A beszéd egy elképesztően fantáziadús és szokatlan színfolt a vígjáték-dömpingben, ami semmilyen más komédiához nem hasonlítható. Ennek fő oka az eredeti poénjai és az ezekhez alkalmazott szokatlan eszközök tárháza, amelyekből mind a képi világot illetően, mind monológjait és párbeszédeit tekintve rengeteget bevet. Ezt pedig idén Cannes-ban is díjazták.

Laurent Tirard filmje rögtön az első pillanattól megdöbbenti a nézőt nyitányával, ami egy kendőzetlen kiszólás a közönségnek – a főszereplő, Adrien (Benjaimn Lavernhe – Eszeveszett esküvő, Szerelem második látásra, Pajzán kíváncsiság) olvassa fel a szereplők, a rendező és a zeneszerző nevét, öltönyben, egy vörös függöny előtt, igazi régi vágású stílusban. Az ehhez hasonló elemeket pedig elejétől a végéig megtartja a film, anélkül, hogy a humora bármely ponton ellaposodna. A beszéd

szokatlan eredetiséggel van megtöltve, csupa kikacsintással és iróniával.

De nehogy az erőltetett, kínos kikacsintó „humorra” gondoljunk: elképesztően kreatív gegekkel van tarkítva a film, hogy a hatásuktól köpni-nyelni ne tudjunk.

A film puszta alapsztorija önmagában semmi különöset nem rejt magában. Klasszikusan olyan, amire első olvasatra azt mondjuk: ebből bármi lehet, nagyon rossz, felejthető, vagy nagyon jó film – kizárólag a kivitelezésen múlik. Adriennel épp 38 napja közölte a barátnője, hogy szünetet kér. Adrien ennyi ideje nem hallott élete szerelméről, így végül rászánja magát, hogy üzenetet írjon neki. Miközben a választ várja minden idegszálával, épp egy családi vacsorán ül, amit a háta közepére se kíván. És egyszer csak bekövetkezik a katasztrófa: Adrien jövőbeli sógora felkéri, hogy mondjon beszédet az esküvőn. Adrien viszont gyűlöli az esküvőket (különösen a vonatozást), a nyilvános szerepléstől retteg, így az unalma és az üzenetre való kínzó várakozása egy csapásra pánikká változik.

A film annak „fizikai valóságában” szinte elejétől a végéig mindössze egy asztal körül zajlik.

Ez persze önmagában még nem lenne újító. Ezt tette zseniálisan az abszurd alaptörténetet felvonultató és szintén francia Hogyan nevezzelek?, a Paolo Genovese rendezte olasz alkotás, az A hely, vagy az azóta kínosan sok (köztük egy magyar) feldolgozást megért Teljesen idegenek. Ezeknek a „vacsorafilmeknek” az esszenciája, hogy kellően izgalmasak legyenek a karakterek és a szituációk ahhoz, hogy a film teljes hossza alatt pusztán egy térben zajló film mégse válhasson unalmassá. A beszéd szintén nem működhetne a jól kidolgozott szereplők nélkül, akiket remek színészek alakítanak. Az említett három példa is ínycsiklandozó az abszurd dramedyk felhozatalában, A beszéd pedig büszkén csatlakozhat a klubba – azzal a különbséggel, hogy Laurent Tirard filmje színtiszta vígjáték. Valamint hogy bár fizikailag egy asztal körül vagyunk mindvégig, ez így mégsem teljesen igaz.

Ugyanis Adrien képzelgései, agyszüleményei, asszociációi, visszaemlékezési azok, amikben valójában benne vagyunk – ezek pedig elvisznek minket emlékeibe is, amik javarészt a családi asztaltól igencsak távol esnek. Adrien, bár nem tartozik az egyértelműen szerethető főszereplők közé, mégis szimpatizálunk vele, mert nem csak egy hagyományos értelemben vett E/1-es elbeszélő. A beszéd lényegében Adrien saját gondolatainak kivetülése, érzései, viszonyulása a családjához, barátaihoz, a szerelemhez, az egész világhoz. Ebbe csöppenünk bele mi is, amint elkezdődik a film, egészen annak utolsó pillanatáig.

A rettegett esküvői beszéd különféle lehetséges kimeneteleit is Adrien vízióiból ismerjük meg, a lehető legszürreálisabb, legabszurdabb lehetőségek képében.

A beszéd tehát nem csak azt mutatja meg, hogy mi történik most vagy történt a múltban, de opciókat látunk arra is, hogy különböző döntések esetén milyen végkifejletekkel számolhatnánk. Mármint persze elméleti szinten, aminek színtere Adrien belső világa. Ezen keresztül ismerjük meg azt, hogy milyennek gondolja Adrien magát, hogy milyen akar lenni, és mi az a rengeteg elfojtott érzés, amit családtagjai iránt érez, és amit mindig is a tudtukra szeretett volna hozni – de a békesség érdekében inkább elnyomta azokat.  

A film ezen sajátos történetmesélési választása miatt mindenkit Adrienen keresztül ismerünk meg. A barátnője jelen sincs a családi vacsorán, ezért róla kizárólag a férfi emlékeiből, gondolataiból áll össze a kép. Betekintést nyerünk a szakításuk pillanatába és közös emlékeikbe, de az ilyen, a valóságba beékelt kiegészítésekből tudunk meg bővebb információkat Adrien családjáról is. Látjuk például, hogy Adrien családtagjai között formális, őszintétlen a viszony. Apja 77-edszer is elmeséli ugyanazt a történetet, mint mindig, mégse szól érte senki, ahogyan Adrien sógorának mindenkit idegesítő okoskodását sem állítják le. Mivel ez a dolgok rendje, minden családi vacsora így zajlik. Látjuk azt is, hogy Adrien és nővére viszonya már évek óta csak szimbolikus, üres, láthatóan hosszú ideje nincsen mély kapcsolatuk vagy valódi érdeklődés a másik felé – holott nem volt ez mindig így.

De hol is siklott ennyire félre minden?

Teszi fel Adrien a kérdést magának, és amolyan „utazás a koponyám körül” jelleggel igyekszik meg is válaszolni e kérdéseket – szintén mindössze saját magának, a békesség talaján maradva. Vagy talán éppen a gyűlölt beszédfelkérés lesz az, ami változást hoz?

A beszéd maradandó, különleges alkotás, amelyet nem csak a marketing kedvéért hívnak a 2020-as Cannes meglepetésvígjátékának. Az olykor színházra hajazó elemek, brechti kiszólások, és persze Adrien gondolatvilágának frappáns vizuális megjelenítései olyan egyveleget alkotnak, amit vétek lenne kihagyni. Méltatlanul kevés hype van a film körül, ami nagy-nagy keserűségemre általában jellemző a rejtett francia vígjátékgyöngyszemekre (bezzeg a gyártósorról érkező amcsi sablonvígjátékok hirdetéseivel mindig tele van minden létező online és offline platform). De ha csak egy ember is e cikk hatására megnézi A beszédet, a keserűségem kissé alábbhagy majd. Ígérem, megéri.

A filmet a X. Mozinet Filmnapokon láttuk.

Szeretnénk jobban megismerni olvasóinkat, ezért kérünk Titeket, hogy az alábbi kérdőívre adott válaszaitokkal segítsétek további munkánkat. A kitöltés névtelenül zajlik és mindössze néhány percet vesz igénybe. Köszönjük, hogy időt szánsz rá!