A Totoro után folytatjuk Miyazaki mester műveinek bemutatását. Ahogy haladunk az időben előrébb, láthatjuk, hogy a mester egyre jobban távolodik a gyermekmeséktől és fokozatosan nagyobb hangvétellel szólítja meg a felnőtt korosztályt történetileg és üzenetileg egyaránt. Miyazaki Hayao munkásságának egyik legmeghatározóbb alkotása kerül a mai napon bemutatásra, ez nem más, mint A vadon hercegnője (Mononoke-hime, 1997).

Történet és kidolgozás

Történetünk Ashitaka herceggel kezdődik, aki épp faluját menti meg egy démontól, aki a térséget készül megtámadni. A herceg sikerrel legyőzi a szörnyet, ám halálos sebet kap. Falujának lakói egy vasgolyót találnak a teremtményben amely azt igazolja, hogy Ashitaka-nak útra kell indulnia a messzi nyugatra, hogy az erdő szellemétől kérjen segítséget az átok feloldására. Elér Vasvárosba, ahol Eboshi úrnő tartja fent a rendet és irányítja a hatalmas vaskohó működését. Útja során találkozik az erdő kicsi és nem éppen kicsi lényeivel, valamint San-nal, a titokzatos lánnyal. Ki ő és mi a célja? Feloldozást nyer Ashitaka az átok alól? És ki az a Mononoke hercegnő, akiről beszélnek az emberek?

Eme kérdésekre ad választ A vadon hercegnője, mely egyike Miyazaki mester legfontosabb üzeneteinek a világ felé. A készítők nem távolodtak el a jól megszokott és már bevált elemektől, így például a karakterdesign, ami mára már a védjegyévé vált a Ghibli Stúdiónak maradt olyan formában, amit már elődeinél láthattunk. Említeni sem kell, hogy az ábrázolás ennél a műnél is kifinomult és igényes. A Totoro-nál leírtam, hogy mennyire részletekbe menő a bemutatása a különféle elemeknek és itt is ez a helyzet. Minden mozgás és cselekvés szerves részét alkotja a történetnek és láthatjuk, hogy a legapróbb részletek sem felejtődtek el. De milyen formában tálalja a rendező elénk egyedi történetét?

Mint azt már a bevezetőben írtam, a mester ezúttal a felnőtt korosztályt célozza meg üzenetével. Ez nem csak a konklúziók komolyságánál, vagy a karakterek sokszínűségénél látszódik, hanem magánál az ábrázolásmódnál is. A szerző ebben az esetben vegyíti a realista és a naturalista vonásokat, amelyek hiteles ábrázolása miatt viszi közelebb a történetet a nézőjéhez, ugyanakkor helyenként visszataszítóan erős vonásokkal operál. A vér és a lehulló végtagok erősítik meg a mű komolyságát és felvezetik jellemzőjét az effajta kendőzetlen bemutatás segítségével.  A naturalizmus ezekben az elemekben kel életre. A realista vonások, mint azt más műnél is láthattuk, a hátterekben, mozgásokban valósulnak meg igazán. A festőien igényes hátterek mellett a filmben szereplő állatok kidolgozása is mesteri szintet kapott. A rajzfilm érzetet gyakorlatilag teljesen elfeledtetik velünk, ugyanis a környezet, valamint az azzal párosuló mozgások tökéletes összhangban vannak, így keltve reális hatást. Az animáció természetességének érdeme, hogy a fizikai dolgok pontosan vannak ábrázolva, emellett a zene, mely a leghangulatosabb minden eddigi mű közül a natúra közelségnek érzetét és békéjét közvetíti, remekül illeszkedve akár nyugodt, vagy akár akciódús közegbe egyaránt. Ezek és még megannyi elem írható a pozitív oldalra a történet felvázolása terén. Ám hogy is rajzolódik a sztori nézője elé?

Már a mű elején egy konfliktushelyzetbe kerülünk. Bemutatásra kerül a szellemvilág és az emberek világának ellentéte, mely az alkotás végéig nyomon követhető. A vadon hercegnőjében a hatalmas állatok jelképezik a szellemvilágot és annak kézzelfogható, materializálódott lényeit, hogy a környezet még érthetőbb legyen. Miyazaki legtöbb filmjében a spiritualitás kap szerepet az ember léte mellett és esetünkben (a Totoro-val ellentétben) egy külön történetszál kíséri végig a természetfeletti létét. Ábrázolás tekintetében ősi japán mitológiai elemeket jelenít meg, és mesterien vetíti rá a mai világra. Ez az elem remek felvezetőt szolgáltat arra, hogy bemutassa a fő témát, amely köré az egész történet összpontosul, ez pedig nem más mint az ember és a természet mára már ellentétes kapcsolata, fokozatos eltávolodása egymástól. Egyedi szimbolikával vázolja fel világunk és környezetünk látható szembenállását. Ez a rivalizáció egy ponton fordulatot vesz és rávilágít arra, hogy mi emberek nemcsak a vadonnal harcolunk a megélhetésért, hanem ezen cél érdekében még egymással is. A Mononoke-hime történetében középkori elemek segítségével mutatja be a mai globális világ kezdetét emlékeztetve arra, hogy civilizációnk honnan fejlődött fel idáig és hogy kinek is köszönhetjük mindezt. A fenntartandó harmónia érdekében mi emberek vagyunk azok, akiknek változniuk kell.

A mester üzenete

A Mononoke-hime igyekszik rávilágítani arra, hogy mennyi mindent kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy a természet és az ember harmóniában éljen. Felnőtt mese lévén ehhez mérten mély kérdéseket támaszt nézője felé. Elgondolkodtat, hogy vajon mi emberek mi mindent fogunk még körülöttünk leigázni a saját céljaink érdekében? És az ezzel járó gazdagság mennyire vakít majd el minket? Hibáink közé tartozik, hogy ha már nincs mit elvennünk a környezetünktől, akkor azt egymástól vesszük el, ilyen az emberi természet. Hiszen mindenki túl akar élni, de miért nem tesszük ezt közös erővel? A globalizáció hatására mára már teljesen elfelejtettük, honnan származunk mi emberek? Történetünkben San karaktere az akit életünkben keresni kell, vagyis a köteléket a két univerzum között. Miyazaki mester 1997-ben hívta fel figyelmünket, hogy a változás szükségszerű. Talán még nem késő.

Folytatása következik!