Mivel mind az adott alkotás, mind pedig a hozzákapcsolódó téma olyan jellegűnek számít, ezért szükségesnek tartom, hogy a soron következő cikk folyamán előkerüljenek bizonyos dolgok, amelyek afféle tabunak számítanak. Valamint rendhagyó módon maga a cikk is helyenként meglehetősen szókimondó és némileg talán obszcén is lesz. Ez persze lehet, hogy sokak számára olykor valamelyest zavaró vagy kellemetlen, esetleg akár felháborító és visszataszító is lesz. Azonban mindez csak is azért van, hogy lehetőleg minél többen és lehetőleg minél jobban megértsék, hogy pontosan mi is a probléma ezzel az úgynevezett alkotással. Emellett azt is köteles vagyok jelezni, hogy a cikk rendkívül spoileres lesz az adott alkotással kapcsolatban. Szóval csak is ezeknek a dolgoknak a tudatában olvassa tovább mindenki ezt a cikket.

Van egy meglehetősen kényesnek, hova tovább kifejezetten tabunak számító téma a társadalomban. Ez pedig nem más, mint az önkielégítés vagy más szóval maszturbálás. A jelenséget magát röviden talán úgy lehetne összefoglalni, hogy egy adott illető olyan fizikai ingereknek teszi ki magát, amelyek egy általa elképzelt szituációban bizonyos mértékig egy szexuális aktus érzetét keltik. Ugyan a különböző korokban, vallásokban és társadalmakban eltérő módokon viszonyultak vagy éppenséggel viszonyulnak ehhez a dologhoz, ám azt kell mondani, hogy alapvetően nincsen semmi baj ezzel a dologgal. Sőt, némileg még egészségügyileg is hasznos tud lenni.

Csakhogy bizonyos illetők, többségében véve egyébként nők, az ilyenkor általuk átélt szexuális képzelgéseiket előszeretettel öntik írásos formába is, ami önmagában véve még mindig nem feltétlenül lenne gond. A probléma ott szokott lenni, amikor ezeket az írásokat elkezdik alkotói tevékenységként értékelni és adott esetben akár a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tenni. Azonban a legszörnyűbb az egészben az, hogy a jelek szerint kimutatható érdeklődés van az ilyen típusú alkotások iránt. Így aztán a piac el is halmozza az ilyen és ehhez hasonló jellegű alkotásokkal a közönséget, amelyek közül talán az egyik legismertebb a Szürke 50 árnyalata című alkotás. Viszont van egy másik ilyen típusú alkotás is, ami részben a Netflix jóvoltából legalább akkora, ha nem még nagyobb karrier utat készül befutni, mint a nevezetes elődje. Ez pedig nem más, mint a 365 nap című alkotásnak csak legnagyobb jó indulattal nevezhető gusztustalan förmedvény.

Természetesen eredetileg ez is csak egy könyv volt, amelyet egy lengyel szerző, egy bizonyos Blanka Lipinska nevéhez lehet kötni. Lipinska egyébként egy eredendően kozmetikusként dolgozó, aránylag fiatal, a harmincas éveiben járó nő, aki amennyire tudni lehet nincs és nem is volt még férjnél, valamint az általam elért információk alapján jelenleg egyedülálló, amiből persze nem feltétlenül érdemes következtetni bármire is. Viszont, fogalmazzunk úgy, hogy elég sok mindent elárul a munkásságával kapcsolatban. Ráadásul bevallottan a Szürke 50 árnyalata inspirálta őt arra, hogy megírja a 365 nap-ot. Ami egyébként szintén 3 részből áll.

A 365 nap története, vagy legalábbis az, amit annak szeretnének beállítani röviden arról szól, hogy egy adott egy fiatal lengyel nő (mily meglepő) Laura Biel, aki egy olaszországi kirándulás során összetalálkozik egy helyi maffiavezér Massimo Toricelli-vel. Massimonek természetesen valamiért nagyon megtetszik a lány és ezért elrabolja őt, majd fogságban tartja és azt kéri tőle, vagyis hát inkább azt a feltételt szabja neki, hogy 365 napon belül szeressen belé. Ezután következik néhány konfliktusos helyzet, majd Laura persze a határidő lejárta előtt valamiért beleszeret a férfiba. Terhes is lesz tőle. Ám egy rivális maffiabanda merényletet követ el Laura ellen, aki emiatt elvetél. De nyilván ez nem befolyásol semmit, így Laura és Massimo tovább élik idilli és szexszel teli életüket. Csakhogy közben Massimo eltitkolt ikertestvére és a rivális maffiabanda és szervezkedni kezd a pár ellen. Jön néhány drámainak szánt fordulat majd egy cliffhangeres befejezés. Ez egyébként most az első és a második rész egybefoglalva, ami lehet, hogy így eléggé összecsapottnak tűnik, de igazából a tényleges történet is körülbelül ugyanilyen.

Az hogy a cselekmény tele van történetbeli lyukakkal és logikai ellentmondásokkal, az valószínűleg senkit sem fog meglepni. Ám, ami igazán kiemeli a többi hozzá hasonló alkotás közül a 365 nap-ot, az maga az alaphelyzet. Ugyanis ez az alkotás konkrétan romantikusnak cselekedetnek akarja beállítani egy másik ember elrablását és fogva tartását. Emellett az alkotás a fölött a súlyos tény fölött is képes szemethunyni, hogy a férfi főszereplő Massimo konkrétan egy BÜNÖZŐ!!! És nem arról van szó, hogy akarata ellenére vagy pedig kényszerűségből került volna bele ebbe a helyzetbe. Vagy hogy esetleg a szerelem miatt jó útra szeretne térni. Konkrétan ez az egész maffiásdi úgy van kezelve, mintha ezek az emberek csak amolyan félreértett üzletemberek lennének. De persze amikor a cselekményt olykor kissé fel kell pörgetni, akkor bezzeg máris egy utolsó szarházinak van ábrázolva szinte mindegyik.

Meg ami szintén nagyon visszataszító ebben az egész dologban, hogy a női főszereplő is olyan könnyedén túllendül azon, hogy kvázi ő is egy bűnszervezet prominens tagja lesz. Mert persze a férfi főszereplő itt is egy gazdag és jóképű basszóbika mentalitásos illető, aki az általa választott nő boldogságáért természetesen bármire képes, nem törődve senkivel és semmivel. Ugyan még az első részben van egy rövid szekció, ahol Laura, a női főszereplő arról panaszkodik az egyik barátnőjének, hogy Massimo mennyire agresszív és akaratos, meg hogy folyton irányítani akarja. Illetve, hogy mennyire aggasztja őt ez az egész maffiásdi. Aztán persze valahogy túljutnak ezen és mind Laura, mind a barátnője és a teljes családja élvezettel veti magát bele a luxusélet biztosította lehetőségekbe. Nem törődve az esetleges jogi következményekkel vagy felmerülő morális kérdésekkel. Vagy hogy igazából bármikor rajtuk üthet valamelyik illetékes hatóság vagy valami önjelölt igazságosztó, netán egy másik rivális bűnszervezet.

Ám akkor most térjünk is rá a karakterekre. Egyfelől ott van a férfi főszereplő, Massimo, aki természetesen egy afféle vágybéli szuperkan. Legalábbis, ami a megjelenését és a kinézetét illeti. Egyébként ehhez valamennyit az is hozzátesz, hogy a Massimót alakító Michele Morrone alapvetően hivatásos modell és meg kell hagyni a csávó tényleg elég sármosan néz ki. Ugyanakkor a karakter egy meglehetősen agresszív, erőszakos és irányításmániás pszichopata barom, akit inkább érdemes messziről elkerülni, mintsem hagyni, hogy bárkihez is közeledjen. Aztán persze ott van még a női főszereplő, Laura (Anna Maria Sieklucka), aki természetesen szintén vonzó megjelenésűnek van beállítva. Ugyanakkor valójában ő is csak egy akaratos, erőszakos, gátlástalan álszent személyiség, aki emellett még egészségtelenül nimfomániás is. Szóval valahol mondhatni, hogy egy összeillő párost alkotnak, csak inkább ne szaporodjanak.

Illetve a második rész behoz egy újabb szereplőt is, Nacho-t (Simone Susinna), aki egy amolyan harmadik félként tűnik fel ebben az amúgy sem túl egészséges kapcsolatban. Természetesen Nacho is egy kidolgozott felsőtestű, sármos kinézetű adomis, aki ugyanakkor valamennyire kedves és megértő is. Vagy legalábbis annak igyekszik mutatni magát. Egy afféle hős romantikus típus. Azonban idővel róla is kiderül, hogy speciel egy rivális maffiabanda prominens tagja. Konkrétan a maffiafőnök fia. Persze megpróbálják őt azzal felmenteni, hogy ő igazából csakis a család iránti kötelezettség miatt vesz részt ebben az egészben. Meg hogy ha tehetné akkor visszavonultan élne valahol, feltehetően persze akkor is teljes luxusban. Ám a dolgot némileg valahol árnyalja, hogy Nacho családjának vagyona részben gyerekek prostitúcióba kényszerítéséből van. Legalábbis hogyha jól emlékszem akkor első részben valami ilyesmi a kiindulási konfliktus, amiben egyébként Massimo apját is megölik.

Rajtuk kívül persze van még néhány másik szereplő is, mint például Laura barátnője Olga (Magdalena Lamparska), aki amúgy a luxuséletvitelért egy ugyanolyan bármire hajlandó gátlástalan, ostoba és leginkább idegesítő nőszemély. Feltűnik még egy másik maffiafőnök Anna (Natasza Urbanszka) is, aki amellett hogy teljesen őrült ugyanakkor szerelmes Massimoba és rajta keresztül szeretné egyesíteni a két bűnszervezetet. Valamint ott van még Massimo gonosz ikertestvére Adriano, aki egy afféle torz tükörképe a férfinak és természetesen ő is egy komplett őrült. Illetve egy rövid cameo elejéig szerepel a filmben az írónő Blanka Lipinska és a filmet rendező Tomasz Mandes is.

Ám az egész alkotás lényege természtesen az explicit szexjelenetekben van. Ezekből amúgy meglehetősen sok is van, de ami még ennél is fontosabb, hogy kifejezetten igényes módon lettek megvalósítva. Konkrétan én azt is el tudom képzelni, hogy a színészek maguk csinálták ezeket a jeleneteket. Habár bevallom azt sose értettem igazán, hogy egy alapvetően nők számára készült erotikus filmben miért inkább a női testrészeket mutogatják nagyobb mennyiségben. Konkrétan vannak olyan jelenetek, amiket hogyha valaki esetleg megállítana, akkor teljesen kivehető lenne a nő pinája, ami persze engem személy szerint nem zavar. Csak ehhez képest a férfi szereplők valahogy nem nagyon mutogatják a farkukat, de még csak a csupasz seggüket sem.

Amit még mindenképpen érdemes kiemelni, hogy a film maga egyébként gyönyörűen van fényképezve. Az egyes tájakat hosszasan kitartva és premier plánból mutogatják, ami természetes valahol afféle országimázs célokat is szolgál. Illetve van még néhány kifejezetten szép luxusautó is ebben a filmben. Azonban mindez semmit sem változtat azon, hogy a film úgy egyébként rettenetesen unalmas. Ehhez még hozzájönnek a korábban említett logikai ellentmondások, a meglehetősen ellenszenves karakterek és egy kifejezetten káros üzenet. Ugyan bevallom magát a könyvet én személy szerint nem olvastam és őszintén szólva, ha egy mód van rá akkor nem is nagyon szeretném. Bár amennyire utánanéztem nagyjából hasonló a megítélése a könyveknek is.

Viszont vannak olyanok is, akiknek nem csak hogy simán tetszik ez az alkotás, hanem egyfajta útmutatóként is tekintenek rá, hogy miként kellene élniük az életüket és kezelniük az esetleges párkapcsolataikat. Ami ezért egy elég aggasztó dolog. Ugyanis valljuk be, ha egy kicsit jobban utána gondolunk, akkor az olyan általános közmegvetésnek örvendő alkotások, mint a Szürke 50 árnyalata, az Alkonyat széria, vagy újabban a Miután széria igazából a maguk sajátos módján szólni akartak valamiről és még talán valamiféle pozitív üzenetük is volt. Mint a harácsolj össze magad alá egy jólmenő vállalkozást, udvarolj elég kitartóan, lépj túl a régi traumáidon vagy csak egyszerűen gyúrjad ki magad. Persze nincs kizárva az se, hogy idővel majd a 365 nap is felfedi a benne rejlő értékeket. Ám lehet, hogy nem feltétlenül kellene létrejönnie annak az alkotásnak, amihez képest majd a 365 nap egy pozitív hivatkozási alap lesz.

VÉGSZÓ

Felesleges lenne kertelni. A 365 nap című alkotás, illetve most már alkotások, egy nagyköltségvetésű pornó. Ami lehet, hogy helyenként szépen néz ki és izgalmasnak mutatja magát. Azonban valójában egy igénytelen és gusztustalan förmedvény, amit lehetőleg messzire érdemes elkerülni.