Már nyolc éves hagyomány a szerkesztőségben, hogy visszatekintünk az előző évre és egy cikkben többen megmutatjuk, hogy kinek mi volt a tavalyi kedvence. Kezdetben főleg a filmekre fókuszáltunk ezekben a listákban, de ahogy szaporodtak és erőre kaptak a rovatok, úgy jöttek be a sorozatok, a könyvek és a videojátékok. Hatalmas öröm azonban, hogy a tavalyi évtől a társasjátékok is megjelentek nálunk, így idén már olyan szerkesztőségi tagot is találtok, akinek pár társas is ott csücsül a favoritjai között. Összességében azonban elmondható, hogy filmes fronton nem volt olyan nagyon kiemelkedő a 2024-es év, de ennek ellenére most megmutatjuk, hogy milyen alkotásokat fogyasztottunk tavaly. Zárásul pedig szeretném megköszönni mindenkinek, hogy olvasott, hallgatott és követ minket, ugyanis tíz éve már értetek, nektek blogolunk.

Aerons

Legjobb filmek

Dűne: Második rész
Denis Villeneuve alkotása kétségtelenül az eddigi legjobb Dűne-adaptáció. Kellően grandiózus, a zenei aláfestést és a színészek teljesítményét sem érheti kritika (még a mellékszerepekben is A-listás sztárok tűnnek fel). A kanadai rendező korunk A Gyűrűk Ura- élményét hozta el nekünk. Bár a film nem könnyed darab, mégis azt a bizonyos nagybetűs moziélményt kínálta a nézők számára.

Beetlejuice Beetlejuice
Tim Burton karrierje a 2010-es évektől kezdve hullámvölgybe került, azonban a Beetlejuice Beetlejuice-szal a mester bebizonyította, hogy még mindig van helye a modern Hollywoodban. Legújabb rendezése nem azok közé a folytatások közé tartozik, amelyek csupán az első film sikerét próbálják megismételni – mindezt úgy, hogy mindenből többet, nagyobbat és látványosabbat kínálnak –, miközben egy alibi történetet gyártanak hozzá, amely tele van narratív lyukakkal és logikátlanságokkal. A Beetlejuice Beetlejuice azon folytatások táborát erősíti, amelyeknek van értelmük: méltó az elődhöz, sőt, képes azt felülmúlni is. Szóval, kedves hollywoodi stúdióvezetők, lehet jegyzetelni és tanulni Tim Burtontől!

Legjobb sorozatok

A sógun
A sógun az elmúlt évek egyik legjobb sorozatélményét kínálta. A készítők magával ragadó,
látványos világot teremtettek, lebilincselő történettel és karakterívekkel. Azok, akik adnak egy esélyt A sógunnak, egy gyönyörűen kivitelezett utazáson vehetnek részt. Képet kaphatnak a japán kultúráról és történelemről, miközben a sorozat mesterien ötvözi az intrika, a humor, a romantika és az akció (bár kevés, de látványos harcok) elemeit. Bár a lezárás nem mondható tipikus sorozatfinálénak, és sokakban hiányérzetet kelthet a vége, A sógun idővel a legnagyobb sorozatok között foglalhat majd helyet, a tökéletesen megkomponált története és karakterei miatt.

Pingvin
A 2022-ben bemutatott Batman című film egy velejéig romlott, és sötét Gotham világát tárta elénk, ahol a gyengéket a város romlottsága elemészti. Ezt a sötétséget vitte tovább az idén bemutatott Pingvin, amely Batman egyik legikonikusabb gonosztevőjének felemelkedését mutatta be. A zseniálisan megírt karakterek mellett a széria egyszerre idézi meg a képregényes mivoltát, és tiszteleg olyan kultikus alkotások előtt, mint a Maffiózók. Nem csoda tehát, hogy az év egyik – ha nem a – legjobb sorozatává vált.

Legjobb játékok

Indiana Jones and The Great Circle
Hosszú idő óta az Indiana Jones and The Great Circle az egyik legjobb dolog, ami az Indiana
Jones-franchise-zal történt. A Bethesda gondozásában megjelent játék története és
történetvezetése kiválóan hozza az Indy-filmek hangulatát. A karakterek többsége érdekes és szórakoztató, ráadásul talán a széria legjobb főgonoszát láthattuk a játékban. A helyszínek változatosak és gyönyörűek, az átvezetők igényesen kidolgozottak. A rejtvények kellően megdolgoztatják az agyat a többórás végigjátszás során. Bár elsőre szokatlan lehet a belső nézetes megoldás, hamar megszokható. Egyedül a harcrendszer és az ellenfelek mesterséges intelligenciája hagy némi kívánnivalót maga után, de még így is sok mai játék megirigyelhetné az összhatást.

Age of Mythology: Retold
Az Age of Mythology: Retold méltó újra kiadása lett az eredeti 2002-es játéknak. Gyönyörűen
felújított látványvilággal várja a játékosokat, miközben az újítások szervesen illeszkednek az
alapjáték mechanikájába. Ennek köszönhetően megőrzi az eredeti esszenciáját, miközben modernizálja azt. A Retold az a fajta minőségi felújítás, amilyennek a Warcraft III Reforged-nak kellett volna lennie. Akik egy gyönyörű és élvezetes, rengeteg taktikát igénylő stratégiai játékra vágynak, vagy csak nosztalgiázni szeretnének a mitológiai ütközetek világában, mindenképp szerezzenek be egy példányt!

Kolev Ádám

Megint eltelt egy év. Úgyhogy ismét lehet vagy legalábbis nem árt, hogy az ember összegzi, hogy miket is látott vagy hallott vagy éppenséggel olvasott ebben az esztendőben. Bevallom ilyenkor sokszor bajban vagyok, mivel nem feltétlenül mindig emlékszem arra az adott alkotás az idei évben jelent-e meg. Pláne hogyha az még az év elején jött. Mindenesetre mutatok pár alkotást amelyek valamilyen oknál fogva tavaly tetszettek nekem. A 2024-es év inkább sorozatok terén volt erős, amiből feltehetően én is azokat fogom most kiemelni, amiket mindenki. Vagyis, A sógun, amiből speciel már az eredeti könyvet is olvasom, a Fallout és a Pingvin. De speciel nekem a Star Wars-os animációs sorozatok, vagyis a The Bad Batch és a Tales of the Empire is tetszettek. Meg a Senna sorozat is érdekes volt.

Filmek terén egyértelműen A majmok bolygója: A birodalom, az Alien: Romulus és a Deadpool & Rozsomák volt az, ami velem maradt. Meg persze a Dűne: Második része. De speciel nekem valamiért a Godzilla x Kong: Az új birodalom is nagyon bejött. Vagy legalábbis jól tudtam szórakozni rajta. Meg így év végére a Sonic, a sündisznó 3 is. Illetve a Transformers One és az Amy Whinehouse-ról szóló életrajzi film se volt rossz.

Könyvek terén meg…. nos nem állítom, hogy nem olvastam idén jó könyveket. Bár nem feltétlenül lett belőlük végül cikk is. Viszont sajnos azt kell mondjam, hogy idén könyvek terén inkább csalódások és borzalmas élmények jutottak nagyrészt. Ha mindenképpen mondanom kéne valamit, akkor azok sem idén megjelent alkotások, de az Alien: Isolation könyv és Farkas Bíborka keltás könyve az, amit kiemelnék. Meg persze A sógun. Illetve még valami, amiből a közeljövőben lesz is majd egy cikk.

Kondi_HUN

Sokat kellett kutakodnom, hogy melyek azok az emlékezetes filmek és sorozatok, amelyeket szívesen idéznék fel ebben az összegző cikkben. Noha nem azért, mert nem termett babér a filmes és sorozatos világban, hanem főképp azért, mert számomra a 2024-es év sajnos nem úgy alakult, hogy sok új filmet és sorozatot tekinthettem volna meg. Mindazonáltal pár emlékezetes darab így is maradt, melyeket szívesen sorolok fel a listámban.

Filmek

Deadpool & Rozsomák
Számomra vitathatatlanul a legjobb Deadpool film lett a trilógiában. Ryan Reynolds és Hugh Jackman párosa a képernyőn valami eszméletlent robbant, nem csoda, hogy annyi mém és emlékezetes pillanat maradt meg a nézők számára a filmből. Az elvárt odamondogatós poénok és emlékezetes cameo szerepek mellett a film látványos, izgalmas és rendkívül humoros. Habár a történet kicsit kusza és épp csak azért van, hogy keretet adjon a filmnek, mindenképp remek szórakozás és többször is újranézhető.

Kettes számú esküdt
Clint Eastwood krimi-thrillere hozza az elvártat. A film kellően komoly hangulatú, és nagyon jól felépített. A filmben lévő fordulatok, a megfelelő helyen és időben rántják le a leplet a valódi történésekből, amelyek nem zárulnak le végérvényesen a néző előtt, hanem ránk bízza, milyen véget adunk a sztorinak. A film Eastwoodhoz mérten földhözragadt és erősen elgondolkodtató, kissé a 12 dühös ember című film újraforgatásának érzetét adja. Egy izgalmas és érdekes sztori ismét az amerikai igazságszolgáltatásról és egy elhallgatott tett által kiváltott érzelmi nyomásról, emészthető játékidővel.

A popzene legjobb éjszakája
Bao Nguyen rendező 2024-es egész estés dokumentumfilmjében lerántja a leplet arról az éjszakáról, amikor a világ legnagyobb hírességei egy emberként állnak ki Afrikáért, az ott dúló háborúk, éhezés és nyomor ellen. A film a We Are the World című ikonikus kooperációs dal felvételének kulisszái mögé ad betekintést. A filmben interjút ad többek között Lionel Richie, Quincy Jones, Bruce Springsteen, Cyndi Lauper és Kenny Loggins. A felsorolt személyek mindegyike részt vett a dal felvételénél, és saját szavukkal mesélik el, milyen volt átélni azt a kemény, de mégis csodálatos éjszakát. Egy zseniálisan felépített dokumentumfilm tele emlékezetes jelenettel és ikonikus zenével, méltó emléket állítva azokért a közreműködő sztárokért is, akik ma már nem lehetnek velünk: Michael Jackson, Ray Charles vagy Tina Turner.

Bad Boys: Mindent vagy többet
Habár a Bad Boys filmek 2024-es negyedik része nem emelkedik ki feltűnően elődei közül, tény, hogy jól szórakoztam rajta. A kiöregedő zsarupáros Martin Lawrence és Will Smith ismét szembenéz a korral és a rossz fiúkkal egy látványos és izgalmas akciófilmben. A film leginkább technikailag fogott meg a sokszor használt, de korántsem túlerőltetett testkamerás felvételekkel és dinamikusan felépített jelenetekkel. A történet illik egy nem túl agyonbonyolított akciófilmes zsánerhez. Filmes listám utolsó darabja talán nem mondható az év filmjének, mégis szórakoztató, látványos és technikailag jól kivitelezett a számomra.

Sorozatok

A sógun
James Clavell író 1975-ös regényének sorozat adaptációja nem az első, amely ezt a történetet feldolgozza. Jerry London rendezése alatt már készült egy minisorozat 1980-ban, Richard Chamberlain főszereplésével. A 2024-es verziót egyesek a japán Game of Thrones-ként is emlegették, jogtalanul persze, mert semmilyen szinten nem hasonlítható a kettő egymáshoz. Habár az alapanyagot egyelőre nem ismerem, A sógun minden tekintetben egy kiemelkedő sorozat, remekül hozza egy tető a távol-keleti japán és a nyugat-európai kultúrát, zseniális színészi játékkal. Hiroyuki Sanada talán elmondhatja magáról, hogy ő a legmegbecsültebb keleti színész nyugaton. A kimért és nem túlpörgött történet egy remek feldolgozása Clavell regényének, feszült jelenetekkel és tökéletes történelmi hűséggel.

A 3-test-probléma
Liu Ce-hszin azonos című regénye a Trónok harca kreátorait is megihlette. David Benioff és D. B. Weiss alkotói munkája alól került felszínre a Netflixen A 3-test-probléma, amely egy rendkívül látványos és elgondolkodtató sorozat lett. A széria első évada nem rágja a néző szájába a feldolgozott körülményeket és megértése is kihívás lehet olyanok számára, mint jómagam, aki igen felületes természettudományi ismeretekkel rendelkezik. A forgatókönyv felépítése azonban mindig kíváncsivá teszi a nézőt és odaszögezi az események elé. A következő évadra várva mindenképp érdemes ismét végigpörgetni a részeket, hogy megfelelően képben legyünk, mert a sorozat nem fogja a kezünk túlságosan.

Paraziták: A szürkeség
Hitoshi Iwaaki Parasyte című mangájának élőszereplős feldolgozása idén felkerült a Netflixre, mégpedig a szöuli Climax Studio által. Habár a dél-koreai live-action adaptáció elég mérsékelten látványos CGI elemekkel operál, de Iwaaki történetének japán eseményeit emeli globális szintre azzal, hogy egy új területen mutatja be az idegen paraziták invázióját. Műfajilag távol áll a horror zsánerétől, de alkalmaz testhorrori és slasher elemeket is, jól elültetett fordulatokkal és jól megírt karakterekkel. A Paraziták: A szürkeség, is egy mindenképp említésre méltó sorozat lett 2024-ben.

katonaanita

Idén közel sem sikerült annyi könyvet olvasnom, amennyit szerettem volna. Évről évre csak gyűlnek a lista tételei, amikben szeretnék elmerülni. Arról a listáról meg ne is beszéljünk, amiket megvettem, és még nem sikerült kézbe vennem. Így év elején, mindig elhatározom magam, hogy na, majd idén már csak azt veszem meg, amit el is olvasok. Aztán ez tart úgy január közepéig… Ettől függetlenül nehezen, de sikerült egy top 3-at összeválogatni a tavalyi év olvasmány élményeiből. A listám pedig a következő:

Chris Carter: Robert Hunter-krimik
Igaz, még csak az első két részt, illetve a rövidke, mindössze nyolcvan oldalas kis előzmény kötetet olvastam – ráadásul a második rész utolsó hatvan oldalát már idén fejeztem be –, mégis azt kell mondanom, ez sorozatként a top 1. Még van jó pár – szám szerint még kilenc – kötete, január végén pedig érkezik az új rész, de már most imádom. Egy igazi véres krimi, amiben egyáltalán nem unalmasak a nyomozók sem, legalábbis egyelőre.

Rebecca Yarros: Negyedik szárny
Nem volt egyszerű választás a dobogó második helyezettje. Sok jó krimit olvastam, de nem szeretnék ugyanolyanokat a listámba tenni, mégis csak fő a változatosság, így esett a fantasy-ra a választásom. Alapvetően nem vagyok oda a military fantasy-ért, ezt mégis pillanatok alatt végig tudtam olvasni, aztán alig győztem kivárni a folytatást. Amit sajnos azóta sem olvastam el, pedig már a harmadik rész is lassan megjelenik.

Borsa Brown: A végzet
Igaz, ez a könyv nem illik a profilba, de mint már említettem, szerettem volna változatosan, mindenkinek kedvére valót adni. Így került képbe a romantikusabb, mégis katonaságról szóló történet. Meg hát az sem utolsó szempont, hogy magyar szerző munkája. Pedig először más romantikus könyv jutott volna eszembe, de semmiképpen nem szeretettem volna a haza alkotókat sem kihagyni a listából.

Lord_Tiru

Bár 2024 nem volt számomra a legerősebb új szórakoztatóipari termékek fogyasztásában, mert míg a játékipar felhozatalának többsége idén nem tudott meghatni, addig filmekre és sorozatokra kevesebb időt is tudok/kívánok szánni. Könyvekből pedig csak klasszikusokat olvastam az idén, semmi újat. Ettől függetlenül persze ebben az évben is voltak dolgok,amik meghatározóak, de legalábbis emlékezetese voltak számomra.

Cyberpunk 2077 (2.1-2.2 Update)
Elsőként „hazai” példát hozva, a játékok világából hozok egy példát és mindjárt csalni is fogok…pereljetek be. De számomra 2024-ben – még mindig – a Cyberpunk 2077 volt a legmeghatározóbb játék. A játék, amit eleinte nem is kedveltem, mert nem hozta azt a hangulatot, amit az asztali szerepjáték nagy rajongójaként vártam tőle. De szerencsére a CDPR nem engedte, hogy a csorba kiköszörületlen maradjon és immáron több, mint négy éve, folyamatosan kalapálja a Mike Pondsmith világán alapuló játékát. 2023 decemberben dobták ki a 2.1, majd pár hete a 2.2 updatet, amik ha nem is írják úgy újra a játékot, mint az 1.5-1.6, de hozzáad annyit a játékhoz, ami más stúdióknál fizetős DLC kategória lenne. Éppen ezért, csalás, vagy sem, az én kedvencem 2024-ben a Cyberpunk 2077 volt, amit éppen most kezdtem el hatodjára. Ja, volt idén egy podcast is a témában. Hallgassátok meg, ha eddig még nem tettétek meg. Corpos rule!

A sógun
Oké, meglep ez valakit? A James Clavell regénye alapján készült sorozatról ódákat zengtem a cikkben és a szamurájfilmekről szóló Kritikus Töri adásban is. Nem nagyon van hova csépelni a szót, A sógun az egyik, ha nem a legjobb dolog, ami a történelmi ihletésű filmgyártással történt, nagyon-nagyon hosszú ideje. De meg merem kockáztatni, hogy az egyik legjobb dolog, ami Hollywoodban történt az elmúlt években. Ilyen az, amikor a készítők tisztelettel, alázattal és valódi motivációval nyúlnak egy alapanyaghoz és a feldolgozott történelemhez is. Tanítani kellene és tanulnia is kellene belőle a stúdióknak. Csaknem tökéletes alkotás – a rendezés, a díszletek, a jelmezek, az operatőri munka, az effektek, és persze a színészi játék is mind a helyén van. Szanada Hirojukinál tökéletesebb Josi Toranagát pedig keresve sem lehetett volna találni. De ő kábé mindig, mindenre garancia.

For All Mankind 4. évad
Itt is csalok egy kicsit, de kit érdekel, nem? A For All Mankind negyedik évada ugyan 2023 decemberében indult, de 2024 januárjában ért véget, így a szememben technikailag ehhez az évhez tartozik. És így van lehetőségem itt is megemlékezni róla, hiszen az első évad óta nagy rajongója vagyok a sorozatnak. Imádom a sci-fit, az űrkutatást és az alternatív történelmi sztorikat, a For All Mankind pedig minden ilyen igényemet kielégíti. A legutolsó évadban a napjainkban is nagyon sokat pedzegetett marsi kolonizáció kérdésével foglalkoznak, természetesen a valódi történelmünk erősen elferdített körülményei szerint. Bár a harmadik szezonban kicsit megbicsaklott a széria és átment néha Vad Angyalba, a folytatás visszahozta a sorozat eredeti hangulatát, rengeteg politikai machinációval és tudományos témával. Nézzétek!

Deadpool & Wolverine
2024 nagy meglepetése és kultfilmje szerintem a Deadpool harmadik része, amit a mai napig nem tudom Ryan Reynolds hogyan kulizott ki az ezúttal már Disney irodákban ülő döntéshozóknál. Egyrészt Deadpool karaktere maga, de a film is szembe megy mindennel, amit a Disney képvisel és mostanság csinál – ez egy jó dolog. Másrészt pedig olyan fan service-t hoz össze, ami biztosan nem két fillér volt. De bármit is tett dupla R azért, hogy megvalósulhasson a film, az olümpsziak fogadják kegyükbe érte! A film pörgős, akció dús, véres, tele van poénnal (főleg sötét és altesti, ahogy azt kell) és persze nem fog Oscart nyerni a legjobb forgatókönyvért, de még így is érdekesebb sztorit rittyentettek össze, mint az MCU összességében az utóbbi öt évben. Ja, és persze itt van nekünk a Rozsomákként visszatérő Hugh Jackman is, aki mint mindig, most is zseniális. Két kedvenc Marvel karakteremet pedig ilyen formában együtt látni filmvásznon is – chef’s kiss. Remélem készül egy Deadpool & Spider-Man crossover is, a képregények mintájára.

Gueth Ádám

Rögtön az elején érdemes leszögeznem, hogy a tavalyi esztendő felhozatala komoly kívánnivalókat hagy maga után. Rengeteg, kifejezetten csalódáskeltő alkotás, mint például a Furiosa: Történet a Mad Maxből vagy a Joker 2, valamint teljesen fölösleges, senkinek sem hiányzó darab, mint a Gladiátor II. Nagyjából így írható le az összkép. Ennek ellenére még ebben a gyengébbnek mondható esztendőben is találni olyan műveket, melyek méltóak a figyelemre. A filmeket a magyar premierek szerint állítottam össze.

Filmek

Érdekvédelmi terület
Rengeteg film foglalkozott már a holokauszt borzalmaival, de csak kevésnek sikerült ennyire erős atmoszférával megragadni mindazt, ami a haláltáborokban történt. Jonathan Glazer rendező víziójában a Höss-család mindennapjaiba nyerhetünk betekintést, akiknek villája éppen az auschwitzi létesítmény közvetlen szomszédságában található. A direktor nem mutatja meg a borzalmakat közvetlenül, ám sejtetése is elég ahhoz, hogy felismerjük, miféle szörnyűségek folynak a halálgyárban. Nyomasztó és mélyen elgondolkodtató film az emberi történelem egyik legsötétebb időszakáról.

Polgárháború
Alex Garland ijesztő látomása egy olyan Egyesült Államokat rajzol elénk, amely a híreket és az ország politikai megosztottságát tekintve talán nem is áll olyan messze a valóságtól. Értékelendő a rendező bátorsága, hogy az elnökválasztás évében mert előrukkolni egy ilyen darabbal. Ugyanakkor a film meglehetősen óvatos az okok kibontását illetően és nem kerülünk közelebb ahhoz, miként lehetséges, hogy Texas és Kalifornia állam együttesen váljon ki az Unióból. A Polgárháború azonban bővelkedik emlékezetes jelentekben, amik még sokáig fogják kísérteni nézőjét.

Kék Pelikan
A listára egy magyar animációs dokufilm is felkerült. A rendszerváltás idejének vonatjegy hamisítási balhéit Csáki László humoros és egyedi formában jelenítette meg, egyben zseniális korképet ad a kilencvenes évek magyar valóságáról. Még sok ilyen magyar filmet!

Kettes számú esküdt
A kilencvennégy esztendős Clint Eastwood még mindig elképesztő érzékkel és érzékenységgel nyúlt filmjéhez, mely a tárgyalótermi drámák legjobb hagyományait viszi tovább. Amellett, hogy az idős direktor megidézi a Tizenkét dühös embert, még mindig képes újat mondani arról, milyen hiányosságokkal is küszködik az igazságszolgáltatás, helyesebben szólva jogszolgáltatás.

A fattyú

Nikolaj Arcel tulajdonképpen egy westernt rendezett, ám története az amerikai prérik helyett a XVIII. századi Dániába kalauzolja a nézőt. Egy mindenre elszánt katonaember története, aki elkeseredetten próbálja megszelídíteni a kíméletlen jütlandi mocsárvidéket, miközben ténykedését nem mindenki nézi jó szemmel. Mads Mikkelsen játéka most is alázatos és meggyőző, miközben egy elképesztően erős atmoszférájú, rendkívül erős kosztümös drámát láthatunk. A fattyú egyben a magyar történelmi filmek előtt is példa lehetne. Néha a nagyszabású, epikus történetek helyett a személyes mikrodrámák a legizgalmasabbak.

Sorozatok

Bodkin
Bár említhetném A sógun és a Fallout sorozatot is, inkább egy kevésbe ismert gyöngyszemre szeretném felhívni a figyelmet. A Bodkin egy világvégi ír falu rejtélyes és titokzatos világát tárja fel, egy true crime podcastokat készítő trió segítségével. A kis faluban semmi sem az, aminek látszik és szinte mindenkinek van valami rejtegetni valója. A Bodkint minden sorozatrajongónak ajánlom, de főleg azoknak, akikhez hozzám hasonlóan közel áll a kelta szigetország kultúrája.

Ik4r0s

A múlt év számomra nagyon lapos volt újdonságok terén. Elég sok olyan film kimaradt amit például a többiek szerettek, ezek javarészt azért nem kerültek fel a kedvenceim közé, mert nem jutottam el rájuk moziba és azóta sem pótoltam őket. Nagy átlagban viszont a csalódottság jellemezte a 2024-es termést. Életem egyik legbizarrabb élménye A szer, amit mindennél jobban szeretnék elfelejteni. Csalódásban pedig egyértelműen a Sárkányok háza második évadja dominál, amitől egy elképesztően súlytalan szezont kaptunk. Viszont hála az égnek így is akadtak maradandó élmények, amikből idén remélhetőleg még több lesz.

Film

A majmok bolygója: A birodalom
Számomra egyértelműen a legújabb Majmok bolygója film emelkedik ki az elmúlt éves termésből. Sose felejtem, hogy májusban az ismerősi körben és szinte mindenhol erről a filmről beszéltek, hogy mennyire jó lett. Bár korábban egyetlen ehhez a franchise-hoz kapcsolódó alkotást sem láttam, mégis beültem rá. Teljesen ismeretlenül kicsit idegen volt a világ, de hamar belerázódtam a majmok, eleinte nehezen érthető dialógusaiba. A történet is kellőképp érdekes, de igazán a látvány az, ami kiemeli ezt a filmet. Kizárólag CGI emberszabásúakat látunk, de egyáltalán nem érződött műnek az, ami visszaköszönt a látványról. Önmagában maga a film is fantasztikus, de számomra az tette igazán maradandóvá, hogy édesapámmal nézhettem, ami valószínűleg az első közös mozizásunk volt. Azt még megjegyezném, hogy A majmok bolygója: A birodalom hatására néztem meg a korábbi Caesarhoz kapcsolódó trilógiát, amik szintén zseniálisak.

Sorozatok

Percy Jackson és az olimposziak
Már rögtön az elején kicsit csalnom kell, ugyanis a Disney+ sorozatának három része még 2023-ban jelent meg, a szezon viszont tavaly január végén zárult. Bár már korábban láthattuk, hogy filmek formájában adaptálták Rick Riordan regényét, de ez a történet számomra sorozatként sokkal jobban működött. Már csak azért is, mert itt tényleg iskolás korú színészek alakították az egyes karaktereket, ez pedig hitelesség szempontjából egy hatalmas piros pont. Az pedig, hogy a mitológiai lényeket teljesen hitelesen, valóságosként jelenítették meg, az elképesztő. De igazából főleg a történet volt az, ami magával ragadja a nézőt, amihez a görög mitológia és ezáltal a fantasy közeg egy tökéletes adalék. Nem vagyok benne biztos, de talán jelenleg is zajlik a második évad forgatása, szóval hála Zeusznak nem maradunk Percyék nélkül.

Virsliparti: Utápia

Az év legváratlanabb meglepetése a Prime Video-tól érkezett, akik lényegében egy folytatást készítettek Seth Rogan-ék 2016-os filmjéhez. Bár sokan már azt a filmet se szerették én fantasztikusan szórakoztam azon a sztorin is. Hát még a tavalyi sorozaton! Sejtem hogy sokan most furcsán néztek rám, de az Utápia igenis egy teljesen korrekt hétvégi program. A maga elmebeteg, szokatlan módján egy társadalom felépítéséről szól, mivel az ennivalók sikeresen megölték az összes embert. Az ilyenkor tapasztalható bűnözés, már-már anarchiára hajazó állapotok mellett megjelenik a korrupció és a propaganda is. Mindezt természetesen a kilenc évvel ezelőtti film tálalásában. Valóban nem mindennapi sztori, de nálam pont a részletekben lakozó értékek miatt került fel a listára.

Johnnykiwi42

Filmek

Az űrhajós
Az Adam Sandler által játszott űrhajós kéretlen útitársra talál egy pókszerű lény formájában. Ebből a leírás alapján könnyen lehetett volna valami óriási zagyvaság. Ehhez képest kifejezetten szép, egységes, szerethető és meglepően filozofikus film lett Az űrhajós, ami mind lassú tempójú gondolkodós filmként, mind személyes drámaként remekül működik.

Álmaid hőse
A Nicolas Cage által játszott Paul hirtelen egyre több ember álmában kezd megjelenni. Ebből az érdekes alaphelyzetből kiindulva az Álmaid hőse egy műfajilag nehezen besorolható, egyedi humorú, szürreális élményt ad. Nicolas Cage zseniális alakítása pedig csak hab a tortán.

A vad robot
Az utóbbi évek egyik legkedvesebb és legaranyosabb animációs filmje egy robot és egy kisliba nem mindennapi kapcsolatáról. A sok aranyos karaktert és jó poénokat felvonultató történet igazi nagybetűs Családi Mozi, amit minden korosztály élvezni tud.

Társasjátékok

Hősök, kívül tágasabb
A Hősök, kívül tágasabb egy kooperatív társasjáték, amiben szörnyek bőrébe bújva igyekszünk útját állni a gonosz módon támadó hősöknek. A szörnyek szemszögéből való játék egy aranyos csavar, amit a humoros grafika és hangulatos alkatrészek csak erősítenek. A rengeteg különböző történet pedig szinte megunhatatlanná teszi a játékot.

Harmónia
Gyönyörű társasjáték a Dixit kiadójától, amiben különböző szabályok szerint állatoknak igyekszünk minél több pontot érő életteret kialakítani. A játék pazar külsejéhez gyors és könnyen tanítható játékmenet társul. A kicsit absztrakt, családi játékok kedvelőinek jó szívvel ajánlom.

Szupercsapat!
A Szupercsapat! egy kompetitív, pakliépítős partijáték. Mindenki igyekszik majd a hihetetlen változatos lapokból a lehető legjobb kombinációt összeválogatni a saját paklijába, amit aztán az ellenfél elleni küzdelemben próbálhat ki. Ha pedig ezzel megvagyunk, újabb kis paklifrissítés után jöhet is a következő páros meccs. A végén pedig az egész egy izgalmas, gyors, nagyon szórakoztató bajnoksággá áll össze.

Dr Gonzo

Szegény párák
Ahogyan tavaly Ari Asternek az Amitől félünk, úgy Lanthimosznak eddigi legnagyobb filmes vállalkozása ez a szürreális mese, amiben legmarkánsabban fejeződnek ki a görög direktor jellegzetes kézjegyei. Lanthimosz a köbön. A film magában is bizarr története, mely egy öngyilkos, terhes asszonyról szól, akibe egy jól láthatóan őrült tudós a saját gyermekének agyát ülteti, hogy feltámassza; a zavarba ejtő, sokkoló, jelenetek, a rendezőre jellemző abszurd humorral alaposan megfűszerezve; a festményszerű hátterekkel, századeleji európai miliővel és eklektikus építészettel bíró (a Budapesten forgott filmben forma és tartalom tökéletesen összetartozik), erősen steampunkos látványvilág; tehát ezek együtt egy semmivel össze nem hasonlítható, imádnivalóan furcsa egyveleget alkotnak. És persze a film gyöngyszeme Emma Stone, aki all in-t mondva, magától értetődő módon kapta meg a legjobb női főszereplőnek járó Oscart.

Challengers
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan filmeket tekinthettem meg, és írhattam róluk idén, melyekről könnyű szívvel tudok pozitív dolgokat mesélni. Ez így van korunk legérzékibb rendezőjének, Luca Guadagnino-nak legújabb filmjével, a Challengers-szel is. Guadagnino filmjei nem a szokványos, habkönnyű amerikai romantikus komédiák. Az ő romantikus filmjei egyrészt drámák, másrészt karaktereit, és kifejezetten azok kapcsolatait olyan együttérzéssel, olyan őszintén, és nem utolsósorban olyan finom erotikával ábrázolja, hogy a lélekbúvár-filmek kedvelői mind a tíz ujjukat megnyalják utána. A Challengers csak a felszínen sportfilm, valójában a tenisz csak a főszereplőink szerelmi háromszögének ad afféle szimbolikus, vizuális mankót. Az ő összefonódó, majd szétváló, lüktető és hullámzó dinamikájuk adja a film lelkét.

A szer
Távolról sem vagyok a testhorrorok kedvelője, ami azt illeti, a legtöbbtől viszolygok is. De Coraline Fargeatnak a zsánerhez képest hatalmas publicitást kapó mozija mondanivalóban és értelmezési lehetőségekben annyira gazdag, hogy még a néha felbukkanó förtelmek sem ronthatták el a filmélményt. A Black Mirror legjobb hagyományait továbbvíve rendelkezik egy pazar alapkoncepcióval, melyet jó ritmusérzékkel, patikamérlegen kimérve visz végig, miközben egyszerre gondolkodtat el, sokkol, undorít és néha, egy váratlan pillanatban meg is nevettet. A legtöbbünk talál benne tanulságot a saját életvitelére nézve, aki meg nem, az nagyon szerencsésnek mondhatja magát.

Anora
Sean Bakert a Floridai álom óta nagyon kedvelem, idei filmje pedig legalább olyan jó, mint pályafutásának eddigi csúcspontja. Nem mellékesen Baker Arany Pálmával ünnepelhette az Anora premierjét, a filmvilág legrangosabb díját elnyerni pedig nem kis teljesítmény. A címszereplő Anora Mihejeva egy New York-i orosz szexmunkás, aki munkája során összeakad egy milliárdos orosz oligarcha ifjú porontyával, aki a milliárdos oligarcha-porontyok gondtalan tengerentúli életét éli. A film önmagában egy fergeteges komédia, amely rendezőjének könnyed stílusával tapint rá az amerikai társadalom obszcén osztályhelyzetéből és vagyoni különbségeiből adódó abszurditásokra. Baker filmje Amerika egy jellegzetes mikrokozmoszának hiteles, keserédes bemutatása, rá jellemző módon a médiában alulreprezentált társadalmi csoportok szemszögével a középpontban. Betekintés az amerikai álom díszletei mögé.

Kettes számú esküdt
Egészen elképesztő, amilyen természetességgel Clint Eastwood kilencven év fölött mozog a filmiparban; hát még az, hogy filmje simán lepipálja az éves filmtermés jelentős százalékát. A tárgyalótermi dráma önmagában az egyik kedvenc alműfajom, a thrillereket még jobban szeretem, ha valaki ezeket ötvözi egymással, az már fél sikerként elkönyvelhető. A Kettes számú esküdt pattanásig feszült hangulatú, izgalmas kérdéseket feszegető, gondolkodásra és morális önvizsgálatra késztető alkotás, ami képes két óráig a tévé elé szegezni. Univerzális érvényű film, témája és sallangmentessége miatt az elmúlt nyolcvan évben akármikor elkészülhetett volna.

Gaax

Better Man: Robbie Williams
A legnagyobb showman rendezőjétől várható volt, hogy ezúttal sem fog minket cserben hagyni, és a megérzésem természetesen bejött. A Better Man egy igazi audiovizuális csemege volt a 2024-es év egyik utolsó mozijaként, ami a majommá változtatott Robbie Williams-szel alaposan felkavarta a zenés biopic műfajt, legalábbis a Rocketman óta nem igazán lehetett találkozni olyan darabbal, ami a rengeteg dollár bezsebelése mellett még filmművészeti értéket is szeretett volna közvetíteni a nézők felé.

Sonic: A sündisznó 3
A Sonic második részét közel sem szerettem annyira, mint a legelsőt, így mikor lehullott a lepel, hogy a harmadik felvonásban a Sonic univerzum egyik legnépszerűbb antihőse Shadow is tiszteletét teszi, ráadásul Keanu Reeves alakításában, és még Jim Carrey is visszatér Dr. Robotnik szerepében, Sonic-ék aktuális kalandja máris az általam legjobban várt 2024-es mozis lista előkelő helyére lőtte ki magát. Ugyan Jeff Fowler rendező a családbarát korhatárbesorolás miatt némileg visszafogta magát Shadow tragikus eredettörténetének a vizuális ábrázolása kapcsán, ám mindezt leszámítva tökéletesen vette az akadályt, mivel az ezúttal duplán jelen lévő Jim Carrey(k)-nek úgy sikerült ellopniuk a show-t, hogy az nem fulladt a második felvonáshoz hasonló kellemetlen ripacskodásba.

Star Wars: Skeleton Crew
Volt bennem nem kevés szkepticizmus a Star Wars: Skeleton Crew irányába, hiszen már az előzetesekben is meglehetősen kis léptékűnek ígért, gyerekekre koncentráló történet könnyen unalomba fulladhatott volna, ám a Jon Watts író – rendező által felügyelt projekt végül olyan kellemes meglepetésként tarolta le a Star Wars rajongó énemet, hogy azt még magam sem tudtam hová rakni. Vagyis de, ugyanis a Skeleton Crew akár tudatosan, akár csak egy szerencsés véletlenről van szó, de annyi kikacsintással, húsvéti tojással bír a Disney rég elfeledett Kincses Bolygója irányába, mindezt megfejelve egy olyan fantasztikus feelgood hangulattal, amelyről csak úgy süt, hogy az alkotógárda nem csak érti a Spielbergi csoda mibenlétét, de egyúttal imádja is azt.