tehát Kontroll tervét követve leépül. Az ügynökökre nem jellemző, szokatlan igénytelenségbe és alkoholizmusba burkolózva, borotválatlanul próbál a felejtés homályába rejtőzni egy kis könyvtárban dolgozva. Célja, hogy elhitesse a külvilággal, hogy megszakított minden kapcsolatot a Körönddel, így próbál meg közelebb kerülni az őt esetlegesen figyelő keletnémet ügynökökhöz. A csendes kisvárosi napok alatt költözik be életébe A Nő, aki nem egy szőke, Rolls Royce-on érkező bombázó, aki koktélt szürcsölgetve csípi fel ügynökünket egy bárban, mint ahogy ezt kellő mennyiségű Bond film elfogyasztása után várhatnánk egy kémtörténettől. Lis, Elisabeth Gold, egy fiatal, zsidó származású könyvtárosnő, aki ugyanabban a könyvtárban dolgozik, ahol Alec is munkát kap, miután távozik az ügynökségtől. Liz a kommunista párt lelkes tagja, hamar rátalál Alec-re. A férfi próbálja óvni őt és minél kevesebbet elmondani neki múltjáról és jelenéről, de Liz beleszeret, a kint fázó férfi pedig viszonozza érzéseit.

Le Carré fagyos Angliájából, ahol az ember minden sarok mögött figyelő szempárokat sejt, Alec hamar a német elhárítás közelébe kerül. Végig Kontroll és a Körönd parancsainak engedelmeskedik, egy ecsetvonással sem torzítva azt a képet, amit magáról festenie kellett. A keserű, kiégett ügynök portréja ez, aki minden határon átlépve is a hazája érdekeit tartotta szem előtt. Egészen addig, amíg át nem lát a Körönd mesteri tervén és esélyt kap rá, hogy meghozza az egyetlen saját, önálló döntését és visszanyúljon a nőért, akit szeret.

A regény olyan évekbe kalauzol vissza minket, amelyekről csak hallottunk. Olyan korszakba, ahol a szülők, nagyszülők éltek. Mindemellett egy olyan világba enged betekinteni, ahová normális esetben soha senkinek nincs lehetősége. Megmutatja, hogyan mozgatták a szálakat a hatalmak, átlépve egy ember, vagy akár száz halálán is, ha azt kívánta az érdekük.

Ez egy keserű regény. Egy valóságtól megkeseredett író és főhős története. Mint a legtöbb kémregényben, itt is a főhős karaktere viszi el a hátán a történetet. Alec nem azért érdekes, mert nem fogja a golyó, vagy hullanak az ölébe a nők. Tudja, hogy egyik nap ki az ellensége és másik nap ki a barátja. Egy vérbeli profi, egy ember, aki a munkája során folyamatosan az emberek biztonságáért dolgozott. Általa le Carré megmutatja, hogy a színfalak mögötti háborúban szolgáló ügynökök milyenek is voltak igazán.

Ha mindig is érdekeltek a jó krimik, a titkosszolgálatok világa, már ismered az U.N.C.L.E. embereit, kívülről fújod a Bond főcímeket és egy igazi, kliséktől mentes kémtörténetre vágynál, ami még történelmileg akár pontos is lehet, szívből ajánlom le Carré regényeit. A kém, aki bejött a hidegről egy kiváló kezdés lehet, ha pedig tetszett, a Suszter, szabó, baka kém, az Éjszakai műszak vagy A panamai szabó és a belőlük készült filmek is hamisítatlan, kém-élményt adnak. Olvass és nézz le Carré-t. Érdemes!