Sokan nőttünk fel különböző rajzfilmeken, sorozatokon, amelyek valamilyen szinten meghatározták életünket és gondolkodásunkat. Úgy gondolom, hogy fontos az ember életében az, hogy fiatalon egy általa kialakított és szeretett fantázia birodalomban élhessen, hiszen az erős képzelőerő erős szellemre vall. Gyermekként különböző történeteket láttunk, hallottunk, de mindegyikben megtaláltuk a magunk számára a szépet és a tanulságot.

Mára a rajzfilmeket is kategorizálják, mert a történetek fejlődése teret adhatott a különböző műfajok rajzfilmbe öntésére, mint például az akció, a romantika és a horror. A világ tán egyik vezető animációs gyára mára már Japán lett, gondoljunk csak a megannyi animére és CGI történetre, melyek a felkelő nap országából érkeznek Európába és a tengerentúlra. Igaz, hogy ez a műfaj igen erős szubkulturális tábort épített ki magának megjelenése óta, ám sokan így is idegenkednek ettől a bemutatás módtól hallván, hogy a legtöbb ilyen sztori bizony nem gyerekeknek való. Jegyezzük azért meg, hogy az oly sokak által szeretett és dicsőített Disney történetei is festettek elénk egyfajta negatív szemléletmódot, melyet mára már a stúdió igyekszik kiküszöbölni. Erre példát legutóbb a Jégvarázs esetében láthattunk, melynek kritikája ezen a linken olvasható. A japán animék történetei sokrétűségük miatt sokakhoz el tud jutni, és tömérdek nagyon szép és tanulságos történetet találunk köztük, legyen az sorozat, vagy egész estés film.

A megannyi japán stúdió közül eddig egynek sikerült Oscar-díjas alkotást produkálnia és ez a műterem nem volt más, mint a Ghibli Stúdió, melyet a világhírű anime-mester, Miyazaki Hayao alapított. A rendező életművének 30. születésnapja alkalmából a Kritizátor egy poszt-sorozattal szeretné tiszteletét tenni a művész és munkássága előtt, melynek első bejegyzése ez a kisebb történeti áttekintő lesz.

A fáradhatatlan

Miyazaki Hayao 1941. január 5-én született Tokyo-ban, Japánban. Családja elismert és tekintélyt parancsoló volt az országában. Apja, Miyazaki Katsuji a második világháború idején a Miyazaki Airplane nevű gyár igazgatója volt, ahol vadászgépeknek gyártottak kormányműveket. Hayao volt a második négy testvére közül. A háború alatt, amikor még csak három éves volt, családja elmenekült Tokyo-ból Utsunomiya-ba, majd később Kanuma-ba, ahol Katsuji gyára is állt. A jövedelmező vállalkozásnak hála Miyazaki-ék kényelmesen élhettek itt, ám a rendező elmondása szerint a 45-ös éjszakai razziák és bombázások mély benyomást hagytak a 4 és fél éves énjében. 1947-ben kezdte meg általános iskolai tanulmányit az Utsunomiya Városi Általános Iskolában. A harmadik osztály befejezése után visszaköltöztek Tokyo-ba, Suginami-kuba, hogy az Omiya Általános Iskolában befejezhesse a 4. osztályt. Az ötödiket az Eifuku Általános Iskolában kezdte, majd elvégzése után felvették az Omiya Középiskolába. Ez idő tájt édesanyja gerincvelő tuberkulózisban szenvedett, és sok időt töltött a kórházban, de 1955-ben otthoni ápolásra hazaengedték.

Korai éveiben Hayao elhatározta, hogy manga szerző szeretne lenni, és rengeteg akkoriban híres alkotó munkáját olvasta Tetsuji Fukushima-tól Soji Yamakawa-n át egészen Osamu Tezuka-ig. Az utóbbi munkássága hagyta a legnagyobb nyomot a fiatal kezdőben. Hatására másolni kezdte az alkotó stílusát, ám rájött, hogy ez gátat szab saját fejlődésének, így korai műveit megsemmisítette. Az animációba a Toyotama Felső-középiskolában szeretett bele, amikor látta a The Tale of White Serpent című történetet. Ekkor határozta el hogy minek is fogja szentelni az életét valójában.

1963-ban elvégezte a Gakushuin Egyetemet politikatudomány és közgazdaságtan szakon. Az egyetem alatt tagja volt az Ifjúsági Irodalom Kutató Klubnak, mivel akkor ez állt legközelebb a képregényekhez. Lediplomázása után ugyanebben az évben már munkába is állhatott a Toei Animation-nél, mint segédművész. Sok akkoriban híres munkához volt köze, mint például az Ali Baba és a negyven rabló, vagy a Gulliver utazásai, melynél megkapta első elismerését. A stúdió igazgatójával, Yasuo Ootsuka-val szoros együttműködésben gyártották a különfélébb rajzfilmeket. Hayao korszakalkotó tehetsége már az elején feltűnt. 1969-ben és 1970-ben kiadták a Magyarországon is kedvelt Csizmás Kandúr című két részes alkotásukat, melynél a fiatal Miyazaki animátorként tevékenykedett.

1971 augusztusában átszerződött a Shin-Ei Animation-hoz, ahol Isao Takahata-val együtt rendezték a Lupin III című alkotásukat. 1974-ben a Zuiyo Eizo nevű stúdiónál  dolgozott, amit később Nippon Animation-ra kereszteltek át. 1979-ben ezt a munkahelyét is elhagyta és a TMS Entertainment-nél kezdett új állást, ahol lehetősége volt elkészíteni saját, első animációs filmjét, a Cagliostro várát. Alkotását az amerikai Disney Stúdióban is bemutatták. 1984. márciusában debütált második nagy filmje a Nauszika – a szél harcosai, amelyben a rendező feltárta rendezői munkásságát, és olyan messzemenő, mély témákat ölel fel, mint az ökológia változása, a pacifizmus és a feminizmus. Ez a mű saját mangáját dolgozza fel. A film sikerének hatására korábbi munkatársaival, Isao Takahata-val és Toshio Suzuki-val együtt megalapították a Ghibli Stúdiót, melynek első filmje a Laputa: Az égi palota volt. A stúdió logóját egy 1988-as alkotásuk lénye inspirálta, a film címe Totoro – A varázserdő titka volt. A kilencvenes években számos nagysikerű alkotást keltettek életre közösen, mint például Porco Rosso (1992) és A vadon hercegnője (1995), mely ugyan csak számos komoly témát ölelt fel a politikától az ökológiáig. Ez a film volt Miyazaki életének fordulópontja, ugyanis kritikai és kasszasikert ért el egész Japánban. 1997-ben megnyerte a legjobb film díját az Akadémián.

2001-ben mutatták be a Chihiro szellemországban című művet, amely szintén kasszasiker lett, és 2003-ban méltán elnyerte Amerikában az Oscar-díjat a Legjobb animációs film kategóriában. A 21. században számos ma is ismert rajfilm került ki a mester kezei közül, mint például A vándorló palota (2004), Ponyo a tengerparti sziklán (2008), valamint a Szél támad (2013).

Az utóbbi műve után a rendező 2013. szeptember 6-án a Velencei Film fesztiválon bejelentette, hogy végleg nyugdíjba vonul. Ezzel lezárta életművét, a korábban (2001-ben) megnyílt Ghibli Mú
zeumban saját életéből láthatnak a látogatók egy nagy kiállítást. Nyugdíjas éveit ma szülőhelye közelében tölti.

A Ghibli Stúdió

1985. júniusában a Nauszika sikerein felbuzdulva indított Miyazaki egy új életet. Többnyire csak Hayao tevékenykedett rendezéssel, de alapítótársa Takahata is munkálkodott pár filmen, legjelentősebb a Szentjánosbogarak sírja, amely egy második világháborús dráma. A stúdió a vágások tekintetében igen konzervatív és szigorú. Amikor a Nauszika című film az USA-ban egy erősen megvágott verzióban került bemutatásra, gyakorlatilag elvesztette a történet az egész lényegét. A stúdió visszatért a „ne vágj” alapelvhez. A szóbeszéd úgy tartja, hogy amikor a Miramax producere feldobta az ötletet, hogy meg kellene vágni A vadon hercegnőjét, hogy eladhatóbb legyen, válaszul a Ghibli producere egy katanát küldött ezzel a szöveggel: „egy vágást se”. Erre azért van szükség, hogy Miyazaki történetei ne lényegülhessenek át. 2008-ban Suzuki Toshio lemondott elnöki posztjáról, helyét Hoshino Koji vette át. A két munkatárs nagy szerepet játszik abban, hogy alkotásaik Amerikában is megjelenjenek. 2001-ben nyitották meg a Ghibli Múzeumot, ahol a rajongók Miyazaki mester életművét követhetik nyomon.

A stúdió a mai napig megállás nélkül dolgozik, hogy elkápráztassa közönségét megindító, drámai és elgondolkodtató történeteivel. Poszt-sorozatunk további részeiben bemutatunk pár animét, megismerhetjük milyen is volt mestereink stílusa, amivel egy egész generáció nevelte fel. Találkozunk jövő héten!